Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

3i3. országos ülés 1908 rendelkezik arra, hogy körorvost tarthasson. (Helyeslés.) Tehát csakis ezen kivételes esetben, ha t. i. máskép nem lehet a kellő számú és erejű körök berendezéséről gondoskodni, kívánok jogot arra, hogy eltérhessek a szabálytól, s ennélfogva kérem, hogy méltóztassék az eredeti szöveget fentartani. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek njdlvánitom. Következik a szavazás. Mezőfi Vilmos képviselő ur azt a módosítást adta be, hogy- ezen" 3. §. második bekezdése hagyassék ki. Kérdem elsősorban a t. házat, hogy méltóztatik-e a 3. §-nak meg nem támadott részét a közigazgatási és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a szakasz meg nem támadott része változatlanul elfogadtatott. A második bekezdésre nézve kérdem a t. házat, méltóztatik-e Mezőfi Vilmos képviselő ur módositásával szemben a 3. §. második bekezdését a közigazgatási és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen / Nem !) Kérem azokat, a kik a 3. §. második bekezdését változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Kijelentem, hogy a képviselőház a 3. §. második bekezdését a közigazgatási és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint változatlanul elfogadta ; ennek következtében Mezőfi Vilmos képviselő ur módosítása elesett. p_ Következik a 4. §. " ^ Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 4. §-t). Elnök : Ha szólni senki sem kíván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 4. §-t a közigazgatási és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a ház a 4. §-t változatlanul elfogadta. Következik az 5. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa az 5. %-t). Elnök : Az előadó ur nem kivan nyilatkozni. Van-e valaki szólásra feljegyezve ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk!) Az 5. §. azt mondja, hogy (olvassa) : Az ötezernél kevesebb lakossal bíró községeket a törvényhatósági bizottság, a főszolgabíró és a tiszti főorvos meghallgatása után, orvosi körbe osztja, a mely körorvost alkalmaz. Kivételesen azonban a törvényhatósági bizottság megengedheti, hogy egyes ilyen községek külön községi orvost alkalmazzanak, vagy ezeket a községeket a szomszéd r. t. városhoz, vagy külön orvossal biró községhez csatolhatja. Ezen szakasz visszaesést jelent az 1876 : XIV. t.-czikkhez képest, mert az 142. §-ának 3. bekezdésében következőkép szól (olvassa) : »A törvényhatóság intézkedik továbbá, hogy az ezeken kivüli községek, a mennyiben községi orvossal még ellátva nem lennének, 6000-től 10.000 lélekszámig orvos tartása tekintetében egy közegészségi körbe június 12-én, pénteken. 63 csoportositassanak.« A jelen szakasz pedig nem határozza meg, hogy mennyi legyen a maximális lélekszám, a mely egy orvosra legyen bizva. Igaz, a miként az indokolásban a belügyminiszter ur is beismeri és elmondja, hogy az 1876: XIV. t.-czikk azon rendeüiezését, hogy 10.000 maximális lélekszámra egy orvos jusson, nem tartották be a gj^akorlati életben, mint a hogy az 1876 : XIV. t.-czikknek annyi sok határozata a gyakorlati életben nem lett végrehajtva, megvalósítva. Megtörtént, miként a belügyminiszter ur indokolásában maga bevallja, hogy pl. voltak Hontmegyében olyan járások, oly egészségügyi körök, mint a magyarádi kör, a mely 44 községből áll. a hol 20.943 lélek egészségéről kellett gondoskodnia egy körorvosnak. Ugyancsak Hont megyében a németi járásban 19.547 lakosról gondoskodott egykörorvos. Az Ipolysági kör 24 községének 19.552 lakosáról szintén egy körorvos gondoskodott. De nemcsak Hont megyében, hanem Komárom, Sopron, Vas, Sáros, Ung és Bihar megyében találunk ilyen ijesztő nagy számokat, pl. Biharmegye belényesi közegészségi körében 59 község van 38.928 lakossal és ez egy körorvos gondjaira van bizva. Ha ezt az állapotot szemügyre veszszük, ha ennek tudatára ébredünk, belátjuk, hogy emberileg elképzelhetlen az, hogy egy orvos 50 község 30—40.000 lakosát orvosi segélyben részesíthesse. Es ha ezt látjuk, mindjárt tisztában leszünk azzal hogy a belügyminiszter ur által kiadott Magyarország közállapotairól szóló 1900 évi jelentésben miért találkozunk olyan elijesztő, rémitő számokkal; pl. Magyarországon 1906-ban a hét éven alól elhaltak közül csak 50% részesült orvosi segélyben, ezeknek tehát felét nem gyógyította, nem kezelte orvos. A hét éven felüli elhaltak közül 1906-ban nem részesült orvosi segélyben 50.7 százalék. Itt is úgyszólván fele az embereknek ugy halt meg, hogy orvos nem kísérelte meg, hátha megmenthetők az élet számára. A halálesetek közül csak 55.2 százalékban állapította meg az orvos a halál okát. A nagymérvű, elijesztő halandóságnak Magyarországon az én felfogásom és hitem szerint egyik főoka az orvosi szolgáltatásnak eme gyatraságában rejlik. Ha ezzel a törvényjavaslattal a t. belügyminiszter ur valóban eredményes, szép munkát akar végezni, ha azt akarja, hogy a jövő év után előterjesztendő, Magyarország közállapotairól szóló jelentésben ne ilyen rémületes számadatok szerepeljenek, az első feladat az, hogy gondoskodás történjék arról, hogy bizonyos számú emberre Magyarországon egy hatósági, hivatalos orvos essék. A míg ezt végre nem hajtja a törvény, a míg ezt szigorúan végre nem hajtja a belügyminiszter ur, addig a nagyfokú halandóság Magyarországon megszűnni nem fog. Ebből a szempontból kiindulva én a következő módesitást vagyok bátor elfogadásra ajánlani (olvassa) : »Az első bekezdés után második bekezdésnek szurassék be a következő mondat : A külön orvost tartam nem köteles községek orvosi körökbe