Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-364

36'/. országos ülés 1908 szeptember 22-én, kedden. 11 tása és megoldása is kifejezésre jut ezekben az összegekben. így a harczászati szempontból első sorban fontosaknak nyilvánított gépfegyverek beszerzésére és géposztagok felállítására, a melyet három évre osztottunk be, ezen felosztásnak 1908. és 1909-re eső részletekép 860.000 korona többletet vettünk fel. Ezenkívül 890.000 koronát vettünk fel a póttartalékosoknak kiképzésére. (Helyeslés.) Ha összevonom ezeket az adatokat, arra az eredményre jutok, hogy 104,706.000 koronával emelkednek rendes Madásaink, 61,550.000 koronával átmeneti és beruházási szükségleteink. Jelentékeny összegek t. képviselőház ! A 104,706.000 koronányi rendes szükségleti emelkedést engedje meg a t. ház, hogy a következő számadatokkal világítsam meg. (Halljuk ! Halljuk !) Kerek összegekben szólva 14,300.000 korona esik illetmény]avitásokra, 56,600.000 korona az üzemek nagyobb költségeire és 33,800.000 korona az egyéb kiadásokra, a melyekben az adminisztratív kiadások növekedése is benfoglaltatik. Ezek közül a kiadási emelkedések közül az első, azaz 14,300.000 korona, a melyet illetmények javítására fordítunk, miután, ismétlem, nagyjában ezen illetményjavitásokat befejezetteknek tekintem — ilyen mérvben a jövő költségvetésekben megújulni nem fog. Azon 56,600.000 korona, a melyet üzemekre fordítunk, hogy ha ezek okszerűen kezeltetnek, ha mint emelkedés előfordul is a jövőben, mindenesetre nagyobb jövedelmekkel is lesz ellensúlyozva. A fémbányászattól eltekintve összes üzemeink aktivak s azokkal a beruházásokkal, a melyeket a körmöczi bányászatnál teszünk, valamint azokkal a redukcziókkal, és áthelyezésekkel, a melyeket a selmeozi bányászatnál veszünk adminisztratív utón faganatba, remélem, hogy a fémbányászatnak most 1 millió koronával előirányzott deficzitje a közelebbi évek során meg fog szűnni. Többi üzemeinknél figyelembe kell vennünk, hogy ha a mód nélkül és gyorsan keresztül vitt illetmény-emelések, a melyek ugy a vasutaknál, mint a postánál, valamint a vasgyáraknál növelték egyszerre a Idadásokat, megemésztettek, akkor ezen üzemeknek aktivitása is növekedni fog, ugy, hogy ezektől nagyobb nettó jövedelmekre számithatunk. A mi a, harmadik csoportot, a 33,800.000 koronát kitevő egyéb kiadásemelkedést illeti, azok ugyanazon keretben mozognak, mint az utóbbi esztendőkben. Mégis szükségesnek tartom e helyről az idén is megismételni azt az intelmemet, a melyet a folyó évi költségvetés előterjesztésekor hangoztattam, hogy kiadásainknak ily óriási növekedése minden tekintetben nagy óvatosságra, a legmesszebbmenő takarékosságra, hogy ne mondjam, igen sokszor önmegtagadásra utal bennünket, hogy túl ne lépjük kiadásainknál azt a határt, a melyet bevételeink expanzív fejlődése ellensúlyozni képes. (Helyeslés.) Ezt a ozélt annyival is inkább elérhetőnek tartom, mert hiszen ezeknek a kiadásoknak körében is sok oly kiadást foga: tositottunk az utóbbi évek során, a melyeket a dologi kiadásoknál előálló drágulás idézett elő, és a melyek nem fognak már igy növekedni, a melyeket a költségvetés realitása érdekében állítottunk be, nem mint uj kiadásokat, de mint korábban konzumált kiadások költségvetési előirányozását, ugy hogy — ismétlem — e tekintetben e kiadások oly méretekben nem fognak növekedni, mint eddig, és mindenesetre betarthatjuk azt a mértéket, hogy helyes arányba hozzuk őket bevételeink expanzivitásával. A kiadások ily nagymérvű emelkedésével szemben kénytelen voltam a bevételeket is emelni. Az üzemektől eltekintve, magának a pénzügyi tárczának közszolgáltatásokból eredő bevételeit 64 miUió koronával emeltem. És pedig emeltem az egyenes adókat 6,237.000 koronával. Megjegyzem itt, hogy a bevételeket nem azoknál az adóágazatoknál emeltem, a melyeknél a jövedelem csökkenését helyeztem kilátásba, hanem ez az emelkedés majdnem kizárólag két nagyobb tételből ered : a házadó és a szállítási adótételből. Emeltem másodsorban 6,000.000 koronával a bélyegj övedelmet, 9,573.000 koronával a jogilletéket, 89.000 koronával a dijakból eredő bevételeket, 671.000 koronával a sójövedék bevételeit és 36.716.000 koronával a fogyasztási adók bevételeit. Ez az utóbbi nem a természetes fejlődésnek, hanem túlnyomó részben az újonnan meghozott szeszadótörvény következménye, (Mozgás.) a melynek emelkedésére ily méretekben a jövőre nem számithatunk. Jelentékenyen nagyok ezek az emelkedések, t. ház, mégis azt a biztosítékot merem nyújtani, hogy a realitás határait nem lépik túl, és e jövedelmek befolyására bizton számíthatunk. Ennek az állításomnak igazolására vagyok bátor utalni az 1907-iki zárszámadásokra, (Zaj. Elnök csenget.) a melyek eredménye teljesen igazolja e feltevésemet. Ha, t. képviselőház, a kölcsönökből, és az alapszerü kezelésből eredő jövedelmektől, valamint az üzemi bevételek emelkedésétől eltekintünk, és igy vesszük számba az 1907-iki év zárszámadási eredményeit, arra az eredményre jutunk, hogy 1907-ben 53 millióval több lett előírva mint az 1909-re előirányzott összeg. És ha tekintetbe veszem, hogy az 1907-iki évben sok, a korábbi évekből eredő hátralék folyt be, a mely az akkor előirányzatban nem nyert kifejezést és a kölcsönökből, alapszerü kezelésekből eredő bevételeken felül a tényleges bevételekből és egy maximális összeget, a mely a valódit minden esetben meghaladja, 60 millió koronát levonok az akkor tényleg elért bevételekből a régi tartozások befolyása fejében, akkor is arra az eredményre jutok, hogy az 1907-iki évben tényleg elért bevétek tétel csak 2 millióval maradt a mögött a bevétel mögött, a melyet az üzemek bevételeinek emelkedésétől eltekintve 1909-re előirányoztam, pedig két esztendő választ el az összehasonlítás alapjául vett 1907-iki évtől, ely két év alatt a jövedelmek természetes 2*