Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-372

168 372. országos ülés 1908 n< Ugyancsak a kereskedelmi tárczához tartozik egy másik odiózus tétel: az újságok szubvenczionálására fordított, úgynevezett államvasuti irodai és berendezési költségek. Emlékeztetem a t. házat arra, hogy annak idején kimutattam, hogy a mikor a szabadelvű rendszer ellen ezen tétel miatt olyan heves ostrom indíttatott, akkor ez a tétel két és fél millió korona volt. Ma, a koalicziós uralom idejében, a mely a szabad közvéleménynek köszönheti létét, a mely mindig a közélet tisztaságát hangoztatta, mindig azt követelte, hogy a sajtót a korrupoziótól meg kell védelmezni, meg kell tisztítani, — mondom — a tisztakezü koalicziós uralom alatt a sajtó befolyásolására fordított két és fél millió korona felszaporodott három és fél millióra. [Mozgás.) Ez egészen bizonyos. Méltóztassék a kereskedelmi költségvetést megnézni, ott három és fél millió koronával szerepel irodai szükségletek czimén, a sajtó felvilágosítására szolgáló összeg, míg azelőtt ez csak két és fél millió korona volt. El van ez ismerve az indokolásban is, méltóztassék csak átolvasni. (Mozgás.) Azt hiszem, hogy ha a t. koalicziós tisztakezü rendszer nem az abszolút tisztakezüség és a korrupcziómentesség álláspontjára helyezkedik, hanem csak a régi szabadelvű rendszer álláspontján áll, máris redukálhatja ezen a sajtó felvilágosítására szánt összeget egy millió koronával s igy már itt is jelentékeny összeget lehet megtakarítani az államháztartás részére. Csak természetesnek méltóztatnak találni, hogy a végleges számadásokat e helyen pontosan összeállitani nem lehet. De igenis merem állítani, és vállalkozni merek arra, hogy ha egy pénzügyi közeggel alkalmam volna összeülni, egyetlen nap alatt 40—50 millió korona megtakarítást és jövedelemszaporulatot tudnék összeállitani. Kénytelen vagyok visszatérni felszólalásom elejére. Konstatálni kívánom, hogy a parlamentarizmus ma itt olyan helyzetbe jutott és olyan nivóra sülyedt, hogy itt felszólalni és tárgyilagos komoly véleményt mondani a szőnyegen forgó tárgyról tulaj donképen nem érdemes. Hogy ki az oka ennek az állapotnak, nem akarom most bővebben kutatás tárgyává tenni; de azt hiszem, hogy azok, a kik elveik és programmj uk ellenére a házszabályreviziót megcsinálták, a kik a szómegvonások rendszerét e házban behozták, azok mindenesetre felelősséggel tartoznak. (Zaj a haloldalon. Elnök csenget.) Elnök : A képviselő ur olyan színben tünteti fel az elnökséget, mintha a szómegvonásoknál pártszempontok szerint járna el és nem a házszabályok vezetnék ebben a kérdésben. Ehhez joga a képviselő urnak nincs, és mert ezt tette, azért rendreutasítom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond: En rábízom, t. ház, azokra, a kik majd el fogják olvasni a gyorsírói jegyzeteket, hogy Ítéljék meg, vájjon az a szuppoziczió, a melyet a mélyen t. elnök ur most velem szemben használt, belemagyarázható-e szavaimba. (Zaj a baloldalán. Felkiáltások balfélól : Nem lehet az elnökkel vitatkozni. Elnök csenget.) ember 19-én, csütörtökön. Elnök : A képviselő urnak egyáltalában nincs joga ahhoz, hogy az én elnöki figyelmeztetésemet vita tárgyává tegye. Különben pedig az, hogy itt a szómegvonások rendszere miatt nem lehet szabadon beszélni, másnak nem szólhat, mint az elnöknek. (Ugy van ! TJgy van !) Farkasházy Zsigmond : En igenis az elnöknek akartam ezt mondani. (Zaj.) Elnök : Kérem, ne tessék igy folytatni, mert különben megvonom a szót a képviselő úrtól. Farkasházy Zsigmond : Bocsánatot kérek, én nem akarok az elnökkel vitatkozni, de ez a mostani jelenet arra kényszerit engem, hogy utaljak egyszerűen a külföld példájára és utaljak a magyar parlamentnek egész 40 esztendős múltjára. Méltóztassanak nekem még egy parlamentet mutatni az egész világon, a Dumát sem véve ki, a szerbeknek, a bosnyákoknak alkotmányos berendezéseit sem hagyva ki, a hol előfordult volna valaha, hogy helyesen vagy helytelenül tuczatszámra vonták volna meg a szót a képviselőktől. Méltóztassanak még egy parlamentet mutatni, a hol előfordulhatna, hogy egyetlen hónap alatt 40—50 szómegvonás történik. Nem veszem ki az osztrák parlamentet sem, a melynek zivataros múltját ismerjük. Nemrég jött egy jelentés az újságokban, és mint nevezetes és feltűnő hir közöltetett, hogy az orosz parlamentben — a mely pedig nem is igazi parlament — hosszú idő után szómegvonás történt. Ha minden egyes parlamenti szómegvonásról itt szenzácziós jelentéseket akarnánk kiadni, a világsajtónak ilyen szenzáeziókban bőven volna része. Nem kritizálom, t. ház, hogy jogosult-e ez a szómegvonás, vagy nem, de konstatálom, hogy nincsen más parlamentben és a magyar parlamentben évtizedekig nem volt rá példa, hogy szómegvonások történtek volna, de még csak arra sincs példa, hogy a szómegvonással való fenyegetés történt volna. Ugron Gábor: Dehogy nincs ! Farkasházy Zsigmond: Mert ez, ha nem is korlátozza a szólásszabadságot, — hiszen mindnyájan mint szenátorok ülünk itt s bizonyos akaraterőt s önérzetet kell vagy legalább kellene, hogy tanúsítsunk — de mindenesetre alkalmas arra, hogy az embert gondolatainak szabad, nyugodt kifejezésében szubjektív módon korlátozza. (Helyeslés a baloldalon.) Én nem akartam erre kitérni, de fáj az ember szive, ha arra gondol, hogy ebben a parlamentben, a mely egy időben mintaképül szolgált az egész világ alkotmányos nemzetei parlamentjeinek, ilyen panaszok joggal emelhetők. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat újból figyelmeztetni, hogy abból, hogy mennyi szómegvonás volt, mennyi nem volt itt a házban, még nem az következik, hogy az elnök itt hatáskörét túllépte. (Élénk helyeslés.) Mert a szómegvonás attól függ, hogy a képviselő urak egyáltalában alkalmazkodnak-e a házszabályokhoz, s ha