Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-372

372. országos ülés 1908 november 19-én, csütörtökön. 159 kat az igazságtalanságokat és azt a jogfosztást, a mely itt történik. (Zaj és ellentmondás. Felkiáltások : Hol ? Micsoda igazságtalanság ?) Magyarország a saját viszonyait és körülményeit vegye fontolóra és létesitsen oly intézményeket, a melyek a nép érdekeit képviselik és istápolják ; nem kell példákért más országba menni. Hallottam mindenféle egyesületről, a melyek azért vannak alkotva, hogy a jogot általánosítsák valamennyi művelt országban, de hogy pl. azért, mert Oroszország igy jár el, mert a németek igy csinálnak Posenben, szentesitettek volna egy jogfosztást, arra sem tudós, sem becsületes ember nem találkozik Európában. Hiszen azok az érintkezési, azok a találkozási pontok, a melyeket felsoroltam, mind olyanok, a melyek tekintetében együtt kellene működni. A differáló érdekek jelszavait a magyar nép sehol és soha nem követte, azokat csak a magyar kormány és a sovinisztikus irány létesítette és törekszik erősbiteni napról-npara jogfosztások utján. De ha beletekintünk a költségvetésbe,honnan van a legnagyobb teher ? Onnan, hogy az országnak igen nagy a hivatalnoki kara. Nézzük meg ezt a hivatalnoki kart akármilyen szakban. Mi van pl. a megyékben ? Ott a megyebeli fiuk közt, különösen a nemzetiségi megyékben nincsen egyetlen egy nemzetiségi sem, vagy csak elszórva van több száz közül. Horváth József (marosujvári) : Hát a főszolgabírók i. Bredicean Koriolán : Nálunk, Krassó-Szörény megyében egy főszolgabíró van. Horváth József (marosujvári) : Mert nincs alkalmas ember ! Bredicean Koriolán : Azt az alkalmatosságot az ur Isten persze csak Önöknek adja meg ? Ezzel kapcsolatban van azután a nyugdíjból származó nagy teher is ; a nyugdijat sem élvezik a nemzetiségiek, hanem 99%-ban a magyarok. T. ház! Nem érzem magam hivatva arra, hogy a gróf Batthyány Tivadar képviselő által Maniu képviselőtársam czimére intézett előterjesztésekre reflektáljak. Maniu t. barátom elég ember arra, hogy erre maga feleljen. Csak azokra akarok reflektálni, a miket gróf Batthyány tegnap felhozott. Ö azt mondta, hogy mi kacsintgatunk Románia felé, és a mint Majláth hivatkozik Farkasra, gróf Batthyány hivatkozik gróf Bethlen István interpellácziójára. Ez a bizonyiték ? Egyszerűen azt mondja, itt van az adatok egész halmaza, ez elégséges arra, hogy valamit megállapítottnak találjon. Bethlen István interpellácziójára a miniszterelnök ur máig sem felelt, ő tudja legjobban, hogy miért. Én felhasználom az alkalmat, hogy Bethlen István gróf interpellácziójára személyemre vonatkozólag megadjam a feleletet. Személyesen voltam abban érintve és meg akartam várni a t. miniszterelnök ur feleletét és csak azután arra válaszolni. Gróf Bethlen István interpellácziója kapcsán felemiit egy bankettet, a melyen én is résztvettem volna, de azt nem mondta, hol volt az a bankett. Én ilyen bankettben abszolúte nem vettem részt, A hol felszólaltam az egyik helyen, Ploj estben, ott több ezer embert megvendégeltek és miután az elnökség nem volt ott, felhívtak engem, hogy én köszönjem meg, a mit meg is tettem. Azt hiszem, hogy nincsen abban semmi kifogásolni való, ha magyar honpolgárok megköszönnek egy megvendégelést. Ez illemszabály. A másik alkalom az volt, hogy egy kiránduló társasághoz tartozó egyén Bukarestben meghalt és parentáltam a kirándulók nevében a kegyelet jeléül, én búcsúztattam le. Ez kegyeleti kötelesség. (Mit beszélt ? Zaj.) Kérdezzék az ott volt policzájait. T. ház ! Gr. Batthyány Tivadar képviselő ur egy összehasonlítást tett a moldovai 65.000 különböző községekben elszórt magyarok viszonyai és a mi viszonyaink között. Tegnap Vajda Sándor t. képviselőtársam kimutatta már, hogy elvben mennyire helytelen ez az összehasonlítás. Hiszen nálunk vannak megyék, a melyekben kétszer, háromszor 65.000 nem magyar honpolgár van . . . Egy hang (balfelöl) : Hát miféle honpolgár ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bredicean Koriolán : A mi az oktatás nyelvét illeti, hivatkozom például a romániai Glésa községre, a hol az előadási nyelv a magyar. A jassy-i püspökségre vonatkozólag azt állította gr. Batthyány Tivadar kép-viselő ur, hogy ottan egy olasz, más helyütt pedig egy svájczi püspököt neveztek ki. Ott ugyanis nem választják a hivek a püspököt, olyan nagy szabadságuk nincs, Romániában nem választják a katholikus püspököket, hanem egyszerűen a pápa nevezi ki, a kormánynál pedig csak felvilágosítást kér arra nézve, hogy nincs-e ellenvetés a püspök személye ellen. Tehát náluk nincs olyan szabadság ebben a tekintetben, mint nálunk, az igaz ; de kérdem a szerbeket, hogy vájjon ők választhatták-e szabadon azt a patriarchát, a ki nekik tetszett? (Zaj.) A választás csak ugy érvényes, ha azt választják meg, a ki a kormánynak kedves. Már most nem tudom, hogy az ilyen választás milyen értékkel bir, hogyha a választásnál nem a szabad akarat nyilvánul meg, hanem már előre jelzik, hogy ki volna az, a kit meg kell választani ! Az ilyen választás nem sokat ér. (Zaj.) Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur felemlítette, hogy a sajtószabadság milyen nagy veszélyben forog Romániában, hogy nem kapják meg Bukarestből a megrendelt magyar lapokat rendesen. De kérdem én őt, hogy vájjon van-e Bukarestben kitiltási rendelet, létezik-e ez Romáinában, hogy a kormány kitiltson egy lapot ? Olyan ott nem létezik. Nálunk egész index van. Romániában teljes sajtószabadság uralkodik. Én megjegyeztem tegnap, hogy ott nem fordult elő eddig évszázadokon át az, hogy egy magyarul szerkesztett lapnak czikkirója vagy szerkesztője felelősségre vonatott volna a bíróságok által. Fenyvesi Soma: Mert tisztességesen irtak! (Zaj.)