Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-372

160 372. országos ülés ItíOS november 19-én, csütörtökön. Bredicean Koriolán: Csodálom, hogy a képviselő urak a nélkül, hogy azokat a lapokat olvasták volna, ilyen határozott véleményt mondanak róluk. T. ház! Én e tekintetben nem akarok semmi összehasonlítást tenni. Egy hang (balfdől) : Nem is lehet! Bredicean Koriolán : ... hiszen beszélnek a tények, azon tények, hogy nálunk az államfogházak tele vannak a mi sajtónk képviselőivel. Akkor, a mikor egy szabadságot hirdető állam ilyen kényszereszközökhöz nyúl, akkor én ilyen szabadságból nem kérek. Én az egész költségvetésből és a kormány egész működéséből azt látom, hogy ez utóbbiban nincsen meg a törekvés arra nézve, hogy az ország különböző népei között az érzelmek és érdekek találkozását ápolja. Nem látok oly kormányzást, a mely közös egyetértésre vezetne. Ha pedig a kormány által űzött politika nem felel meg Magyarország népei érzületének, részünkre nem marad egyéb hátra, mint a népek között az érintkezési és a találkozási pontokat megkeresni; és én biztositom önöket, hogy meg is fogjuk azokat találni. Az a békejobb, a melyet a népek milliói nyújtanak egymásnak, az fogja biztosítani az állandó, a tartós, a soha el nem múló becsületes békét. A mikor gr. Batthyány Tivadar beszédét megkezdette, sorba vette az ország valamennyi népét és ugy tüntette fel azokat, mint a haza ellenségeit. Beszélt Gross-österreichről, beszélt Nagyszerbiáról, beszélt a nagyhorvátokról, mint a haza ellenségeiről. Hát azt kérdezem akkor én, hogy kik tulaj donképen a barátai a magyar politikának 1 (Helyeslés a nemzetiségi padokon.) Hogyha pedig önök 40 esztendőn keresztül olyan politikát űztek, a mely az önök felfogása szerint csak ellenséget szerzett a magyarnak, miért nem hagynak már föl ezzel a politikával ? Minket nem lehet marói-holnapra való Ígéretekkel tartogatni és nem fogadjuk el azt sem, a mit Ugron Gábor mond, hogy tűrjetek és hagyjátok magatokat magyarosítani ! Ugron Gábor : Nem magyarosításról van szó, hanem hazafiságról! Bredicean Koriolán : Mi mindannyian küzdünk nemzetiségünk megoltalmazásáért és hogyha önök hazafiságból törnek az ellen, akkor tudják meg, hogy közöttünk sohasem lesz egyetértés. Mi nemzetiségünkhöz fogunk ragaszkodni és minden állami intézmény eltörlését fogjuk követelni, a mely nemzetiségünk fejlődését megakasztja és soha annak a magyarositási politikának alávetni magunkat nem fogjuk. (Helyeslés a nemzetiségi padokon.) Lukács László.: Ez a hazafias beszéd! (Zaj.) Bredicean Koriolán : Gr. Batthyány Tivadar első felszólalásában a horvátokra hivatkozott, mint példára, a kikkel ő barátkozott és azt monddotta : ti romának, csináljátok szintén ugy, mint a horvátok. Hát látszik, hogy milyen tartós volt ez a barátság ! Ugron Gábor: Ki árulta el ? Ki csalt ? Ki hazudott ? Bredicean Koriolán : Mi morzsákat nem kértünk soha a magyarok kegyelméből és nem is fogunk kérni. Mi önérzetes, becsületes, a népek jogainak kölcsönös elismerése és respektálására alapított egyetértést akarunk. Ez a mi békejobbunk. A kormány politikája ezzel ellenkezvén, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Raisz Aladár jegyző: Zagoracz István! Zagoracz István (horvátul beszél). Elnök: A t. képviselő ur beszéde folyamán azt mondta (Halljuk! Halljuk !), hogy a magyar állameszme nem vonatkozhatik Horvátországra. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy az 1868 : XXX. t.-czikk 1. §-a azt mondja, hogy (olvassa) : »Magyarország s Horvát-Szlavon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek mind az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában.* Felkérem tehát, hogy ilyen helytelen közjogi kifejezéseket és állításokat ne koczkáztasson meg, különben kénytelen leszek a szót megvonni. (Élénk helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : T. képviselőház ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond : T. képviselőház ! Megvallom, hogy némi aggodalommal és nyugtalansággal vállalkozom arra, hogy ezen szőnyegen forgó költségvetéshez hozzászóljak. Aggodalommal azért, mert kérdéses, vájjon érdemes és lehetséges-e ma tárgyilagosan hozzászólni az itt szőnyegen forgó tárgyhoz, vájjon érdemes-e és lehetséges-e egyáltalában ebben a parlamentben ma komoly és a tárgyhoz illő vitát folytatni. (Zaj. Mozgás.) Ha körülnézek ebben a házban az üres padsorokon, ha tekintem azt a hangulatot, a mely ebben a perezben is állandóan uralkodik itt, kétségessé válik előttem, vájjon a magyar parlamentarizmus ma azon színvonalon áll-e, a melyen évtizedeken keresztül egész Európa tiszteletét és csodálatát vívta ki. Más alkalommal már volt szerencsém rámutatni azokra a sajánálatos körülményekre, a melyek a magyar parlamentarizmusnak azt a devalvációját okozták, a melyben ma leledzik. Nem akarok erre most részletesen kitérni, de tény az, hogy csak a legszigorúbban vett kötelességérzet bírhat ma, különösen ellenzéki embert arra, hogy itt véleményét tárgyilagosan előterjessze. Épen ellenzéki emberekre vonatkozik ez a különös érzés, mert tudom azt, hogyha módomban volna a t. kormányt feldicsérni, ha módomban volna elragadtatással szólni arról a költségvetésről, a mely előttünk fekszik, akkor talán figyelemre találnék, akkor esetleg elismernék idebenn és a házon kívül, hogy érdekes, tartalmas hozzászólás történt ma a parlamentben ehhez a költségvetéshez. (Felkiáltások : Ejnye, de elbizakodott! Zaj.) De ellene szólni, bírálatot mondani : az eb-