Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

3Í3. országos ülés Í908 június 12-én, pénteken. 71 azt, hogy az orvos a beteg nyelvén beszéljen, hanem azért, mert ez az intézkedés felesleges. Ezt a distinkeziót a nagyközönség nem fogja megérteni és felfogni, és abból, hogy ő szükségesnek látta többszörösen felszólalni, azt fogja hinni, hogy tényleg károsnak tartja. Az pedig igen szomorú volna, ha azt hinné, hogy olyan tekintélyes férfiú, mint a milyen ő, károsnak tarthatja a magyar nemzet szempontjából azt, hogyha a tömeg humanitárius legelemibb követelményeknek eleget akar tenni. (Ugy van !) Nagyon káros volna, mert azután ilyen politikával, ilyen felfogással Magyarországon magyar nemzeti államot fentartani senki sem tudna. (Ugy van !) Egészen téves, veszélyes politika volna az, a mely azt mutatná, hogy.annyira elzárkózik a magyar nemzet a nemzetiségek nyelve elől, hogy a hol arról van szó, hogy egy beteg ember igényeinek eleget tegyen, még ott sem tud helyt adni ennek a nyelvnek, hanem igazán túlzott sovinizmusból (Ugy van!) az emberiesség törvényeivel ellenkezésbe jut. (Ugy van !) Igen káros volna, mert akkor azután mikép számithatunk arra, hogy ezek a százezrek hű állampolgárai legyenek Magyarországnak, (Ugy van!) hogy nehéz időkben hozzánk ragaszkodjanak, mikor a nyelvükkel szemben ilyen rideg álláspontra helyezkedünk ? (Ugy va,n I) Különben elismerem és köszönettel ismerem el azt, hogy a t. képviselő ur nem is tartja ezt magát károsnak, ő csak azt mondja, hogy felesleges. Hát én feleslegesnek nem tartom, ellenkezőleg szükségesnek taTtom. (Helyeslés.) Az igaz, hogy nem nemzetiségi szempontból volt szükséges ezt a nyelvi diszpoziczót a törvénybe behozni, mert igaza van a t. képviselő urnak, hogy a jelenlegi törvényes állapotból is az következnék, hogy a körorvosnak tudnia kell azt a nyelvet, a melyen a lakosság beszél, mert a nemzetiségi törvény világosan kimondja, hogy a községi tisztviselő a község lakosaival az illetők anyanyelvén tartozik beszélni. Miután a törvény ezt mondja és miután ez csak ugy valósitható meg, ha azt a nyelvet ismeri is, természetes, hogy ez úgyis törvényes kötelessége lett volna. Azonban a szükség nem is annyira ezért merült fel, hanem azért, hogy a magyar nyelv kötelező volta kimondassék. Eddig ez törvényeinkből tulaj donképen csak következett, világosan nem volt kimondva, mert a községi és körorvos községi tisztviselő és mint olyan nem tartozik világosan a törvény értelmében magyarul tudni, csak azáltal, hogy átruházott hatáskörben állami funkcziókat is végez, lehetett tőle megkövetelni, hogy tudjon magyarul. De világosan ez kifejezve nem volt. Mikor tehát ezt akartam kifejezni, akkor nem tehettem ezt egyoldalulag a nélkül, hogy meg ne emlékeztem volna a nemzetiségi nyelvről, mert akkor az lett volna a látszata, hogy a jelenlegi statusquo e tekintetben megváltozik és csakis a magyar nyelv ismerete képezi törvényes kötelességét az orvosnak. Ez akkor megdöntötte volna azt az állapotot, a mely ellen Zakariás t. képviselő urnak sincs kifogása, a mely ellen humánusan gondolkozó ember egyáltalában nem emelhet kifogást, t. i. hogy kötelessége legyen a szegény beteg nyelvét megtanulni. (Igaz I Ugy van I) Ezért vált szükségessé és nem is lehetne kihagyni a nélkül, hogy a magyar államnyelvre vonatkozó intézkedés is kihagyassék, a mit, azt hiszem, a t. képviselő ur sem kivan. Én tehát arra kérem a t. képviselőházat, ne fogadja el az inditványt. Maradjon meg a mellett a liberális és humánus felfogás mellett és legyünk épen büszkék arra, hogy a magyar törvényhozás világosan kimondja, hogy megköveteli az orvostól, hogy a betegnek nyelvét használja. (Elénk helyeslés.) Nem szégyen van ebben, hanem ellenkezőleg, dicsőség. Szégyen az volna, ha szűkkeblűén elzárkóznánk ilyen természetes, jogos és méltányos kivánságtól. (Élénk helyeslés.) Kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőn Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! Teljes egészében hozzájárulok mindazokhoz, a miket a t. belügyminiszter ur Zakariás János t. képviselőtársamnak elleninditványára itt felhozott. Csak azt vagyok bátor még hozzátenni — habár külön indítványt e részben nem terjesztek elő, miután látom, hogy a belügyminiszter ur ragaszkodik a javaslat eredeti szövegéhez — hogy sajnálom, miszerint nincs kimondva a javaslatban, hogy csak az nevezhető ki orvosnak, a ki az illető nemzetiségnek, illetőleg a lakosok többségének nyelvét tudja, a mi mellett természetes, a magyar nyelv tudása is megkövetelendő. Engem az az aggodalom bánt, hogy addig, a mig az alispán azt a záros határidőt vagyis azt a félévet, egy vagy két esztendőt, a mely alatt az illető kör- vagy községi orvos köteles a lakosság többségének nyelvét megérteni, illetve megtanulni, megállapítja, sok embert fog helytelen diagnózis folytán a másvilágra küldetni. Szerettem volna tehát a javaslatban azt a rendelkezést látni, hogy nemzetiségi vidékekre csak az nevezhető ki orvosnak, a ki ama nemzetiségi vidéknek vagy a lakosság többségének nyelvét annyira érti, hogy azzal orvosi hivatásának kellőképen eleget is tehessen. Zakariás János: Hány nyelvet tudjon még ? Mezőfi Vilmos: Most azonban megelégszem a javaslat szövegével, miután a belügyminiszter ur kijelentéséből látom, hogy ragaszkodik az eredeti szövegezéshez és semmi esetre sem pártolhatom Zakariás János t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés.) A 7. §-hoz azonban egy kisebb módosítást vagyok bátor benyújtani. A 7. §. ugyanis ezt mondja, hogy (olvassa): »A rendezett tanácsú városoknak tiszti orvosi szolgálatot teljesítő orvosaira nézve ezenkívül az 1883 : I. t.-cz. 9. §-ában előirt két évi orvosi gyakorlatnak és a sikerrel letett tiszti orvosi vizsgának kimutatása megkívántatik^