Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

64 3í3. országos ütés 1908 június 12-én, pénteken. akként csoportosi tandók, hogy legfeljebb 5000 lakos jusson egy körre.« T. ház ! Ennek a törvényjavaslatnak 27-ik §-ában kimondja a belügyminiszter ur, hogy szülésznőt,bábát tartozik alkalmazni minden község és minden város 5000 lakos után egy-egy babát tartozik alkalmazni. Én a bábát igen fontos személyiségnek tartom a közegészségügy szolgálatában, de az orvost szintén tartom olyan fontos személyiségnek a közegészségügy szolgálatában. A mit a javaslat igen helyesen kimond a szülésznőkre nézve, bogy Magyarországon 5000 lélekre egy szülésznőnek kell esnie, ugyanazt kérem a t. belügyminiszter úrtól, mondja ki ebben a szakaszban az orvosokra nézve is, bogy t. i. Magyarországon 5000 lélekre, illetőleg minden községre egy hivatalos orvosnak kell esnie. Elnök ." Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A belügyminiszter ui kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Az előttem szóló t. képviselő ur módosításának intenczióját helyeslem ugyan, azonban módosításához mégsem járulhatok hozzá. Az intencziót helyeslem, mert csakugyan világos, hogy a közegészségügy azt kivánja, hogy a körök lehetőleg kicsinyek legyenek. De azt hiszem, hogy ezt a czélt el nem érjük ezen módositással. Hogy ez igy van, azt bizonyitja épen a jelenlegi állapot, a melyre ő is hivatkozott. A törvény jelenleg is megállapítja azt, hogy minő nagynak kell lennie a körnek. Ez azonban nem tartatott be, nem tartatott be pedig azért, mert pl. 5000 lakosra az ország sok részében nem is lehetne orvost kapni, mert ő minden helyi pótlék daczára nem tudna megélni, mert abszolúte semmi mellékjövedelme nincs. (Igaz ! Ugy van !) Én egyáltalában nagy ellensége vagyok annak, hogy ha a törvény olyan szabályokat állit fel, a melyekről előre tudjuk, hogy a gyakorlati életben végrehajthatók nem lesznek. (Élénk helyeslés.) Én azt tartom, hogy ez a törvény tiszteletét alá az országban. (Igaz ! ügy van !) Tényleg az a legnagyobb bajunk, hogy törvénykönyveink tele vannak gyönyörű hangzású rendelkezésekkel, a melyeket azonban nem lehet keresztülvinni. (Ugy van !) Ezért én a helyett, hogy törvényben állapítottam volna meg a körök beosztását, a törvényhatósági bizottságra kívántam bízni azt, hogy a köröket beoszsza, minthogy nem akarom, hogy a körök még nagyobbak legyenek. Most annyiban változott a helyzet, hogy a községek terhe sokkal kisebb, mint eddig volt, mert a tehernek egy részét az állam veszi át. Ennek következtében azt hiszem, hogy a törvényhatóságok majd sokkal bőkezűbben fogják osztogatni a köröket, mint eddig. Különben magam is a végrehajtás során nagy súlyt. . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter:... fogok helyezni arra, hogy nagy körök ne maradjanak, hanem hogy a mainál kisebb körök alakíttassanak a vármegyékben. Azért kérem, ne méltóztassék az eredeti szövegen változtatni, hanem ajánlom annak elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. A tárgyalást befejezettnek nyilvánítom, Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 5. S-nak meg nem támadott részét változatlanul elfogadni a közigazgatási es a pénzügyi bizottságok szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy az 5. §. meg nem támadott része változatlanul elfogadtatott. Mezőfi Vilmos képviselő ur az első bekezdés után második bekezdésnek kivánja betétetni, hogy a külön orvost tartanijnem köteles községek orvosi körökbe akként csoportositandók, hogy legfeljebb 5000 lakóra jusson egy kör. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Mezőfi Vilmos e módosítását elfogadni : igen vagy nem ? (Nem,!) Ha nem, akkor 1 kijelentem, hogy a képviselőház nem fogadja el Mezőfi Vilmos módosítását. Következik a 6. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 6. %-t). Elnök : Az előadó ur nem kivan szórni. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! A belügyminiszter ur a törvényjavaslat indokolásában igen helyesen kijelenti, hogy a közegészségügyi igazgatás, habár az önkormányzat körében történik, eminens állami feladat és e felfogásnak köszönhetjük, hogy a rendezetlen fizetési viszonyok közt élő községi és körorvosokat 1600 korona állami dotáczióban kivánja e javaslat részesíteni. Épen ezért, mert úgyszólván államosítja a községi és körorvosokat, nem tudom megérteni, hogy a belügyminiszter ur miért nem tartja fenn az orvosi kinevezések jogát az államnak, miért nem tartja fenn önmagának, mikor az 1900 : XVII. t.-czikk, a mely az állatorvosi szolgálatról intézkedik, az állatorvosok kinevezését a földmivelési miniszter ügyköréhez tartozónak mondja ki. Igen helyesen, mert az állam fizeti az állatorvost, természetes, hogy az állam gyakorolja a kinevezési jogot is. Én, a ki nem vagyok az állami omnipotenczia^barátja, miért szeretném, hogy ez esetben is a kormány, illetőleg a belügyminiszter gyakorolná az orvosi kinevezések jogát ? Azért, mert állandó a panasz a vidéken és a orvosok részéről is, bogy az orvosok választásánál nem az érdem a döntő, nem a tudás és tehetség, hanem a korteskedésben való jártasság. Igen sok közegészségügyi körben, sok törvényhatóságban azt nevezik ki orvossá, a ki meg tudja szerezni az alispán, a főszolgabíró kegyét. Sőt vannak helyek, a hol beszélik és rebesgetik, hogy valamely orvos azért nyerte el a kör- vagy községi orvosi méltóságot és rangot, hogy kötelezte magát arra, hogy valamely szolgabíró vagy alispán unokahugát viszi majd az oltár elé. (Zaj.) Tény az, hogy a protekczió játszik szerepet a legtöbb helyen az orvosi kinevezéseknél. Én ezt a befolyásolást a központban, a belügyminiszter urnái nem tételezem fel és ezért inkább biznám ő reá az orvosok kinevezését. Különösen kifogásolom azt, a mi ezen szakaszban foglaltatik, mely a kijelölési