Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

3íÉ. országos ülés Í9ÖS június 12-én, pénteken. 77 hogy tulaj donképen ki tekintendő szegény embernek. Mert az ország közgazdasági viszonyai oly különbözők a különböző vidékeken, hogy általános sémát felállítani lehetetlen. Másfelől igenis hangsúlyozom, hogy az a mérték, a mely az igazságszolgáltatásban szem előtt tartatik arra nézve, hogy ki szegény, megszívlelendő itt is. A mennyiben tehát Mezőfi Vilmos képviselőtársam indítványa el nem fogadtatnék, ugy nagyon kérném az igen t. belügyminiszter urat, kegyeskedjék a végrehajtási rendeletben gondoskodni arról, hogy az egyes törvényhatóságok kötelezve legyenek arra, hogy szabályrendeletben állapítsák meg, ki tekintendő annak a megyének a területén közegészségügyi szempontból szegénynek és ki az, a kit az orvos ingyen köteles gyógyítani. Mert nem ugy áll ám a dolog, hogy a körorvos nem szedheti be végrehajtás utján a maga dijait; ellenkezőleg — a belügyminiszter ur jobban tudja ezt, mint én — van olyan rendelet, mely szerint a körorvosnak dijai végrehajtásüag lesznek behajtva a községi elöljáróság utján a körorvos kimutatása alapján. Kétségtelen tehát, hogy a jogalapja megvan annak, hogy végrehaj ttassanak a betegek, sőt magam is tudok esetet, hogy embereket a községi elő járóság végrehajtott a körorvosi dijak miatt. Ez helyes is, mert ha az orvos dolgozik és ha a törvény megengedi, hogy dijat vehessen, akkor meg is kell, hogy kapja a diját. A fő csak az, hogy állapittassék meg a határ, a melyen tul az orvos dijat nem szedhet. Ennélfogva kívánságom az, hogy a végrehajtási rendeletben utasíttassák a törvényhatóság, hogy a szegénység fogalmát állapítsa meg és állapittassék meg ott, hogy az orvos mikor köteles ingyen gyógykezelni. Elnök : Ki következik ? Dudits Endre jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. képviselőház ! A törvényjavaslat 9. §-a meghatározza a városi és községi orvosok teendőit, és azt a különbséget, a mely a község és a város közt van. A lényeg az, a mi a régi közegészségügyi törvényben is megvolt, hogy a községi, illetve városi orvos csak felügyel és véleményez, azonban az intézkedés joga egy arra nem hivatott, nem szakemberekből álló bizottságé, a községi elöljáróságé, vagy pedig a község kebelében alakított községi egészségügyi bizottságé. Én ezt helytelennek tartom, valamint tudtommal minden orvos, a ki a közegészségügygyei foglalkozott, helytelennek tekinti azt, hogy nem szakemberek végezzék a községi, illetve városi közegészségügyi dolgokban az intézkedést. Hogy ez a baj megszűnjék, hogy a közegészségügy teljesen szakavatott kézben legyen, és pedig nem csupán véleményezés, hanem elhatározás és intézkedés tekintetében is, arra más mód nincs, mint a közegészségügynek teljes államosítása. Miután pedig ebben a szakaszban homlokegyenest ellenkező rendelkezések vannak a közegészségügy államosításával szemben, én ezt a szakaszt nem fogadom el, hanem vagyok bátor beterjeszteni a következő határozati javaslatot : »Utasitja a ház a belügyi kormányt, hogy a közegészségügy teljes áüamositása iránt és ennek keretében minden megyeszékhelyen közegészségügyi hivatalok felállítása iránt terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot.« T. ház ! Beszédemnek czélja az, hogy a törvényjavaslat 9. §-ával szemben határozati javaslatomat röviden megindokoljam. A gj^akorlati élet bizonyítja, hogy a községi hivatalnokok ma — de nemcsak ma, hanem ősidőktől fogva — legnagyobb részben politikai a^genturát végeznek. A községi biró, a községi jegyző, a községi orvos is benne vannak abban a czimboraságban, a melynek egyik főczélja az, hogy nemcsak a mindenkori kormánynak, hanem a megyei vezető köröknek nem csupán az országgyűlési képviselői választásoknál, hanem más választásoknál is, járási választásnál, községi választásnál kezére játszszanak. A közegészségügynek legfőbb érdeke az, hogy az orvost ebből a körből kivegyük és elimináljunk minden oly dolgot, mely a községi orvost megfosztja igazi hivatása teljesítésének lehetőségétől. Tehát oly hatáskört, oly felügyeletet kell adni az orvosnak, hogy pusztán az ő szakhivatásának, éljen, s ne legyen tagja annak a politikai agenturának, a melynek tagja most. Nem független az a községi és városi orvos ma, s épp azért, mert nem független a helyi befolyásokkal szemben, nem is teljesítheti közegészségügyi szempontból jól. . . Elnök (csenget) : Nagyon kérem a képviselő urat, ez a kérdés már megvitattatott és a ház határozott is benne, mert Mezőfi Vilmos képviselő urnak azt a határozati javaslatát, a melyben azt kívánja a 6. szakaszba felvétetni, hogy az orvosokat a belügyminiszter nevezi ki, a ház elvetette. Ennélfogva tehát ez már ezen az ülésen szuperált kérdés és ezért a házszabály szerint nem engedhetem meg, hogy a képviselő ur ezt a kérdést fölelevenítse, mely különben sem tartozik ehhez a szakaszhoz. (Élénk helyeslés.) Bozóky Árpád: Nem bánom, válaszszák az orvosokat, ha a ház bölcsesége ugy határozza, továbbra is. Én arról beszélek . . . Elnök: A ház már elhatározta, hogy válaszszák. Bozóky Árpád: Én az egészségügy teljes államosításáról beszélek, (Zaj.) hogy szakemberek intézkedjenek . . . (Zaj.) Azt mondja pl. a 9. §. 2. pontja, hogy az orvos javaslatot tesz a községi elöljáróságnak mint elsőfokú közegészségügyi hatóságnak ; az én határozati javaslatom szerint nem az lenne az elsőfokú hatóság . . . Elnök: Bocsánatot kérek: a ház akkor, mikor az előző szakaszokat elfogadta, elhatározta ezzel azt, hogy nem államosítja a közegészségügyet. Nem lehet tehát egy későbbi szakasznál a mai ülésen hozott határozattal ellentétes határozatot hozni. (Elénk helyeslés.) Bozóky Árpád : A közegészségügy államosításának kérdése . . . (Egy hang : Ez nem részlet!). Igenis ez részlet; ez nem azonos kérdés azzal, hogy ki választja, vagy ki nevezi ki az orvost.