Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-343

62 3'i3. országos ülés 1908 június 12-én, pénteken. Azt mondja továbbá a főispán a polgármesterhez intézett leiratában (olvassa) : »A ki nyáron, pár nappal egy nagy zápor után végigmegy Szentes utczáin, ha van érzéke közegészség és köztisztaság iránt, megdöbbentő dolgokat tapasztalhat. A legtöbb utczán elvonuló nyitott árkok begyepesedve és feltöltődve vannak, azoknak tisztításáról, jókarban, nívóban tartásáról senki sem gondoskodik, sok helyütt elzárva van a levezető nyitott árok és lubiczkol benne a kacsahad. A mindenütt apró tócsákat képező viz zöldes szinű, nyálkás, bűzös és az odavetett dög gyors feloszlásnak indul azokban. Ezeken a posványos helyeken és állati dögökön az emberi szervezetre veszedelmes baktériumok légiói nyüzsögnek, ott szaporodnak és ott maradnak, mig a viz köti őket. Ha azután a nap sütése felszívja a vizet, ott marad a baktériumcsapat, a legkisebb szellő felkapja azokat, beviszi a házakba, szobákba, az emberi szervezetbe, ott vészt, pusztulást és gyászt okoznak«. Ebből méltóztatik látni, hogy miért grasszál a magyar Alföldön a tüdővész olyan szörnyű mértékben. Egyik oka ennek az, hogy az 1876 : XIV. t.-czikknek a közegészségügyre és a köztisztaságra vonatkozó rendelkezéseit egy ilyen város, mint Szentes sem tudja végrehajtani. Más helyen azt mondja Kelemen Béla főispán, hogy Szentes városának a vágóhidja le nem irható szennyes állapotban van. Nem is akarom felolvasni, olyan undorító leírást ad Szentes város vágóhidjáról a főispán, a mely vágóhidról táplálkozik az a 40.000 lelket számláló város. De miért nem tudja sem Szentes, sem Magyarország legalább az alföldi megyékben levő legtöbb községe és városa ezeket a közegészségügyi intézkedéseket végrehajtani ? Bizonyára nem azért, mintha a város, vagy község vezetőiben nem volna meg a közegészségügy követelményei iránt való érzék — hiszen ezek mind intelligens emberek, — hanem azért, mert az anyagi eszközök a legtöbbnél nem állanak rendelkezésre. Szentes városának pl. a pótadója 103%. (Mozgás.) Ilyen teher mellett lehetetlen a közegészségügyet ugy előmozdítani, mint a hogy azt a törvény, az orvosi szempont és a humanizmus is megkövetelné. En nem óhajtok ehhez a paragrafushoz külön módosítást benyújtani, de kötelességemnek tartottam ezeket felemlíteni és kérni a belügyminiszter urat, hogy ha már ilyen szép elveket fektetett le ebben a javaslatban, akkor, ha csak nem akarja, hogy azok irott malaszt vagy szép elvi kijelentések legyenek, tartsa első kötelességének azt, hogy a végrehajtásról gondoskodjék ugy, hogy a községeket és városokat mostani terheiktől mentse fel, vagy az egész egészségügyet — a mit én első sorban óhajtanék és a mi, sajnálattal látom, hogy nincs ebben a javaslatban konzekventer kifejezésre juttatva — államosítsa, az egész közegészségügy kezelését az állam vegye át és hajtsa végre a községekben is, a városokban is az e tekintetben felmerülő eminenter legfontosabb feladatokat. Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: Méltóztatik-e az 1. §-t változatlanul elfogadni a közigazgatási és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, kijelentem, hogy az 1. §. változatlanul elfogadtatik. Következik a 2. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 2. §-t változatlanul elfogadni a közigazgatási és pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem 1 (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a 2. §. változatlanul elfogadtatik. Következik a 3. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 3. %-t). Mezőn Vilmos ! Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Köszönettel honorálom azt a haladást is, a melyet e szakasz az 1876 : XIV, törvényczikkhez képest jelent, a midőn nem 6000, hanem 5000 lélek után egy községi orvos alkalmazására kötelezi a községeket, bár szeretném, hogy ugy, mint Németországban, 2—300 lakosra essék egy orvos és körülbelül 2000 emberre egy hatósági orvos. A második bekezdés azonban e szabály alól is kivételt statuál, a midőn a vármegyei törvényhatósági bizottságnak jogot ad arra, hogy az illetékes tényezők meghallgatása után kivételt tegyen arra a községre nézve, a mely a törvény életbeléptekor valamely betöltött orvosi körbe már be van osztva. En e kivételt nem engedném meg, hanem strikte szeretném kimondani, hogy minden község, amelyben a lakosság lélekszáma legalább 5000, tartozik önálló községi orvost alkalmazni, akár be van osztva valamely orvosi körbe, akár nincs. Ezért, minden bővebb indokolás nélkül, a következő módosítást vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »Módositás a közegészségügy rendezéséről szóló törvényjavaslat 3. §-ához : A szakasz második bekezdése hagyassék ki«. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A belügyminiszter ur kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon méltánylom az intencziót, a mely a t. képviselő urat vezeti. Lehetőleg arra kellene törekedni nézetem szerint is, hogy az 5000 — sőt még kevesebb lakossal biró községek is külön orvossal bírjanak, azonban ennek kötelezőleg, s minden kivétel kizárásával való kimondását czélszerűségi okokból nem tartanám helyesnek. Ezen okok a következők. Ha kimondatnék az, hogy minden 5000 lakossal biró község feltétlenül és kivétel nélkül külön orvost tartozik tartani, könnyen megtörténhetnék, hogy bizonyos körök többé egyáltalán megalakíthatok nem volnának, mert nem volna rendelkezésre elég olyan község, a mely elég erővel