Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

7ö 3í3. országos ülés 1908 június 12-én, pénteken. hasonló irányú közigazgatási törvénj^ek is és talán még a birói szervezet reformjáról szóló törvényben is meg fogják követelni attól a birótól, hogy tudja a nép nyelvét. (Mozgás.) Törvényben fogják ezt megkivánni. (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain: Természetes!) Es elérjük azt, hogy Magyarországon majd törvény gondoskodik arról, hogy a magyar ember megtanulja az összes nemzetiségek nyelvét, de arról viszont nem gondoskodik, hogy a magyar nyelvet köteles legyen minden ember megtanulni Magyarországon. Itt van az ellentét a nemzeti kormány programmja és tényleges működése között. Nem hiszem, hogy lenne itt a t. házban egyetlenegy igazán hazafiasán érző képviselő, a kinek szive vágya ne lenne, az, hogy ebben a hazában mindenki megtanulja a magyar nyelvet is. Ez a végezel; ezért alkotjuk a népoktatási törvényeket, ezért akarjuk a hadseregben is érvényesiteni a magyar nyelvet. És ha ezt akarjuk, hát ne csináljuk vissza ilyen rendelkezésekkel azt, a mit az egyik oldalon javitunk. Azt mondják sokan, hogy ez a javaslat nem kötelezi az orvost az illető nyelv megtanulására, (Felkiáltások a középen : Az a baj l) hanem csak felszólítja, hogy záros határidő alatt tanulja meg. Mit jelent ez közigazgatási nyelven 1 Azt, hogy vagy megtanulja vagy nem. Ha nem tanulja meg, akkor nem engedelmeskedett az alispán rendelkezésének és akkor mint engedetlen tisztviselővel szemben a fegyelmi eljárást veszik elő. így kétségtelen, hogy van szankcziója ennek a rendelkezésnek. Azt mondják továbbá, hogy ez a rendelkezés javít az eddigi helyzeten, mert hiszen a szakasznak első bekezdése azt mondja, hogy az orvosnak a nyelvet szóban és Írásban birnia kell. {Zaj. Felkiáltások : Elég volt már !) En nem tartom elégnek, ha a t. alelnök ur elégnek tartja is. Azt mondják, hogy haladás az eddigi helyzettel szemben az is, hogy most birnia kel] a magyar nyelvet az illető orvosnak Írásban és szóban. Ez nagy tévedés, mert eddig is benn volt a törvényben, hogy csak az választható meg orvosnak, a ki oklevelét Magyarországon honosította. Magyarországon j)edig oklevelet máskép honosítani nem lehet, mint hogyha az illető az orvosi egyetemen kiegészítő vizsgát tesz. A kiegészítő vizsgát J>edig a magyar egyetemen csak magyar nyelven lehet letenni, ebből következik, hogy minden orvosnak eo ipso keüett magyarul tudnia. Azt mondják továbbá, hogy ez a törvény haladást jelent azért is, mert eddig a községek a nemzetiségi törvény alapján jogosítva voltak arra, hogy kikössék a pályázati feltételek között, hogy igazolnia kell a pályázónak, hogy az állam nyelvén kivül még az illető helyen divatozó nyelvet is ismeri. Azt mondják, hogy ezen törvény alapján ennek a gyakorlatnak vége szakad, mert itt az a rendelkezés foglaltatik, hogyha községi orvosnak megválasztatik valaki, annak tudnia kell magyarul. Igaz, hogy olyan orvos is megválasztható, a ki nem érti az illető vidék nyelvét, (Zay.) de ebből nem lehet azt következtetni, hogy többé pályázati feltétel gyanánt ki nem köthető az, hogy az orvosnak más nyelveket is tudnia kell. (Folytonos zaj.) Ezt én a contrarióra való következtetéssel megállapítani nem tudom. Ha kimondaná ez a törvény, hogy pályázati feltétel gyanánt ki nem köthető más nyelvnek tudása, szóval: ha ez a rendelkezés benne volna a törvényben, akkor ez haladás volna, de mert ez nyíltan kimondva nincs, kétségtelen, hogy marad a régi állapot és a törvény semmi tekintetben haladást nem mutat. Annak, hogy megválasztható olyan orvos is, a ki magyarul nem tud, ellene szól magának a belügyminisztériumnak álláspontja. Van ugyanis két belügyminiszteri rendelet, a melyeknek egyike egyenesen kimondja, hogy valamely nyelv nem tudása miatt senki ki nem zárható a választásból, egy másik rendelettel pedig fegyelmi eljárás rendeltetik el oly orvos ellen, a Id a magyar nyelvet nem tudja. Ismétlem, hogy az eddigi gyakorlat is az volt, hogy az orvostól megkívánták a magyar nyelv tudását. A törvényjavaslat tehát ebben a tekintetben sem képez haladást. Mindezekből azt a konzekvencziát vonom le, hogy emberies szempontból szükséges, hogy az orvos tudja az illető nemzetiségnek nyelvét, (Mozgás jobb felől.) emberies szempontból szükséges ez és én tiltakozom felszólalásomnak minden olyan magyarázata ellen, a mely nekem az ellenkező felfogást imputálja. Mezőfi Vilmos : Akkor mondjuk ki! Zakariás János: De erről a szükségességről a nemzetiségi törvény a legteljesebb mértékben gondoskodik, itt tehát az erről való rendelkezésre szükség nincs. Ezért indítványozom, a mit különvéleményem kapcsán Írásban is beadtam, hogy a törvényjavaslatnak ezen rendelkezése mint teljesen szükségtelen s felesleges, hagyassék ki, annál is inkább, mert magyar törvényben uj nemzetiségi jogot statuálni nem akarok, s nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy ujabb és ujabb törvények kötelezzék a magyar embert arra, hogy nemzetiségi nyelveket tanuljon meg. . Laehne Hugó : Nem kötelezik! Zakariás János: Kérem módosításomnak elfogadását. (Helyeslés baljelől.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. A belügyminiszter ur kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! Arra kérem a t. házat, ne fogadja el a Zakariás t. képviselő ur által beadott módositást. (Helyeslés.) Igen sajnálom, hogy a t. képviselő ur ezen kérdésben egyáltalában felszólalt. (Helyeslés.) Tény az, hogy ő nem ugy értelmezi felszólalását, mint a hogy azt a közönség értelmezni fogja ; de maga az a tény, hogy felszólalt, csak káros hatással lehet. (Igaz ! Ugy van !) Ö azt mondja, hogy nem azért kifogásolja, mintha nem tartaná helyesnek