Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-370

370. országos ülés 1908 ma előterjesztett, nem tudom. Hiszen a fővárosi pénzalapnak ma erre a czélra nincsen pénze. A t. miniszterelnök ur volt szíves előadni, hogy a mi a pénzkészletet illeti, a fővárosi pénzalap ma 3,300.000 koronával rendelkezik, ez azonban, ha a dolog fenekére nézünk, részben az államnak két milliónyi előlegéből áll, ugy, hogy ma a pénz­alapnak nem áll rendelkezésére az a pénz, a mely­ből ezt a 2,800.000 korona értéket megválthatná, kénytelen lenne tehát telkeket eladni, hogy ezen visszavételi jogát gyakorolhassa. Ámde, ha ez három hónapi spácziumhoz köttetik, egyenesen kényszereladások folynának, a fővárosi pénzalap kénytelen volna olcsón eladni ezen telkeket, hogy visszavásárlási jogát három hónapon belül gyako­rolja. Mindazonáltal én csak szives figyelembe­vételre ajánlom, hogy talán lehetne ezt a kérdést, még mielőtt a javaslat törvényerőre emelkedik, rendezni. Egyebekben, mint a hogy ismételten mondottam, örömmel üdvözlöm a Margitsziget megvételét. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Senki.) A. vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselő­ház ! (Halljuk I) Halljuk!) A mi a Margitsziget felhasználását illeti, a szigetre vonatkozó szerző­déseket és megállapodásokat, tehát a, sporttelepre vonatkozó megállapodásokat is változatlanul ugy veszsziik át, a mint azok most fennállanak, ugy, hogy e tekintetben semminemű változás nem történik. (Elénk helyeslés.) A jövő kezelésre nézve nézetünk az, és ugy akarjuk az elveket lefektetni, hogy a sziget alsó része tartassék fenn sport­telepnek ; a közepe lesz üdülő és füvészkert, felső része pedig népkert (Elénk helyeslés.) a mely nép­kertbe, a mint azt a törvényjavaslat indokolása is emliti, ingyenesen lehessen bemenni. (Elénk helyeslés.) Ezeket kivántam megjegyezni a sziget kezelésére nézve. A mi a kertészet kezelési módját illeti, igaz, hogy a közmunkatanács részére tartottuk fenn a kezelést, azon egyszerű okból, mert a kezelés alatt egy alap tulajdonába megy át a Margit­sziget, ez azonban nem jelenti azt, hogy a fővá­rossal megegyezés ne létesüljön a kertnek miképen való kezelésére nézve, sőt talán a gazdaságos kezelés épen ezt teszi kívánatossá. Egyet azonban feltétlenül biztositani kell. (Halljuk! Halljuk!) Az ott létesitendő füvész­kertnek tudományos czélja van, (Ugy van! Ugy van !) és elsősorban ezen tudományos czélt kell szolgálnia, tehát a mennyiben a kertészeti kezelés különleges intézkedéseket igényel, ezen tudományos czélra való tekintettel ezen intézkedéseket minden­esetre valósítani fogjuk. Ez az oka annak, hogy a fővárossal és mindenkivel szemben a hozzászólás­nak egy szigorúbb mértékét voltunk kénytelenek magunknak fen tartani. Azt hiszem, hogy ezen czélunkban, hogy lehetőleg ' a főváros kezelje, egyúttal biztositékot találhat a t. képviselő ur azon tekintetben is, hogy a magánkertészetnek KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XXI. KÖTET. november 16-án, hétfőn. 129 valamely meg nem engedett konkurrenczia csinál­tatni nem fog. A mi a törlesztést illeti, a törvényjavaslat indokolásában benne van, hogy mi változatlanul fizetünk 210.000 koronás évi járulékot, a mely előleges évi járulékkal a kölcsön törlesztetik és pedig a szigetnek saját jövedelméből. Egy hang (balfelől) : Meddig ? Wekerle Sándor miniszterelnök: A számítás, ugy emlékszem, nem egészen hetven évet adott; jogunk van előbb visszafizetni és abban, bocsánatot kérek, nem értek egyet a t. képviselő úrral, hogyha én nem kötöm ki, hogy nincsen jogom vissza­fizetni, hát akkor nincsen jogom visszafizetni. Nagy Dezső: Ugy van! Tisztára ugy van! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem sze­retnék itt hosszas jogi fejtegetésekbe bocsátkozni, de abban annak idején, a mikor a nagy konverziót keresztülvittük, megkérdeztek jogtudósokat és épen a főváros kérdezte meg, és azok azt mon­dották, hogy nincsen joga visszafizetni. Én ezzel szemben, visszaemlékezve régi jogi tanulmá­nyaimra, vizsgálva a debitum természetét, Paulus után azt vitattam, hogy joga van és ezen az ala­pon . . . (Fölkiáltások balfelől: ügy van! Nem ugy van !) Polónyi Géza: Paulus, az ma már Saulus! (Derültség.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Kérem, ne bocsátkozzunk jogi fejtegetésekbe. A mi a becslést illeti, engedelmet kérek, szép az, hogy előre tisztáztassék ez a dolog, hisz a törvényjavaslat eredetileg igy is volt szerkesztve, de akkor azután jöttek a legkülönbözőbb pana­szok és némelyek elmentek a főherczeghez és azt mondották, hogy módfeletti árakon akarják át­adni a telkeket. Azután jöttek ellenkező hírlapi közlemények és megjegyzések, hogy kadó-t adunk a főherczegnek. Ilyen körülmények között a legbecsületesebb, a legtisztességesebb eljárás az volt, hogy a tel­keknek alapértéke felvétetett, azok azután kölcsö­nösen megbecsültetnek és ezen az alapon senki sem mondhatta, hogy többet adunk, mint a mennyi a telek értéke ; más részről a főherczeg is meg lehet nyugodva, hogy a valódi értéket kapja meg. Ez a helyes ut, t. képviselő ur, ha igy becsültet­nek meg a telkek. T. i. a regula az, hogyha nem egyezek meg, választott bíróságra bízom a dolgot és ennek az ítélete inappellabílis legyen. Ezenkívül kikötöttük a közmunkatanácscsal, hogy ha a becsülést oly alacsonynak tartja, hogy előnyösebb áron értékesíthet, akkor három hónapi idő áll rendelkezésére. Ezen az alapon ajánlom a szakaszt elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nitom. Következik a határozathozatal. Nem lévén megtámadva a 4., 5., 6. §§., azokat egyenkint fogom szavazásra feltenni. Méltóztatik elfogadni a 4. §-t. (Igen!) Az 5. §-t 1 (Igen !) 17

Next

/
Thumbnails
Contents