Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-371

152 371. országos ülés Í908 november íB-án, szerdán. hatók; a nyugdijak, a közigazgatási bíróság és az összes többi rubrikák sem ilyenek, de sőt még a pénzügyi, kereskedelemügyi és földmivelésügyi minisztérium rubrikáiba bevezetett tételekben is sok az olyan, a mely hiába való kiadás lesz, abból a szempontból, hogy az ország pénz forrásain és az ország gazdasági helyzetén a jövőben változtasson. Mi az oka ennek a visszás állapotnak, annak t. L, hogy a költségvetés egyfelől ilyen nagy összegeket képvisel és másfelől hanyatlás vehető észre az egész vonalon ? Az oka abban rejlik, hogy nálunk még mindig a régi viszonyok uralkodnak, hogy nálunk még mindig az oligarcha-rendszer divik. Nálunk privát inicziativából nem lehet semmit sem tenni, mindent az állam kell, hogy kezdeményezzen vagy protezsáljon, vagy pedig az állam kerékkötője legyen minden olyan törekvésnek, a melyet mások kezdeményeznek. Ily körülmények között nem lehet remélni, hogy az ország pénzügyi viszonyai a jövőben változzanak, sőt előreláthatólag mindinkább lefelé fognak haladni a lejtőn, semmint felfelé. Ha ezeken az állapotokon változtatni akarunk, akkor számot kell vetnünk olyan országok sorsával, a hol hasonló állapotok uralkodtak. így volt ez J apánban is 1868-ig. Ott is az oligarcha-rendszer dívott és csak 1868-ban tétetett félre. És Japán, a mely közgazdaságilag mindaddig ép olyan kevéssé fejlődhetett, mint Magyarország, nagy lendületet vett; egyszerre 26 millió yen kereskedelmi értékkel végződött már az első közgazdasági év és ebből 5 millió yen volt a kiviteli többlet. De azután ezen értékek már az első tiz évben megkétszereződtek és azután is folyton nőttek, ugy annyira, hogy az összes kereskedelmi értékek ma, 40 év multával, elérik a 600 millió yent. A mi Japánban lehetséges volt, az lehetséges nálunk is, ha közviszonyaink megváltoznak. De közviszonyaink változását csakis az ország demokratizálódásától várhatjuk, és épen azért szükséges lett volna, hogy a belügyminiszter ur, még mielőtt a választói jogról szóló törvényjavaslatot benyújtotta, benyújtott volna egy másik törvényjavaslatot, a mely csak egyetlen paragrafusból kellett volna, hogy álljon. Ennek az egyetlen szakasznak csak annyit kellett volna tartalmazni, hogy a jövőben Magyarországon is minden állampolgárnak teljes szabadsága van az egyesületi és a gyülekezési jog terén, ugy hogy se rendőri önkénynek, se szolgabirói tulkapásnak, se miniszteri jóindulatnak kitéve ne legyen. A mig ugyanis, t. ház. az állampolgárok nyugodtan meg nem beszélhetik ügyes-bajos dolgaikat, .és nem tisztázhatják az eszméket, addig sohasem fog nálunk megszűnni az a betegség, az a szocziális baj, hogy mindent csak az államtól várunk, és a magunk erejében, mint állampolgárok, nem bizunk. Nem fognak eltűnni addig azok az anomáliák sem, a melyeket a statisztika a kivándorlás és a halandóság tekintetében mutat. Mert, t. ház, hogy állunk e tekintetben ? 1906-ban összesen 240.270 ember váltott útlevelet, és ezek közül Amerikába 218.289 vándorolt. A gyermekhalandóság az öt éven aluli gyermekeknél 1901-től 1905-ig átlag 238.977 volt* vagyis 45.2%-a az élve született gyermekeknek. Hogy ez mit tesz és hogy ez országosan milyen nagy elemi csapás, ezt nem kell itt bővebben fejtegetnem. Csupán az egyke-rendszerre bátorkodom figyelmüket felhivni és azt hiszem kétségtelenül bebizonyitottam önöknek, hogy mi nagy dekadencziában vagyunk mint ország és hogy ez a dekadenczia élénken elüt azon ragyogó képtől, a melyet nekünk a költségvetés feltüntet. T. ház ! Mit tehet a kormány ez iránt, hogy az ország sorsát jobbra változtassa ? Mindenekelőtt példát kellene hogy vegyen Ausztriától, a hol már be van hozva az általános, egyenlő és titkos választói jog. Nem igaz, hogy ott a nemzetiségi kérdés rosszabbul áll, mint nálunk hogy ott ez a kérdés veszélyesebb, inert nagy előny az minden kérdésre, ha nem a parlamenten kivül, a kulisszák mögött, hanem nyiltan, az ország szine előtt lehet azokat a kérdéseket megvitatni és tisztázni. És Ausztriában a népek számára megvan a lehetőség, hogy a nemzetiségi és a szocziális kérdést a parlament előtt tisztázzák, hogy a valódi népakaratot kifejezésre juttassák. Másfelől lehetetlen, hogy mi ne tartsuk szem előtt azokat a közgazdasági, politikai és szocziális viszonyokat, a melyek Ausztriában vannak. Kénytelenek vagyunk ugyanis mindaddig, a mig a dualizmus fennáll, lépést tartani Ausztriával közgazdasági tekintetben, mert ime, a kvóta évről-évre emelkedik, mig a közgazdasági erőnk és fajsúlyúnk mindinkább kisebbedik. Mig Ausztriában a plutokráczia és a munkásság közti harcz most a parlament csendes medrébe utaltatott: addig nálunk a nagy harcz csak a meghamisitott választói jog behozatala után fog majd istenigazában megindulni ugy a munkásság és a nagy tőke, mint a nemzetiségek és az oügarcha osztályok között. Mert Ausztriában egészen mások a viszonyok. Ott az indusztrializmus már kifejlett fokon áll és ott van már egy csomó góczpont, a hol ezen kérdések napirenden vannak, de Magyarország a kezdetleges extenziv gazdálkodás stádiumából még mindig nem lépett ki, és épen ezért nálunk sokkal nagyobb és számosabb az a súrlódási felület, a mely egyfelől az egyes szocziális osztályok, másfelől a nemzetiségek és a kiváltságos osztályok között létezik. Épen ezért látszik immár a jövő kialakulása. Egyfelől az érdekelt kisebbség, az érdekelt oligarcha osztályok, másfelől pedig a nép, nemzetiségi különbség nélkül, fognak egymással szemközt állani, mert igenis a magyar nép is legalább is annyira van megtámadva jogaiban és annyira fog jogaitól megfosztatni, mint a nem magyar népesség, hogyha az Andrássy-féle törvénytervezet életbe fog lépni. Bredicean Kori ólán : Ugy van! Vajda Sándor: Tehát a nem magyar és a magyar nép közt immár mind erősebb lesz a köze-