Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

72 3í3. országos ülés 1968 június 12-én, pénteken. Erre nézve az én tiszteletteljes kérésem a belügyminiszter túrhoz az, hogy miután a tiszti orvosi vizsga oly dolgokat ölel fel, a melyeket min­den körorvos, vagy községi orvos, a ki kellő gyakor­lattal bir, ugy is tud, hogy méltóztassék kimondani a törvényben, hogy annak a kör- vagy községi orvosnak, a ki legalább öt évig községi vagy kör­orvosi funkcziót telj esitett, az amúgy is csak formalitást képező tisztivizsga, a mely azonban egy-egy öreg orvosra nézve kínos és kellemetlen, engedtessék el. Módositásom tehát a következő (olvassa) : »A 7. §. 1. bekezdésének utolsó sorában ezen szó után »vizsgának« szurassék be a következő »vagy legalább öt évi községi vagy körorvosi működés­nek*. Elfogadás esetén ez a mondat igy hangza­nék (olvassa) : »A rendezett tanácsú városoknak tiszti orvosi szolgálatot teljesítő orvosaira nézve ezenkívül az 1883:1. t.-cz. 9. §-ában előirt két­évi orvosi gyakorlatnak és a sikerrel letett tiszti orvosi vizsgának vagy legalább ötévi községi vagy körorvosi működésnek kimutatása megkíván­tatik*. Elnök : Ki következik ? Dudits Endre jegyző: Csitáry Béla! Csitáry Béla : T. képviselőház ! Az igen t. bel­ügyminiszter ur hazafias és humánus fejtegetései után nem kívánom a vitát tovább folytatni, hanem kijelentem, hogy a szakaszt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A belügyminiszter ur kíván nyilatkozni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. kép­viselőház ! Igen rövid szavakban kérem az eredeti szöveg fentartását. Nem uj dolog ez az intézkedés, a régi törvényben is igy volt, onnan vétetett át a mostani törvényjavaslatba és azt hiszem, hogy semmi ok sincs arra, hogy az uj törvényben a kva­lifikáczió kisebb legyen. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Baloghy Ernő előadó: T. képviselőház! A mint látni méltóztatott, előadói felszólalásaimmal nem kívántam a vitát lassítani, mindannak daczára méltóztassék megengedni, hogy ebben a kérdésben én is felszólaljak, álláspontomat röviden jelezzem. Ezen rövid felszólalásomhoz kérem a t. ház szíves türelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt bizonyos tényeket akarok le­szögezni és a tényállást akarom helyesen megálla­pítani. Az eredeti javaslat 7. §-ának második be­kezdése ekként szól (olvassa) : »Ha városi, községi (kör) orvossá olyan orvost választatott meg, a ki nem érti azt a nyelvet, a melyen az ő működési körében a lakosság túlnyomó része beszél, akkor az illető a vármegye alispánja által az említett nyelvnek méltányosan megszabandó záros határ­idő alattvaló elsajátítására kötelezendő.« En, bár nem osztozom Zakariás János t. képviselőtársam ma kifejtett álláspontjában, er­kölcsi kötelességemnek tartom kijelenteni és a történeti hűség kedvéért megállapítani, hogy én, mint a javaslat előadója, az eredeti szöveget szin­tén nem fogadtam el, még pedig a következő okokból. Nézetem szerint Magyarországon csakis a magyar nyelv kötelező megtanulásáról lehet tör­vényben rendelkezni. (Helyeslés a baloldalon.) Imperativ formában Magyarországon csakis a magyar nyelvről lehet szólni, még pedig azért, mert ezt én közjogi vonatkozásnak tartom (He­lyeslés és zaj a baloldalon.) és közjogi vonatkozásba csupán csak a magyar nyelvet lehet hozni. Hammersberg László: Ez a bizottság véle­ménye % Baloghy Ernő előadó : Ez az én véleményem ! (Zaj.) Hammersberg László : Arra nem vagyunk kí­váncsiak ! Az előadó ur képviselje a bizottság néze­tét ! Tessék a bizottság véleményét előadni. Halász Lajos: Vagy lemondani az előadóság­ról. (Elénk helyeslés.) Sümegi Vilmos: Éljen Baloghy! (Nagy zaj és jelkiáltások : Minek ezt bolygatni ? Egészen feles­leges !) . Zakariás János: A magyar nyelv védelme nem felesleges! Baloghy Ernő előadó : Az a nézetem, hogy a nemzetiségi törvény kontradikczióinak az utján nem szabad tovább haladni. Én azonban akkor, a mikor elleneztem a javaslat első szövegét, egy­úttal kijelentettem azt is, hogy minden olyan ren­delkezést, a mely az idegen nyelv megtanulását szükségesnek, helyesnek, okosnak mondja ki, a magam részéről is pártolok, különösen ott, a hol humanitárius szempontról, orvosi működésről van szó. Mivel pedig én ebben a módosított szövegben nem látok imperativ rendelkezést, az idegen nyelv megtanulására való egyenes kötelezést, hanem csak az idegen nyelv megtanulása szükségességének erő­teljes hangsúlyozását, a mit én is helyesnek tar­tok, azért kompromisszum utján hozzájárultam ahhoz, hogy az eredeti szövegből . . . (Nagy zaj). Halász Lajos: Az előadó a bizottság vélemé­nyét köteles képviselni! Elnök (csenget) : Engedelmet kérek, az előadó ur nagy tévedésben van, (Helyeslés.) mert csakis a bizottság nevében nyilatkozhatik. (Felkiáltások: Ugy van ! Ugy van ! Elénk helyeslés.) Egyéni néze­tét itt nincs jogosítva elmondani! (Elénk helyeslés. Nagy zaj. Elnök csenget. Felkiáltások balfélől: Tessék idejönni ! Tessék lemenni !) Baloghy Ernő előadó : T. képviselőház ! Tiszte­lettel vagyok bátor megjegyezni, hogy én a bizottság álláspontját képviselem, védem ; kívánom és kérem azt, hogy a törvényjavaslat 7. §-ának 2. bekezdése akként fogadtassék el, a hogy azt a közigazgatási és a pénzügyi bizottság megállapította. Én tehát képviselem a belügyminiszter urnak és a közigaz­gatási bizottságnak az intenczióit. Bocsánatot kérek, ha e közben a történeti hűség kedvéért (Nagy zaj.) olyan momentumokra is rátértem, a melyekre Teátérni, nézetem szerint, kötelességem volt.

Next

/
Thumbnails
Contents