Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-372

372. országos ülés 1908 november 19-én, csütörtökön. 1G7 hogy ma az országban talán többet beszélnek iparpártolásról és iparfejlesztésről, mint Széchenyi István korában, és ugyan akkor, a mikor azt a meglepő tényt látjuk, hogy a t. kormány eldicsekszik azzal, hogy egyetlenegy esztendő alatt sikerült neki iparpártolási szubvenczió czimén 42 millió koronát szétosztani, ugyanakkor t. ház, a mikor ezzel a 42 milliós aláfecskendezéssel akarjuk az ország iparát megteremtem, akkor az államvasutak fuvardijainak felemelésével remélik a pénzügyi helyzetet megreparálni. Ez egy horrendum, t. képviselőház. Azokkal a szubvencziókkal, még ha a legjobb esetet feltételezzük is, t. i. ha oda kerülnek, a hová valók és nem a czigány-utczába tereltetnek, akkor is iparpártolás czimén csak egyesek lettek felsegélyezve és ezzel szemben az ország egész iparát és gazdasági fejlődését a közlekedés megdrágításával akarjuk megakasztani, .a nélkül, hogy szubvencziós pénzzel sietnénk az egész gazdasági helyzetet megjavítani, inkább megnehezítjük a közlekedést. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: Ez, t. képviselőház, nem az ország hitelét fogja emelni, hanem még ujabb válságokat is fog előidézni. Voltam bátor már megemlíteni, hogy azt az előnyt, a melyet e tekintetben az ellenzéki működés nyújt, hogy t. i. annak csak kritizálnia kell, de nem szükséges egyúttal a megoldás módjait is feltárni és a javítás eszközeire ráutalni, mondom, hogy én ezt az előnyös helyzetet nem akarom kihasználni. Bátor vagyok utalni arra, hogy ha a t. kormány igazán becsületes, igazán okszerű és olyan gazdasági és pénzügyi politikát akar követni, a mely az ország hitelét a külföldön megjavítani és az államháztartásban a rendet helyreállítani képes, akkor kötelessége az, hogy a költségvetés kiadási és bevételi tételeit a legsürgősebben revízió alá vegye. Ha ezt meg akarja tenni, akkor merem állítani, hogy könnyű szerrel 40—50 millióval fogja megjavítani az ország államháztartásának mérlegét. Itt csak egy pár tételre utalok melyeknek korrigálása czimén óriás jövedelmekhez juthat az állam az ország közterheinek minden emelése nélkül. (Halljuk ! Halljuk !) Vegyük, t. ház, csak a pénzügyi tárcza keretét. Itt van először is a sójövedék. Nem akarok itt újra előállani azon többször hangoztatott panaszszal, és kifogással, hogy egy vállalat milyen óriási kedvezményben részesül a sómonopolium révén, de tény az, hogy ez a vállalat 20 millió kamatmentes hitelben részesül minden igaz ok nélkül az állam részéről, á mi 800.000 egész egy millió koronányi tiszta és megokolatlan pénzkidobást jelent. Itt, t, ház, jelentékeny pénzmegtakarítást lehetne elérni azzal, ha ezt az ok nélkül való 20 millió kamatmentes hitelt megszüntetnék. Ott van, t. ház, a dohányjövedék. Milyen pazarlás és milyen gazdálkodás folyik ott is sok tekintetben! Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a dohánymonopólium kezelésénél is nincsenek olyan ágak, a melyek előtt tisztelettel meg lehet hajolni és a melyeket ez a szemrehányás nem illethet. De csak egy példát vagyok bátor felemlíteni. Itt van egy részvénytársaság, — báró Herzogból, Gomperzből és még egy pár befolyásos vállalkozóból áll — ezeknek az uraknak van egy szerződésük, a melynek alapján egy millió korona alaptőke mellett évi 760.000 K tiszta nyereséget érnek el. Helyes ez % Méltóztatnak ahhoz hozzájárulni, hogy ilyen állajsotok fentartassanak ? Merem állítani, hogy a dohánymonopólium kezelésénél minden nehézség és erőlködés nélkül lehetne néhány milliónyi megtakarítást és több jövedelmet elérni. Itt van az állami vasgyáraknak kérdése. Már volt alkalmam kifogásolni, hogy az áUami vasgyáraknak évről-évre adott óriási befektetések mellett azoknak jövedelme nem kielégítő. Csak a napokban olvastam, hogy más vasgyárak milyen óriási nyereséggel dolgoznak ; itt van a Hernádvölgyi vasmű részvénytársaság, a mely részvényeseinek 13%, itt van a Kimamurányi, a mely részvényeseinek 15% osztalékot ad; és ugyanakkor a magyar állami vasmüvek nyeresége 2—3% közt mozog. Mi ennek az oka ? Hiszen az állami vasgyáraknak óriási tőke áll rendelkezésükre, óriási befektetések történnek . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Farkasházy Zsigmond: .. . munkával is teljesen el van látva, az államvasút a legnagyobb fogyasztója, és mégis csekély nyereséggel dolgozik. Senkit sem akarok vádolni, vagy gyanúsítani, de azt a feltevést megkoczkáztatom, hogy ebből a tényből következtetve az állami vasgyárak üzemének vezetése ma nem elég gazdaságos, nem elég élelmes. Ezen változtatni lehet és akkor itt is 3—4 milliónyi nyereségemelkedésre lehet számítani. Most vegyük a kereskedelemügyi tárczát. Nem kell egyébre utalnom, mint a refakcziák odiózus kérdésére, a mely itt a miniszterelnök úrral már erős vita tárgyát képezte, de a miniszterelnök ur nem volt képes megczáfolni az állami számvevőszék elnökének jelentésére alapított azon állításomat, hogy 12 mülió refakczia, vagyis fuvardíj megtérítés elvonatik a parlament ellenőrzése alól és nagy részében olyan helyekre megy, a hol semmi gazdasági hasznát az állam nem veszi. Azt hiszem, ebből a 12 millió koronából, ha komoly kísérlet történik, könnyen lehet néhány milliót az állam részére megmenteni. Itt említem meg a csomagszállító részvénytársaságot, az élelmiszerszállitó részvénytársaságot, a kereskedelmi részvénytársaság által élvezett refakczia-kedvezményt és egész sorát a refakcziáknak, a melyek csak privát érdekeket szolgálnak, csak a részvényesek nyereségét emelik óriási módon a nélkül, hogy a közgazdaság érdekét is szolgálnák.