Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

3í3. országos ülés 1908 június 12-én, pénteken. 67 akarnak. Nincsen kedvem most az önkormányzat elemeivel bővebben foglalkozni, csak kérdem, hogy miéTt kellett ebben a törvényjavaslatban azt az intézkedést felvenni, hogy az alispán annyi vármegyei bizottsági tagot küld ki, a mennyi a községek kiküldötteinek a száma. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Vlád Aurél: Tudjuk, t. képviselőház, hogy a kandidálásnál a főszolgabiró strohmannok állításával azt viszi keresztül, a kit akar és nem egyszer egyhangúlag megválasztottnak jelenti ki azt, a ki egy szavazatot sem kapott. T. képviselőház ! Én ugy látom, hogy e t. háznak a többsége az autonómiát mindenképen fenn akarja tartani. Hát én biztositom a t. többséget, hogy ilyen autonómiánál minden, az autonómiát őszintén szerető ember inkább kívánja az államosítást, mint a mai állapotok fentartását. Erre nekünk szükségünk nincsen. Mert nekünk olyan autonomióra abszolúte nincsen szükségünk, a melyből a nép teljesen ki van zárva. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Vlád Aurél : Ez az autonómia, a mely nálunk kontemplálva van és gyakoroltatik, nem a nép széles rétegeinek autonómiája, hanem a kaTok és rendek maradékainak autonómiája. Ilyen autonómiára pedig nekünk szükségünk nincs. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A belügyminiszter ur kivan nyilatkozni. (Eálljuk ! Halljuk I) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! Mezőn Vilmos képviselő ur azt a javaslatot adta be, hogy a körorvosi állások ne választás, hanem kinevezés utján töltessenek be. A körorvosok kinevezése és az orvosi kar államosítása mellett tényleg sok érvet lehet felhozni — ezt elismerem én is — de épen azt nem, a mit Mezőfi képviselő ur felhozott. 0 azt mondja, hogy kinevezés mellett sokkal kevesebb a protekczió, mint a választásnál, és ezért jobb a kinevezés, mint a választás. Hát bocsánatot kérek, magam tudom, hogy mennyi a protekczió a kinevezésnél, (Élénk derültség.) hogy mennyire járnak az illető miniszternek nyakára kinevezések dolgában, s hogy mennyi szilárdság kell ahhoz, hogy egyáltalában ne befolyásoltassa magát az a miniszter. (Igaz ! ügy van !) Én különben is, ha áll az, hogy az ember jobban jár el olyan dologban, a mi érdekli, mint olyanban, a mi közvetlenül abszolúte nem érinti: akkor valószínű, hogy a választás jobb eredményt fog felmutatni ilyen kérdéseknél, mint a kinevezés. (Igaz ! Ugy van !) Mert a miniszternek több ezer orvost kell kineveznie egyszerre. Hogy X. Y. községben az az orvos valamivel jobb, vagy valamivel kevésbbé jó lesz-e, az a miniszterre semmi visszahatással nincs, ö kötelességszerűleg, sablonosán jár el, a diplomát nézi és attól függ elhatározása ; ha semmi személyes befolyásnak nem enged, a kinevezéseket papírformák között fogja megcsinálni. Holott az, a ki érdekelve van, a ki esetleg rossz orvost kap, ha könnyelműen jár el és jó orvost, ha alaposan körültekint, valószínűleg jobban utána fog nézni a dolognak, hogy megnyerje azt, a kiről föltehető, hogy jobban gyógyít. (Halljuk! Halljuk !) Ennélfogva ilyen kérdésnél, a mikor nem arról van szó, hogy az a község egy imperiummal ellátott tisztviselőt válaszszon, hanem hogy a megválasztott személyében egy jól gyógyító orvost kapjon, nézetem szerint jobb, megfelelőbb a választási rendszer. Már pedig itt tényleg az orvos első feladata a gyógyítás és nem az, hogy közegészségügyi poütikát csináljon vagy rendőri hatáskört gyakoroljon, mert arra ő tulajdonképen nem is alkalmas. Hivatott erre főleg a járásorvos, a ki egyesektől független, szemben a körorvossal és a községi orvossal, a ki annyira függ a lakosságtól, hogy abszolúte nem alkalmas hatósági jogok gyakorlására. Ö elsősorban gyógyító orvos és a természetes logika is azt mondja, hogy az válaszsza meg az orvost, a ki gyógyittatik. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Lehetnek a központban igen bölcs emberek, de olyan tán még sem akad, a ki mindent tudhatna, a ki még azt is meg tudná mondani, hogy Zemplén északi részében X. Y. kisközségben ki lesz a jobb, megfelelőbb orvos a jelöltek közül. Én tehát a választási rendszert ilyen szempontból határozottan jobbnak tartom a kinevezésnél. A kinevezési rendszernek vannak más előnyei, a melyekről azonban most nem akarok beszélni ; az azonban, a mit a t. képviselő ur felhozott, határozottan visszafelé sül el, mert tény az, hogy ebből a szempontból jobb a választási rendszer. (Halljuk ! Halljuk !) Maniu Gyula t. képviselő ur azt mondja, hogy ő elfogadja a javaslatot, nem akarja megváltoztatni annak alapelvét, csak a módot kifogásolja. Azt mondja, hogy egyáltalában nem érti, mi az oka ennek, sőt kijelentette, hogy szerinte más indoka nem lehet, mint hogy korteskedést teremtsen ott a magyar politika számára. . . Maniu Gyula: Nem magyar politika, hanem alispáni politika. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: A körökben többnyire igen kevés az intelligenczia. A hol több az intelligenczia, ott nagyobbak a községek és ott községi orvosok vannak. De a hol köröket kell alakítani, ott többnyire igen kevés az intelligenczia. Ennélfogva a lakosság maga többnyire nem is képes belátni, hogy ki a jobbik és ki a roszszabbik orvos. Hozzájárul ehhez, hogy a körnek nincs természetes képviselete ; a községnek van, a körnek nincsen. A kör eddig is elektorok utján működött, azokat az egymástól messze fekvő községeket összecsőditeni nem igen lehetett volna máskép, mint a szolgabíró elnöklete alatt. A javaslat ezen a rendszeren nem változtat; itt ujitás csak az, hogy a községek által kiküldött elektorokon kivül felhatalmazza az alispánt, hogy a törvényhatósági bizottságnak lehetőleg olyan tagjai közül, a kik a körben