Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-370

128 570. országos Ülés 1908 Kétségkívül áll tehát, t. ház, hogy teljesen fizetőképes adós biztosit évi járadékul 210.000 koronát, mert a fővárosi pénzalap, a melyben a községi vagyon is le van kötve, feltétlenül biztos és jó adós. Már most nem tudom, hogy a 210.000 korona mit jelent az annuitás szempontjából ? Sokféle számadást csináltam, illetőleg csináltattam, és nem tudom, hogy melyik a helyes ? Mert, t. ház, ha ez a 210.000 korona prekluziv kamatokkal számittätik, más törlesztési eredményre jutok, és más eredményre jutok megint, ha előzetesen számittätik a kamat, mintha utólagosan számitjuk, és megint más az eredmény, ha ez a 210.000 korona olyan változás alá nem eső annuitás, a mely utólagos törlesztést tartalmaz. Azt tartván, hogy ez a legvalószínűbb, arra az eredményre jutottam, hogy itten 75 esztendőre való törlesztés van tervezve. Én legalább azt hiszem, hogy igy van. De akármiként áll is a dolog, tudni szeretném, hogy hány esztendőre szóló amortizáczióról van itt szó ? És még egyet. Akár 70 esztendős, akár 75 esztendős az amortizáczió, az igen t. miniszterelnök ur szives figyelmébe ajánlanám, hogy pénzintézeti emberektől szerzett biztos tudomásom van arról, hogy az 50 esztendei amortizáczionális ráta jelentéktelenül kerül valamivel többe, mint a 75 esztendős amortizáczió. TJgy hogy, t. ház, ma már általában véve a 75 esztendős amortizáczióról a pénzintézetek is lemondtak, mert az nem nyújt olyan nagy előnyt, a milyen arányban állana a nagy időkülönbséggel. Én tehát czélszerűnek tartanám, — de indítványt e tekintetben nem terjesztek elő ;

— hogy 50 esztendős törlesztési részlettel méltóztatnék ezt elintézni. De ha a t. miniszterelnök ur már megállapodott volna a 75 esztendős amortizáczióban, — feltéve, hogy számadásomnak ez a része helyes — akkor nagyon kérném, hogy a konverzió tekintetében valamely provízió vétessék fel, mert ha magánjogi szerződés alakjában 75 esztendőre 210.000 korona 4%-os tőkésítés alapján elfogadtatik, akkor a 75 esztendő folyamata alatt a másik szerződő fél beleegyezése nélkül sem a járadékot le nem szállíthatjuk, sem a tőkét vissza nem fizethetjük. (Mozgás.) A magánjogi szerződések szerint igy van, mert ha valakivel szerződtem, a hitelező beleegyezése nélkül azon nem változtathatok és kötelezve vagyok 210.000 korona annuitást fizetni. Kérem tehát, hogy valami provízió vétessék fel ezen konverzió biztosítása szempontjából. Hetvenöt esztendő nagy idő ; nem tudom, nem állnak-e be olyan pénzügyi viszonyok, hogy ezen 4%-os kamatoztatás nagyon terhes lehet és csak elvi szempontból mondom, hogy nem lenne felesleges, ha ez felvétetnék. Rá kell térnem még arra, hogy itt egy 36.000 négyszögöles telek kihasittatik füvészkert ezéljaira. Feltétlenül helyes ezen intézkedés ; örvendek rajta, hogy hortikulturális téren ilyen nagy lépést tesz az ország és ilyen kertet a főváros közepén létesít a kincstár. De méltóztassék annak konzeknovember 16-án, hétfőn. vencziáit levonni, hogyha a 36.000 négyszögöl területen az állam, a melynek az adóterhet sem kell viselnie, ingyen vízellátással egy füvészkertet létesít és az elkezd ott virágokat árulni: milyen hatása lesz annak a műkertészetre itt a fővárosban és nem fog-e esetleg családokat tönkretenni. Méltóztatnak tudni, hogy a kertészipar a fővárosban rendkívül elterjedt és valóban családoknak generáczióról-generáczióra való ellátását biztosítja. Nem szeretném azután, hogyha ott az állam üzeme révén félelmes verseny fejlődnék, mert hiszen ma is űznek a Margitszigeten kertészetet és árulnak azon kertészetből származó virágokat, csakhogy ma nem az állam csinálja ezt, hanem a kereseti adóval stb.-vel megrótt az a főherczegség, a mely teljesen egyenlő viszonyok közt konkurrál. Nagyon szeretném és azt hiszem lekötelezné a t. miniszterelnök ur azokkal a műkertészettel foglalkozó családokat, ha esetleg valamelyes megnyugtatás történnék azon kérdésben, hogy miként tervezik ennek a füvészkertnek a fentartását. Még meg kell említenem, hogy itt az mondatik, hogy az a vétel még nem perfekt, a mennyiben a főherczegnek adandó telkek tekintetében, a melyek nem a kincstári, hanem a fővárosi pénzalapéi, még később valami megállapításnak és alakulásnak kell létesülne. Nem értem egészen a dolgot, mert hiszen a határ meg van állapítva, hogy 3,899.400 koronával járul a fővárosi pénzalap ehhez a vételhez, több értéket nem kaphat a főherczeg. Fel vannak sorolva a telkek is, a melyeket a herczeg kap. Egyetlenegy telek van, a melynek mennyisége ma még pendens ; ugy látszik, az van felhasználva kompenzáczionális objektum gyanánt, hogy a szerint, a mint megalkusznak, többet vagy kevesebbet fog abból a telekből kapni. Én nagyon sajnálom, hogy ezen kérdések pendencziával hozatnak ide ; hiszen semmi ok sem forog fenn arra, hogy a főherczeggel, mielőtt ezen törvényjavaslat törvénynyé válik és kihirdettetik, erre nézve megállapodás létesüljön. Lehetetlenség az, hogy azután, mikor már törvénynyé vált ez a javaslat, egy főherczeg a közmunkák tanácsával, a mely államhivatalnokok vezetése alatt áll, köteleztessék alkudozásra. Én ezt nem tartom valami szerencsés dolognak és hogy ott kvázi választott bíróságként működő bizottság döntsön a. kettő között, az talán a főherczegi rangnak sem konveniál és nem helyes, hogy ilyen kérdések nyitva maradjanak. Meg vagyok róla győződve, hogy gyorsan sikerülhetett volna és sikerülne is, hogy ezen sebét a javaslatnak orvosoljuk az által, hogy a t. miniszterelnök ur igyekezzék, mielőtt ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a főherczeggel ezt a kérdést rendbehozni, egyszóval véglegesíteni azt, hogy milyen értékben fogadja el a telkeket. Kiválóan szükséges ez, mert hiszen opczió van biztosítva arra, hogy három hónapon belül a fővárosi pénzalap visszaválthatja ezeket a telkeket. Hogy mivel fogja visszaváltani, azt azon számadás után, a melyet a t. miniszterelnök ur