Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-372
164 372. országos ülés 1908 november 19-én, csütörtökön. Igaz, hogy az 1907. évi zárszámadás tanúságai szerint 1908. január 1-én 175 millió korona pénzkészlete volt az államnak, s ebből természetesen ép ugy, mint a régi időben, 77 milliót élvezett a Hitelbank, talán 10 milliót a Kereskedelmi Bank, 5 milliót ez a bank, 6 milliót az a bank, szóval ugyanaz az állapot létezett még ez esztendő elején, a melyet annyiszor kifogásoltak mindenfelől a szabadelvű rendszer ellenében. 1908. Julius havában, a mikor fizetni kellett volna az adósságok kamatait, akkor, értesülésem szerint, annyira nem volt pénz, hogy pénztári jegyeket kellett kibocsátani, kogy a kamatok fedezésére elegendő összeg álljon rendelkezésre. Ez olyan jelenség, mint a fiatal jogásznál az, mikor a télikabátját kell kiváltani a zálogházból s a pinczértől kér kölcsönt és azon a pénzen váltja ki a kabátját. A mit azonban egy jogásznál humoros szempontból lehet felfogni, az, rendezett viszonyok között élni kivánó nemzetnél nem esik ily megitélés alá. Mindezek alapján tehát konstatálható az, hogy az óriási teheremelkedésen kivül, a melyet a koalieziós uralom az országra rótt, még azon j)énzfeleslegeket is elköltötték, a melyeket a régi rendszer, szerény nézetem szerint helytelenül, összehalmozott. Ha pedig azt nézzük, hogy mire költetett el ez az óriási összeg, a mely rendelkezésére állott a kormánynak, nevezetesen a pénzügyi feleslegeknél — hát megengedem, hogy némely kiadásokat helyeselni is lehet, igy pl., midőn az államvasutak válságos helyzetén való segités végett beruházások eszközöltettek, a mi ellen kifogást emelni nem lehet, ellenben ugyanazon feleslegekből, a melyeket elköltöttek, teltek ki azon sajátszerű kiadások is, a melyeket az eüenzéki lapok nap-nap után szellőztetnek s a mi ezen kormányzat tisztakezüsége és korrektsége iránt a bizalmat megingatni képes az országban. Ebből telt ki az a 10 millió, a melyért vásároltak kőszénbányákat, a mely kőszénbányákban csupa kavics volt található, (Mozgás) ebből teltek ki azok az összegek, a melyekkel egyes fezőröket megfizettek, hogy megszüntessenek egy nemzeti kulturintézetet, a Népszínházát; ebből telt ki az a 600.000 korona, a melyet odaajándékoztak egy úriembernek, hogy abból homoktéglagyárat épitsen az államnak, ebből teltek ki a különböző talpfák szállitását szubveniczionáló összegek, a melyeket enyhén szólva, odiózusoknak lehet nevezni, a melyeket ha én nem neveznék is igy, de a közvélemény igy nevez. (Zaj. Ellenmondások baljdől.) Volt egy másik talpfa-szállítási üzlet is, a miről jobb nem beszélni. (Zaj. Felkiáltások : De csak beszéljen róla!) Talán lesz még alkalom, hogy beszélni fogunk azokról a vádakról, a melyek a közvéleményben mindenfelé felhangzanak, s a melyek nagyon sajnálatosan érintik a mostani rendszernek kormányzatát. Ballagi Aladár: Tessék világosan beszélni! Barabás Béla: Jó lesz a részletekről beszélni. (Felkiáltások : Ne tessék gyamisitani !) Farkasházy Zsigmond: Állitásom az igazságnak megfelel. Zakariás János : Nincs leplezni valónk, tessék előállni vele! Ballagi Aladár: Leplezze le ! Farkasházy Zsigmond: Még lesz szerencsém rátérni, és méltóztassék elhinni, Ígéreteimmel nem szoktam adós maradni. Szász József: Érdekesek lehetnek nagyon, (Halljuk! Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Nem óhajtok visszavonni semmit sem abból, a mit mondtam, de konstatálni kívánom, hogy csak azt mondottam, hogy olyan sajnálatos jelenségek merülnek fel, a melyek a közvéleményben képesek a koalieziós uralom iránti bizalmat és hitet megrendíteni. Ballagi Aladár: Megint gyanusit! Farkasházy Zsigmond: Ismétlem, lesz még alkalmam arra, hogy ezekre rátérjek. Zakariás János: Addig csak üres szóbeszéd! (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Én ilyen publikum előtt — személy szerint senkit sem akarok sérteni, csak a számról beszélek — (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés.) Somogyi Aladár: Köszönd meg, hogy itt maradunk és meghallgatunk! Farkasházy Zsigmond: Meg is köszönöm, csak a számot keveslem. (Zaj.) T. képviselőház ! Én azt állítom, hogy ezekbői a jelenségekből, ezekből az itt felsorolt számadatokból kitűnik, hogy államháztartásunk megrendült, hogy gazdasági válság előtt állunk. De nem szükséges ezt az itt felsorolt adatokkal bizonyítanom, mert van egy faktum, a mely kétségtelenné teszi, hogy a külföldnek és az ország hitelezőinek bizalma ezzel az országgal szemben meg van rendülve. Ez az a sajnálatos tény, hogy a magyar államhitelpapirok, a koronajáradékok ma 91-55%-os árfolyamon állanak. Ez olyan tény, a melynek az utolsó negyedszázadban nem található párja és olyan jelenség, a mely a legoptimisztikusabb embert is gondolkodóba kell, hogy ejtsen. A mikor a kiegyezésről volt szó, a mikor 1906-ban az ország hitelviszonyai roszszabbra fordultak, azt hallottuk kormánypárti részről, és a kormány padjairól is, hogy az ország gazdasági válságát és az államhitel kedvezőtlen helyzetét a kiegyezési harezok okozzák, hogy az osztrák csinálja ellenünk ezt a helyzetet. Akkor voltam bátor ennek' az állitásnak téves voltára reámutatni. Azóta beadtuk a derekunkat, megcsináltuk a rossz kiegyezést, még reá is fizettünk, és mégis gazdaságilag a hitelviszonyok tekintetében ugyanabban a helyzetben van az ország, mint
