Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-373

174 373. országos ülés 1908 november 20-án, pénteken. Ha már most ezen általános felfogásokból kiindulva a törzsöröklési jognak akarjuk a maga helyét megjelölni, a következő szempontok lesznek irányadók. Magától értetődik, hogy azon institucziónak sem szabad a társadalom individuális alapja ellen vétenie, de ez nem is történik, miután csak arról van szó, hogy egyik örökös a másiknál valamivel többet kapjon. De mi ennek a czélja ? Egy nagy társadalmi érdek, hogy a gazdasági testek a maguk egészséges funkcziójukban meg ne zavartassanak, gazdasági érdekek ne devalváltassanak, hogy a folytonos megosztás által a gazdasági fejlődés menete meg ne akasztassák, hogy az ország táplálására alkalmas gazdasági testek fennállása biztosittassék. Ezeken a gazdasági alapokon nyugszanak azután az ezekkel összefüggésben levő erkölcsi momentumok is. S ha ezeken kivül figyelembe veszszük azt a hatást, a melyet a törzsöröklési jog az ország népesedésére gyakorolni hivatva van, annak a jogegyenlőség szempontjából nem tulajdonithatunk nagy fontosságot. Ha különben ezen utóbbi szempontokkal tisztába akarunk jönni, kérdeznünk kell, hogy tulajdonképen a magántulajdonnak és az örökösödési rendnek mi a czélja. Ezek a társadalom alapját képező institucziók annyira átmentek a köztudatba és annyira természeteseknek látszanak, hogy nem igen szoktuk kérdezni, hogy ezeknek tulaj donképen mi a magasabb szocziális czéljuk. Pedig a kérdést meg nem oldhatjuk, ha ezt az utóbbi kérdést fel nem teszszük. Tudjuk, hogy a magántulajdonnak az a czélja, hogy az egyénnek a maga létküzdelmében segitő eszközként szolgáljon. Az emberiség mai lelkiállapota mellett nem képzelhető emberi küzdelem, emberi törekvés és haladás a magántulajdon intézménye nélkül. Épen ugy az öröklési rendnek az a magasabb szocziális czélja, hogy a családot. mint a társadalom csiráját és alapját a maga folytonosságában biztositsa, és hogy az egyénnek azt a garancziát nyújtsa, hogy nemcsak a vele élők, hanem az utána következők számára is dolgozik. Kétségtelen, hogy a törzsöröklési jog ezeket az institucziókat nem sérti. De a reform ellenzői azt mondják, hogy sérti a jogegyenlőség eszméjét. Mindenesetre arról lehetne a legrosszabb esetben szó, hogy a törzsöröklési jog egy kivételt statuál a szabály alól. Ilyen kivételeket azonban mindenütt ott találunk, a hol társadalmi czélok miatt olyanokra szükség van ; de ettől eltekintve is a törzsöröldési jog az öröklési jogosultságot magát nem érinti és nem tesz egyebet, minthogy egyik gyermeknek valamivel többet ád, mint a másiknak, a mire a szülőknek a törvényes rész erejéig most is joguk van ; a törvény tehát csak azt teszi, hogy bizonyos feltételek alatt és bizonyos szempontból ezt a jogot magának is vindikálja. Különben figyelembe veendő, hogy a gyermeknek szülői vagyonra közvetlen joga nincs, mert az a vagyon nem a saját ténye folytán jött létre és csakis annyiban válik a sajátjává, a mennyiben neki a törvény üyen jogot biztosit. A törvény eddig is, a mikor az örökösödési jogot statuálta, szocziális szempontból indult ki; most már nem tesz egyebet, mint hogy a törzsörökösödési jog által egy specziális szabályt told be, (Halljuk! Halljuk!) a melynek czélja az, hogy azt a szocziális czélt, a melynek az általános szabály is szolgál, még intenzivebben szolgálja. Ezt szem előtt tartva, elvi szempontból sem foggunk a törzsöröklési jog ellen kifogásokat emelhetni, mint eddig. (Halljuk !) T. képviselőház ! Fejtegetéseim végére értem. Beszédem czélja az volt, hogy kimutassam, hogy én és azok, a kik hasonló nézeteket vallanak, nem úgynevezett reakczionárius szempontból indulnak ki, hanem hogy mi igenis, a rideg invidualizmustól is némi áldozatokat követelünk ebben vagy más kérdésben, de a társadalom individuális alapját semmiképen sem érintjük. Azt hiszem tehát, vagyunk olyan liberálisak, mint akárki (Ugy van !) és ha még figyelembe veszszük, hogy a jövő fejlődése csakis szocziális momentumok erősebb érvényesülése mellett mehet végbe (Ugy van!) és mi éppen ezen szocziális momentumokat hangoztatjuk, azt hiszem, hogy nem a reakcziót szolgáljuk, hanem igenis, szintén a haladás zászlóját tűztük ki. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Surmin György! Surmin György (horvátul beszél, majd pedig igy folytatja) : A Budapest folyó évi október 8-iki számában a következőt irja (olvassa) : »Rendkivül érdekes adatok bizonyitják, hogy Szerbia aknamunkája miképen terjed ki nemcsak Boszniára és Herczegovinára, hanem Horvátországra és a magyarországi szerb körökre is. így vannak aktaszerii adatok annak bizonyítására, hogy Szerbia 1000 dinár készpénzzel járult hozzá a képviselőválasztásokhoz. A pénzt a szerb bank folyósította, de még ezenkívül is zaklatták horvát részről Pasicsot, a ki már panaszkodott, hogy nem győzi a horvátokat pénzzel. Alapos gyanú van arra is, hogy egy horvát politikus itt Budapesten vett fel nagyobb összegű szerb pénzt.« T. ház ! Ezeket a szavakat más alkalommal és más alakban ismételte Kossuth miniszter ur is a függetlenségi klubban. Hogy vége vettessék egyszer és mindenkorra a hasonló fecsegéseknek, társaim nevében, a kik nem akarják, hogy a korrupczionista bélyeg és mindez, a mi a felségárulásig és az illojalitásig felhozatott, rájuk is kiterjedjen, követelem Kossuth Ferencz miniszter úrtól és mindenkitől, hozzák elő ezeket az aktákat, hadd tudjak, hogy a bérencz kifejezés kit iUet. Sőt felhívom az egész kormányt, mondja meg azoknak a horvát politikusoknak a nevét, a kik pénzelnek más államból. Ha ezt nem mondják meg, tudni fogjuk kivel van dolgunk. Markos Gyula: Mi pedig már régen tudjuk ! Surmin György (horvátul folytatja beszédét). Supilo Ferencz: Ki kapott pénzt Belgrádból ? A neveket! Ez rágalom !