Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-370
370. országos ülés 1908 norember 16-án, hétfőn. 131 arra való tekintettel lett felvéve, liogy 1907-ben nyújtatott be ez a javaslat és igy volt a 10 esztendős építkezési határidő, mint két lustrum megállapítva. Ma azonban 1908 novemberében vagyunk, és igy, ezen késedelem okából, ezen tiz esztendei határidőt feltétlenül ki kell tolni. A fennálló szabályok értelmében a régi törvény is ugy létesítette az adómentességet, hogy a kik tiz esztendőn belül építtetnek, azok 18 esztendőre kapják meg az állami adómentességet és további 12 esztendőre kapják meg azon kedvezményt, hogy a jövedelemnek csak 10 százaléka vétetik adó alá. Ez t. i. a mai törvény alapján a jövedelemnek 7'6 százalékát jelenti, a mely ugy számíttatik ki, hogy a bruttó jövedelem 8 százaléka vétetik alapul. Ha már most, t. ház, e tekintetben lényeges javítást akarunk, akkor legalább is ennek a régi törvénynek intézkedéseit kell helyreállítani, vagyis a 18 évi adómentességet kell biztosítani. Ez szól nemcsak a Belvárosra, hanem azon telkekre is, a melyek itt fel vannak véve. És fel kell venni a 18 éves állami adómentességet és a további 12 esztendőre a 10 százalékra való kedvezményt, a mi azután együtt adja ki a 30 évet. Ezen javaslatban benne van, hogy ezen kedvezmény csak a telkeknek a szabályozás után fenmaradó részére vonatkozik- Ez a bekezdés, a mint fel van véve, értelemzavaró és annak abszolúte semmiféle értelme nincsen akkor, a mikor az uj szöveg bevétetett, hogy a kisajátításnál ez az adómentesség nem vehető figyelembe. Az eredeti szövegben ugyanis ez a későbbi bekezdés nem volt benn és miután ezt a bekezdést a pénzügyi bizottság, nagyon helyesen, bevette, ennek az előző bekezdésnek továbbra semmiféle értelme nincsen, mert csak bonyodalmakra fog vezetni. Abszolúte nem lehet majd megmondani, hogy tulajdonképen mit értett a törvény az alatt, hogy milyen telkek azok, a melyek a szabályozás után maradnak fenn, holott nyilvánvaló, hogy csak azt akarta a törvény elérni, hogy az adómentességnek a kisajátításnál ne legyen értékemelő hatása. Ezért ezt a bekezdést, t. képviselőház, a törvény szövegéből feltétlenül ki kell hagyni. Végül még egy princzipiális és nagyjelentőségű kérdésre akarom a t. ház figyelmét felhívni és e tekintetben egyúttal egy módosítást benyújtani. Méltóztatnak tudni, hogy a legutóbbi időben milyen méreteket öltött a sztrájk, az amerikázás, bojkott és szabotázs kifejezések alatt ismeretes tömeges munkamegszüntetósekkel űzött visszaélés. Most ha a törvényhozás záros határidőhöz kötött építkezési határidőt állapit meg, egész bizonyos, hogy a szakszervezetek az utolsó évben építkező tulajdonos ellen alkalmazzák a sztrájk fegyverét, a mely kezükben annál hatalmasabb lesz, mert tudják, hogy lejáróban van az a határidő, a melynek elteltével a tulajdonos az adómentességet elveszíti, Én a törvényhozás minden vonalán szeretnék ezekkel a sztrájkvisszaélésekkel szemben megfelelő panaczeákról gondoskodni; igy, miután első alkalmam van e tárgyban indítványt előterjeszteni, legalább annyit kérnék most kimondani, — és örömmel konstatálom, hogy e tekintetben is kontaktusban vagyok a miniszterelnök úrral — hogy a mennyiben a lakható állapotba való helyezés az építkezésre szabott utolsó évben sztrájk vagy ilyen természetű visszaélés által akadályoztatnék meg, ezzel nem szűnik meg az adómentesség, hanem a sztrájk tartamával a határidő meghosszabbittatik. Szóval a törvényhozás kezelje a sztrájkot, mint vis majort, a mivel lényeges fegyvert csavarunk ki azok kezéből, a kik a mai társadalmi rendet saját előnyükre akarják kiaknázni. Mivel a miniszterelnök ur volt szives mondani, hogy ő indítványomnak a három esztendőre vonatkozó részéhez csak az esetben járul hozzá, ha az ellen a t. ház részéről nem fog kifogás tétetni, a függetlenségi párthoz van egy alázatos és tiszteletteljes kérésem. Méltóztassék csak annyit akczeptálni, hogy a Duna balpartján van egy sziget, a Belváros, a mely hazafiságának annyi időkön át, a mint az általános vitában voltam szerencsés jelezni, sokszor és sokszor fényes tanújelét adta. Méltóztassák csak a legutóbbi időkre visszaemlékezni, a mikor a darabontkormány első dolga volt, hogy a Saskört feloszlatta. A Belváros minden időkben hűségesen teljesítette kötelességót a hazával szemben. Én nem folytatom tovább az indokokat, de miután ma már Németh Imre t. barátom felhozta, hogy a függetlenségi párt miként gyarajrodott az országban, engedjék meg, hogy egy reminiszczencziámat én is elmondjam. Ezelőtt 28 esztendővel, a mikor én a Belvárosba beköltözködtem, még olyan idők voltak, hogy a mikor egy függetlenségi párti ülés gyűlt itt össze, hogy heten legyünk, három hordárt kellett nekem fekete ruhába felöltöztetnem. Mert akkor csak négyen voltunk; azok közül kettő már elhalt, Pártos Béla és Dell' Adami; ketten még élünk. Seiíer László t. barátom és én. Ma, méltóztassanak az idők folyamát megtekinteni, nagyon hasznos munka volt, a mit ezen 28 esztendő alatt a Belvárosban is kifejtettünk. A függetlenségi eszméhez való ragaszkodást olyan mértékig fejlesztettük, hogy hála az égnek, ma a függetlenségi zászló biztosítva van a Belvárosban. De, t. ház, én ezt nem hoznám fel, ha csak pártszempontról volna szó, hanem felhozom azért, mert — a mint az általános vita során elmondtam — én csak örömmel venném, ha más pártok is szervezkednének a főváros területén. Tudtommal az alkotmánypárt és a néppárt szervezve nincs; annak idején szívesen támogattuk őket, de ma a független17*