Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-342

34Í országos ütés Í908 j valaki egy bizonyos községben mikor tekinthető szegénynek. Mert nemcsak az a szegény ember, a kit rendes körülmények között annak vesznek, (Helyeslések.) a kinek abszolúte nincsen semmije és nemcsak az a szegény ember, különösen egészségügyi szempontból, a kit annak vesznek a közigazgatási uzus szerint és a kinek többje nincsen, mint a mennyit egy napszámos napi keresete kitesz. Akkor, a mikor a közegészségügyet alaposan reformálni akarjuk, azt istápoljuk és gondozzuk, nem elég ilyen határok közé szorítani a szegénység fogalmát. Én ugy gondolom, hogy az ingyenes gyógykezelés szempontjából, ha csak valamelyest is komoly feladatának tekinti azt a törvényhozás, a szegénység megállapításánál sokkal tágabb határokat kell megállapítani. A ki ismeri a viszonyokat és tudja, hogy a legtöbb orvos nélkül történt elhalálozásnak az az oka, hogy az illető beteg egy vagy két koronát, vagy a mennyiben az illető orvosnak ki kell menni a vidékre, ennél is többet, nem képes a saját keresetéből nélkülözni, mikor beteg és akkor, a mikor tudjuk, hogy az egy vagy két korona értéke egészen más a mi szempontunkból és más annak az embernek a szempontjából, a kinek egy vagy két napig kell azért dolgoznia, akkor bizony meg kell állapítani ezen törvényben, hogy szegény ember alatt tulaj donképen mit értünk (Helyeslés.) és kik azok, és milyen legkisebb vagyonnal kell birni azoknak, a kik ingyenes gyógykezelésben részesülnek ? Ezen kérdéssel szorosan összefügg az ingyen gyógyszerek kiszolgálásának kérdése is. Tudjuk hogy most is megvan a gyakarlatban az, hogy a szegények ingyen gyógj^szerckben részesülnek. Csakhogy meg van állapítva a belügyminisztérium részéről, hogy melyek azok a gyógyszerek, a melyeket nem lehet ingyenesen kiadni és ha az orvos történetesen mégis ilyeg gyógyszert rendel, őt kötelezik annak megfizetésére. Alkalmam volt meggyőződni arról, hogy különösen a csillapitó szerek ki vannak zárva az ingyenes kiszolgáltatásból, a mi valóban nagyon méltánytalan és igazságtalan elbánás, mert az a szegény ember ép ugy érzi a fájdalmat, mint más és talán nemcsak ő az oka annak, hogy nem képes saját erejéből e szenvedések csillapítására szolgáló orvosságot megszerezni. En elismerem, hogy a visszaéléseknek útját kell vágni, de annyira menni, hogy egyenesen megtiltsák egyes orvosságok kiadását, — pl. pirulákat nem adnak ki, hanem csak porokat vagy folyékony orvosságokat — a legnagyobb méltánytalanság és igazságtalanság. Ezenkivül egy igen fontos kérdés — a harmadik olvasásnál az erre vonatkozó helyreigazitástól teszem függővé az elfogadást. a melyről az előadó ur is megemlékezett, az orvosválasztás kérdése. E törvény 6. §-a értelmében a körorvost választják, de a főszolgabíró kandidácziója alapján választják — a körbe tartozó községeknek lélekszám szerint kiküldendő elektorai és ugyanannyi elektor, a kiket meg az alispán küld a törvényhatólünius íl-én, csütörtökön. 55 sági bizottság tagjai közül. Én, t. ház, szivesebben elfogadom az egyenes állami kinevezést, mint ezt a választási módot. (Helyeslés a középen.) Habár a mennyire csak lehet teljes erőmből kerülni szeretem az állami kinevezéseket a mostam állami életvezetés mellett. Mert ez nem jelent egyebet, mint az alispánnak kinevezési jogát. Az a főszolgabíró nem fog olyan embert kandidálni, a kit az alispán nem akar, azonkívül azok, a kiket az alispán küld H, bizonyosan az alispán jelöltjére szavaznak ; a községből pedig kik lesznek a kiküldendő elektorok : a jegyző, a bíró, esetleg a lelkész, és egy tekintélyesebb földbirtokos, tehát túlnyomóan függő emberek, mi által teljesen ki van zárva, hogy a választás eredménye ne teljesen az alispántól függjön. Ha valami ideális állapotok közt volnánk, ha meg volnánk győződve arról, hogy az alispán és az általa kiküldött bizottsági tagok mindig a salus rei publicaet tartják szem előtt és hogy ezek az urak az alispántól és minden más egyéb befolyásolástól menten fognak szavazni, akkor talán helyeselni lehetne a kérdés ilyen megoldását, de miután én ismerem az életet künn és miután a külső közigazgatás ténykedése körében élek, tudom, hogy csak nagyon ritkán történik meg az, a mikor a salus rei publicae lebeg a maga tisztaságában az alispán előtt, (Igaz ! Ugy van ! a közéfen.) merem állítani, hogy ez a szakasz a legnagyobb visszaélések kútforrása lesz. Nem is tudom, mi a tulaj donképeni indoka ennek az intézkedésnek; gondolkoztam felette, de nem sikerült Tájönnöm. Vagy csinálunk kinevezést, vagy pedig megadjuk a választási jogot; de ha valakinek megadtuk a jogot, akkor respektáljuk is és ne igyekezzünk mindjárt annak megadása lakalmával a jog kijátszására alkalmat találni és nyújtani. (Élénk helyeslés.) Ha föntartjuk ezt a törvényes intézkedést, én bizton mondhatom, hogy körorvosválasztási jogosítvány nem lesz, körorvos mindig az lesz, a kit az a megyei vezető klikk vagy alispán diktálni fog. A megyében, a hol jórészt még mindig a múlt kor bizonyos maradványai, bizonyos szervezett klikkek uralkodnak, tudjuk azt, hogy milyen nehéz a törvényadta teljes szabadság mellett is velük szemben csak valamennyire is a közakaratot érvényesíteni, hát még ilyen alválasztási jogosultság mellett. Egész határozottan mondhatjuk tehát, hogy a törvénynek ez az intézkedése a lehető legszerencsétlenebb megoldás, ugy az orvosválasztás mint a polgári szabadságok tekintetében. (Élénk helyeslés,) Sokkal szivesebben egyezünk bele abba, hogy ezt az orvost a kormányzati központ nevezze ki, mintsem hogy az igy választassék, az érdekelt polgárság mellőzésével és kizárásával. (Zaj.) Egy másik kérdés, a mely igen fontos e törvén yjavaslatban, a nyelvismeret. (Halljuk! Halljuk 1) Elismerem, hogy a törvényjavaslat igyekszik valamelyes megoldást találni és ugy rendelkezik, hogy a megválasztott orvos köteles az alispán által a körülményekhez képest megállapítandó határidőn belül elsajátítani az illető vidék nyelvét.