Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-371

150 371. országos ülés 1908 november 18-án, szerdán. nak kell, hogy e propagandát, e törvényt, alkotmányt, királyt sértő propagandát elítélje. Követeljük, hogy mindazok, a kik e tekintetben bűnösök, elnyerjék büntetésüket, (Helyeslés)hÍTÓ elé állíttassanak. De a legnagyobb hiba lenne ugy állítani oda a dolgot, hogy azért, mert a magyarországi és a boszniai szerbek között vannak egyesek, a kik e propagandában részt vesznek, hogy mi ezt generalizáljuk és az egész szerbségre kitérjeszszük. (Helyeslés.) Merem állítani, hogy bűnt követnénk el a magyarországi jóérzelmű, hazafias gondolkozású szerbség ellen, bűnt követnénk el a boszniai higgadt szerbséggel szemben, ha őket egy kalap alá vonnók azokkal, a kik a külföldről izgató ugrasztóknak felülnek. De a midőn én a legszigorúbb törvényes elbánást követelem és helyeslem ezzel a nagyszerb propagandával szemben, ugyanakkor tisztelettel kérem a kormányt és kérem ugyancsak a t. külügyminisztert, hogy közegei utján különös figyelmet fordítson arra, hogy más külföldi államokban nincsenek-e hasonló törekvések, nincsenek-e fanatikusok, a kik a magyar szent korona birodalmának más részeire spekulálnak, reflektálnak, nincsenek-e olyanok, a kik más vidékeken hasonló törekvéseket táplálnak (Igaz I Ugy van!) és ha vannak, kívánom, hogy épugy, mint a nagyszerb propagandában komprornittáltakat, ezeket is a bíróság elé vigye. (Helyeslés.) De van a magyar szent korona ellen intézett támadásoknak egy harmadik neme is, és ez az, a mely Bécsből jön. (Igaz!) Nem lehet tagadni, hogy Bécsben egy Grossösterreich és egy GrossKroatien in Grossöterreich-mozgalom van. (Mozgás.) Elvárhatjuk az osztrák császári kormánytól, hogy ezekkel szemben époly szigorral járjon el, mint mi azokkal szemben, kik a nagyszerb propagandában részesek. Mert, t. uraim, a magyar szent korona birodalmának egységét, minden egyes talpalatnyi földjét meg akarjuk és meg fogjuk védeni és nem engedhetjük, hogy a külföldről támadjanak, de azt ép oly kevéssé engedhetjük meg, hogy az osztrák szomszéd részéről támadjon. (Elénk helyeslés balfelől.) T. ház ! Ezek után nem folytatom, hanem fentartom magamnak és pártom minden egyes tagjának azt a jogot, hogy az eljövendő nagy problémák tekintetében kifejtsük a, magunk álláspontját, elmondjuk a magunk véleményét, törekedjünk arra, hogy közös egyetértéssel kormányunk vezérlete alatt elérjük minden téren azt, a mi édes hazánkra, a magyar nemzetre nézve legjobb. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt hiven ragaszkodik programmjához és elveihez, a leghűségesebben megtartja azt az egyezséget, a mely a kormány programmjában van lerakva és a mely a korona és a nemzet között az átmeneti kormányzatra köttetett. A párt hiven kitart ugy a maga programmja, mint ezen megállapodások mellett, bizalommal viseltetik a t. kormány iránt, és ezért pártom a költségvetést egyrészt a kormány iránti bizalmának jeléül, másrészt pedig az ország iránti szükségletből, mert ezen költségvetést jónak és helyesnek tartja, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Raisz Aladár jegyző: Babics-Gyalszki Lyuba ! Babics Gyalszki Lyuba (horvátul beszél). Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Vajda Sándor! Vajda Sándor : T. ház ! (Felkiáltások baljelől: Menjünk ki!) Nagy György: Menjünk ki! A gazembert nem hallgatjuk a magyar parlamentben. (Zaj.) Elnök : Nagy György képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Markos Gyula : Ilyen embernek meg kellene lapulnia! Elnök : Markos Gyula képviselő urat rendreutasítom. Vajda Sándor : Megtisztelő rám nézve, ha ön így aposztrofál. Bevett szokása a háznak, hogy a következő képviselő felelni szokott az előző szónok érveléseire. Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur a békejobbot emlegeti. Nem konkretizálta ugyan, hogy milyen értelemben fogja fel ezt a békejobbot, de mi nemzetiségi párt nem igen láthattunk a múltban oly ténykedéseket a többség részéről, mely minket feljogosítana, hogy ezt komolyan vegyük, hogy t. i. komolyan megvan az akarat és az elhatározás a többségi pártokban, hogy nekünk béke jobbot nyújtsanak. Ennélfogva természetes, hogy beszédének ezzel a részével nem akarok behatóan foglalkozni, mivel a konkrét alap hiányzik. Nagyon furcsának tűnt fel előttünk, hogy az igen t. képviselő ur Romániával hozakodott elő. Ez már régi szokás különben, hogy nem mi, hanem a többségi pártok szónokai hozzák fel Romániát példaképen, hol követendő példaképen, mint pl, annak idején Éber Antal képviselő ur, a ki a romániai viszonyokat közegészségügyi tekintetben állította oda követendőnek, hol pedig azért hozakodnak elő Romániával, hogy bebizonyítsák nekünk, hogy ott a magyaroknak rosszabb sorsa volna, mint az idevaló románoknak, mintha ezzel a mi sorsunk javulna, vagy mi vigasztalást találnánk ebben a körülményben. Románia majd megvédi az ő jó hírnevét, nincs arra utalva, hogy szerény tehetségemmel én védjem meg; nem is tartom magamat erre hivatottnak. Csak azért foglalkozom ezzel a kérdéssel, mivel nem értem, milyen nexusban van ez azzal, hogy a mi sorsunk itt jó-e vagy rossz ? Mert egészen más ám a romániai magyarság helyzete, mint a mi helyzetünk. Az szép lassacskán