Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

343. országos ülés 1908 június 12-én, pénteken. 69 Rakovszky István : Ez a humanizmus kérdése ! Szász Zsombor: A beteg embernek a kérdése ! Zakariás János: Arra is rátérek. A hetedik szakasz második bekezdése szerint, ha oly orvos választatik, a ki nem érti a lakosság túlnyomó részének a nyelvét, a vármegye alispánja záros határidő alatt felszóhtja őt, hogy az emiitett nyelvet legalább oly mértékben sajátitsa el, hogy hivatásának megfelelhessen. (Helyeslés.) Már különvéleményem indokolásánál kifejtettem, hogy humánus szempontból igenis szükségesnek tartom, elvárom, hogy az az orvos megtanulja annak a népnek a nyelvét, a melynek gyógykezelésére hivatva van, abban a mértékben, hogy betegségét felismerhesse. (Felkiáltások : Természetes!) Ebben tehát, ugy látszik, egyetértünk a t. házzal, de kérdés : kell-e és lehet-e az orvost erre törvényben kötelezni ? (Felkiáltások: Kell!) Először a kell-ről beszélek. Az az egyetemi képzettségű orvos, a kiről feltételezzük, hogy orvosi hivatását tökéletesen átérzi, önmaga fogja első sorban becsületbeli kötelességének tartani, hogy hivatását becsülettel és tisztességgel teljesítse ; arról fel sem tételezhető, hogy meg ne tanulja ennek a népnek a nyelvét, a melyet gyógykezelni hivatva lesz. Csitáry Béla: Tudok esetet az ellenkezőre, Zakariás János: Ez tehát felesleges rendelkezés. Csak bántjuk, csak közigazgatási sikaneriáknak teszszük ki az orvost, ha ilyen törvényes rendelkezésekkel figyelmeztetjük oly kötelesség teljesítésére, a melyre Magyarországon intelligens embert figyelmeztetni nem kell. (Élénk felkiáltások : Kell!) De azért sem szükséges e rendelkezés, mert sokan óhajtjuk ugyan, hogy Magyarország egységes nemzeti állam legyen, arra törekszünk, de fennáll az 1868 : XLIV. t.-cz., a melynek 20. §-a szerint a községek önmaguk állapit]ák meg jegyzőkönyvi nyelvüket és a melynek 21. §-a kötelezi a községi tisztviselőt, hogy a községek lakosságával való érintkezésben a község lakosságának nyelvét használja. Az 1886-ik évi községi törvény pedig kimondja, hogy a községi orvos és a körorvos, mint az elöljáróság tagja, a község tisztviselője, tehát rája is vonatkoznak e rendelkezések. E szakaszok tehát szabályozzák a községi orvos kötelezettségét a község lakosságával szemben, és igy semmi szükség sincs arra, hogy ez újból dokumentáltassék. És a magam részéről hangoztatni kivánom, hogy ebben a törvényben jobban van biztositva az a szempont, a melyet a humanizmus olyan nagy szempontjának tüntetnek fel, mint e törvényjavaslatban. Ezen törvényjavaslat 7. §-ának második bekezdése csak azt mondja, hogy azt a nyelvet köteles megtanulni az orvos, a melyet a lakosság túlnyomó része beszél. De van a lakosságnak nem túlnyomó része is, a melynek szintén nem magyar az anyanyelve, hanem esetleg nemzetiségi nyelve van. Vannak orvosi körök, a hol a lakosság négy-öt nyelvet beszél. Ez a törvény nem gondoskodik arról, hogy az orvos mind a négy vagy öt nyelvet értse, annyira, a mennyire kell ; (Felkiáltások : Az lehetetlenség !) tehát mi következik ebből ? Az, hogy a nemzetiségi törvény még az önök kivánságáról is jobban gondoskodik, mint ez a törvény. (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Köszönjük!) De viszont az is tény, hogy a törvényjavaslatnak ezen szakasza szerkezetében is nagyon-nagyon hiányos, mert azt sem mondja meg, hogy az orvosnak mily mértékben kell azt a nyelvet megtanulnia, A magyarázat tekintetében ez is olyan latitüd-öt enged és annyi mindenféle jogosult és kevésbbé jogosult panaszra ad okot, a melyeket felidézni igazán nem szükséges. De a mi legfontosabb, azt mondja ez a törvény, hogy azt a nyelvet köteles megtanulni az orvos, a melyet a lakosság túlnyomó része beszél. Méltóztatik tudni, hogy Magyarországon hála Istennek vannak nemzetiségfyidékek is, a hol a lakosság túlnyomó része otthon, a maga háztartásában, a saját körében egy nemzetiségi nyelvet beszél, ellenben minden egyes nemzetiségi ember tudja egyúttal a magyar nyelvet is. Horváth József (marosujvári): Annak nem kell megtanulni ! Zakariás János: Vannak vidékek, ugy a németség, mint a románság és tótság lakta területeken, a hol minden román, német és tót ember nemcsak az ő román, német vagy tót nyel rét tudja, hanem tudja a magyart is. (Felkiáltások a középen : Hol ? Hol ?) Biharban, a Felvidéken igen sok helyen, sőt Brassó megyében is csaknem minden paraszt ember tudja mind a három nyelvet a melyet az a vidék beszél. Ha már most (Halljuk! Halljuk!) azon vidéken is kötelezzük a magyar embert arra, hogy megtanuljon tótul, horvátul, szerbül, sokáczul, hienczül és nem tudom miféle nyelven, a hol a nép maga tud magyarul, de azt mondja, hogy »nem beszélek magyarul, mert a törvény kötelezi a magyar orvost arra, hogy megtanulja az én nyelvemet, tehát én nem vagyok köteles az ő nyelvén beszélni, hanem ő beszéljen az én nemzetiségi nyelvemen« : ott tehát az a nép nem fog az orvos nyelvén beszélni, hanem a nemzetiségi izgatások befolyása révén a maga nyelvének megtanulására akarja az orvost kényszeríteni. (Mozgás a jobboldalon.) Beniczky Ödön : Az ilyen beszédek szolgáltatnak anyagot a nemzetiségi izgatóknak ! (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Zakariás János: Egyszersmindenkorra tiltakozom azon felfogás ellen, hogy én a beteg ember bőrére akarok sovinizmust gyakorolni. (Felkiáltások balfelöl: Pedig igaz !) Megjegyzéseimmel azt bizonyítottam, hogy a beteg ember joga a mai állapottal többé kevésbbé jobban van biztositva. És hogy én mégis magyar nemzeti érzésből tiltakozom a törvényjavaslat ezen rendelkezése ellen, az azért van, mert ha erre az útra térünk, akkor nem állunk meg ezen az utón, hanem jönnek majd