Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

369. országos ülés 1908 november 14-én, szombaton. \!í fogjuk segíteni a gyárépitkezéseket, kapunk uj adóalanyokat, egyszóval a főváros fejlődésének sokkal nagyobbszabásu alapjait rakjuk le, mintha csonkán hagyjuk ezt a törvényjavaslat által kontemplált tervet. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Bátor vagyok tehát nagyon kérni a miniszterelnök urat, hogy azt a szép konczepczióju tervet, a mely mostani javaslatában mutatkozik, ne hagyja csonkán, hanem egészítse ki a borárostéri híd kérdésének megfelelő megoldásával. (Helyeslés balfelöl.) Áttérve már most az adómentesség kérdésére, jelentős rendelkezésnek tartom, hogy a Belvárosnak megadatott az adómentesség. A Belváros igazán rendkívül hátramaradt rész volt és annak fejlesztéséről okvetlenül gondoskodnunk kell. (Helyeslés balfelöl.) A Belvárosnál láthatjuk azt, hogy az külső kereteiben sokkal inkább megmaradt kisvárosi jellegűnek, mint akár a főváros külső kerületeinek bármelyik része. Igen helyesen teszi tehát a miniszterelnök ur, a mikor a Belvárosnak 30 évi adómentességet ad. A fürdők kérdéséről annyit kívánok megjegyezni, hogy a javaslat e tekintetben igen helyes konczepczión alapszik, mert lehetetlen, t. ház, hogy ez a főváros, a mely a természeti kincsek közül épen a fürdőkkel és gyógyvizekkel van annyira megáldva, ezen legjelentősebb kincseit kiaknázatlanul hagyja, holott fürdőző helynek is ez a főváros mondható Európában legelsőnek. Lehetetlen, hogy itt a fővárosban, a magyar czivilizáczió közepén elhanyagoljuk ezt a dolgot és közömbösen tűrjük, hogy pl. a Sárosfürdőnek drága és jaáratlan vize évek hosszú során át kihasználatlanul folyjon a Dunába és pocsékolódjék el. A miniszterelnök ur ezt maga is belátja; javaslatában erre nézve előterjesztést is tesz; az állam is meghozza a maga áldozatát és ezt nagyon helyesen teszi, mert ennek ideje igazán elérkezett. Itt van ezeken kivül az utolsó pont: a fővárosnak pénzzel való segitése; itt van a rendőrségi kvótához való hozzájárulás leszállítása és fixirozása; itt van az illetékek egy részének, az italadónak átengedése és azt hiszem, hogy e tekintetben egészen az igazságosság álláspontját foglalja el a javaslat, mert kétségtelen, hogy akkor, midőn a főváros olyan nagy áldozatokkal járul az ország közművelődéséhez, s a midőn a főváros az ország sok kulturális terhét viseli, akkor az állam a maga részéről honorálja a fővárosnak áldozatkészségét, mert ezt fővárosunk és az ország kulturális érdekeinek előmozdítására teszi. Méltóztassék megengedni, hogy szavaim befejezéséül az ország kulturális érdekeit is érintsem. (Halljuk.) Budapest egész a legújabb időkig német város volt, de fejlődése folyamán mindinkább magyarosodott és ma már, hála Istennek, azon fokán van a magyarosodásnak, hogy legalább a külső életben mindenütt magyar szó fogadja az embert, szóval a magyarorodás igazi utján van. (Helyeslés. Mozgás balfelöl.) Ballagi Aladár: Nemcsak az utján van, hanem valósággal magyar! (Helyeslés.) Nagy Dezső : Adja Isten, hogy még inkább magyarrá legyen. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Nagy Dezső: Nem is tudok nagyobb szégyent egy országra nézve, mint hogyha fővárosa idegenajku, nem ismernék nagyobb szégyent annál, ha Magyarország fővárosa német volna és benne sűrűn hangzanék a német szó. A főváros e tekintetben megteszi a maga kötelességét, mert valóban, a mily mértékben növekedett és fejlődött a főváros, azon módon fejlődött a főváros magyar volta is. Budapest ezelőtt 50 évvel 100.000 lakossal biró kisváros volt, de azóta, a mint növekedett és gyarapodott, azon módon lett magyarrá is az iskolák által és egyéb utón. A fővárosi lakosság gyarapodása arányában százezreket ós százezreket fogunk megmagyarosithatni, a magyar nemzet számára megszerezhetni a jövőben is. A főváros működése e téren is megérdemli az állam támogatását. A mi igazi büszkeségünket nem a czifra bérházak és palotasorok fogják képezni, hanem az, hogy igazán magyar fővárosunk lesz, ha a főváros a magyar kultúra központja lesz; ezzel fogja Budajjest megfizetni azt, a mivel tartozik és akkor mi szívesen segélyezzük a fővárost. Elfogadom a javaslatot. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Kedves kötelesség lerovására vállalkozom. Elsősorban azért kérek szót, hogy ahhoz a hálás köszönethez, a melyet előttem szólott t. kéjTviselőtársaim közül egyik-másik már hangoztatott a miniszterelnök úrral szemben, magam is teljes szívvel csatlakozzam. Kétségtelenül áll a dolog, hogy évtizedeknek kellett elmúlni, mig végre jött egy miniszterelnök, a ki a fővárosnak sorsa, jövendője iránt meleg szívvel érdeklődik. Teljesen felesleges és meddő dolog volna egy törvényho= zás termében a fölött vitatkozni, hogy a nemzetek életében — különösen akkor, a mikor - a Szemere Miklós t. képviselőtársam által perhorreszkált czentralizáezití, az emberiségnek a városokban való tömörülése inkább biológiai proezesszus, sem mint gazdasági — egy nemzet fővárosának milyen jelentősége van a nem13*