Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-371

371. országos ülés 1908 november 18-án, szerdán. 153 ledés. Másfelől az internacziónális proletárok és a mi proletárjaink is közelednek egymáshoz. Mert Magyarországon nemcsak ipari proletariátus létezik ; itt a proletariátushoz kell hogy számitsuk az egész földmivelő osztályt is, másfelől magukat a nemzetiségeket is, mert mi nemcsak gazdasági tekintetben vagyunk jogfosztottak, hanem politikai tekintetben is kétszeresen érezzük a jogfosztottságot. Bredicean Koriolán: ügy van! Vajda Sándor: Hogy képzelik önök, hogy mindaddig, mig ezek a ferde viszonyok meg nem szűnnek, az ország közgazdasági és politikai tekintetben normálisan fejlődhetik ? Hiszen hazája csak annak van, a ki nem érzi magát az országban jogfosztottnak és elnyomottnak. Bredicean Koriolán : ügy van! Polit Mihály: Igaz! Vajda Sándor: Hogy lehet az állampolgárok többségétől hazaszeretetet követelni mindaddig, mig az állam megvonja tőlük legelemibb emberi jogaikat ? Be kellene hogy lássák azok a kiváltságos osztályok, hogy ha őszintén és nem csak fikczióként emlegetik az ország érdekeit és a hazaszeretetet, ennek a hazaszeretetnek az ő részükről mindenekelőtt abban kellene megnyilvánulnia, hogy előjogaikból békés és törvényes utón engedjenek át azok részére is valamit, a kik ezt az államot utóvégre is fentartják és külső ellenség ellen védik. Bredicean Koriolán : Ugy van ! Vajda Sándor: Mert nagyon furcsa ám az, hogy mindig arra hivatkoznak a kiváltságos osztályok szónokai, hogy történelmi jogok alaj^ján őket illeti ezen ország vezetése és az ő előjogaik biztosítása elsőrangú állami érdek. Nem szabad ám elfelejtenünk, hogy nem egynéhány ember, nem egy parányi kisebbség védte az országot a múltban, — ha már történelmi jogokról van szó — hanem védte az ország népe nemzetiségi különbség nélkül. Bredicean Koriolán : ügy van ! Vajda Sándor : És ha ez az ország a maga nehéz geográfiai helyzetében ezer éven át megállta helyét, ezt az ország a népnek köszönheti mindenekelőtt és nem az oligarchiának. Bredicean Koriolán : Ugy van! Lukács László: Ez igaz ! Vajda Sándor: T. ház! Látom és tudom, hogy ennek az országnak békés, rendes politikai, társadalmi, gazdasági és nemzetiségi fejlődése, sőt hitfelekezeti fejlődése sem lesz lehetséges addig, a mig nem akad egy erős akaratú és meggyőződésű ember, a ki a korona elé állva meg meri mondani, hogy 1868-ig Japán egy ázsiai állapotokban sínylődő, teljesen barbár és elmaradt ország volt, ekkor azonban Mutsuhito császár megszüntette az oligarchikus feudalizmus uralmát és lehetővé tette a japán népben szunyadó erők feltámadását és fejlődését. A mi igaz volt ott, az igaz Magyarországon is. De akármennyire keresem, sajnos nem látok itt sem egy Mutsuhitót, mint KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XXI. KÖTET. Japánban, sem egy Porfirio Diazt, a ki Mexikót rövid 40 év alatt modern állammá tudta emelni azzal, hogy megszüntette a közigazgatási bajokat, felvette a harczot sikeresen a korrupczióval és átalakította az egész nép felfogását, lelkét, az egész társadalmi életet. Ilyen férfiakat nem látok a mi szerencsétlen országunkban. Igaz ugyan, hogy a belügyminiszter ur felvette a harczot a korrupczióval ötletszerűen, de ez csak esetről esetre, alkalomadtán történik és nem renszeresen, a hogyan kellene. A mig nem lesz olyan kormányunk, a mely tisztán látja a helyzetet — a magyarság helyzetét is az azt körülvevő népek közepette — a mig a kormány a méltányosság, a jogosság és a demokráczia eszméje alapján nem készit programmot és annak megvalósitásáért nem határozza el magát a legelszántabb küzdelemre, addig viszonyaink nem fognak jobbra fordulni. A mi minket illet, a román népet és a nem magyar ajkú népeket, azt látjuk, hogy e javaslatban is sok intézkedés irányul ellenünk. Eddig nem volt szabad még egy gazdasági egyesületet sem létesítenünk, most pedig a kormány megkezdi ellenünk a pauperizálás és az expropriáczió politikáját, a mit bizonyít az a 10 milliónyi összeg is, a melyet a földmivelésügyi miniszter telepítési czélokra szánt. Hát nem méltánytalan dolog, hogy a mi népünk járuljon hozzá adófilléreivel ahhoz az összeghez, a mclylyel az állam megváltja azt a földet, a hol ez a nép otthon van és odaadja olyan telepeseknek, a kik nem odavalók és nem értik a földmivelést abban az országrészben í Mert az állam a telepítési politikánál nem a telepesek kvalitását, hanem anyanyelvét nézi. Igaz, hogy nem éri el azt a czélt, hogy a magyarosítást előbbre vigye, vagy pedig a magyarság közgazdasági helyzetén javítson, mert az a magyarság, a melyet telepítenek, igen könnyen abba a bűnbe esik, hogy magát az állam protezsáltjának tekintvén, különben meglévő közgazdasági erényeit is szép lassacskán elfajulni engedi. Ellenben a mi szegény népünk fel kell, hogy vegye a közgazdasági harczot, a melyben megedződik és habár szegényesen, de mégis előrehalad. A mi pedig a magyarosodást illeti, specziálisan Erdélyben, megmondta azt már eg}^ régi erdélyi magyar ember, hogy ott nem élhet meg sem a magyar, sem más nép, ott csak az oláh és a málé létezhet. Az oláh elveti a málét, a málé táplálja az oláht ugy, hogy a jövő évben az oláh ad a málénak megint uj életet és ez igy megy évrőlévre. Ez a röpke szó több közgazdasági igazságot tartalmaz, mint a mennyit akárhány statisztikai adattal igazolni lehetne. Az erdélyi bérczekben a mi népünk hozzá van szokva minden gazdasági bajhoz, a fizikai viszonyokhoz és épen ez jogosít fel bennünket azon hitre, hogy ha kibírtuk itt az ős barbárhordák inváziója ellen 2000 évig és nem haltunk ki, akkor a román nép predesztinálva van arra, hogy ezen a helyen megállja helyét és 20