Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-342

58 3tö. országos ülés 1908 június 11-én, csütörtökön. Ezt az intézkedést azonban elegendőnek nem találom, mert előttem lebegnek azok az esetek, a melyeket fel tudnék sorolni, a mikor a román vagy német helységekben vagy vidékeken olyan járási vagy körorvosok vannak alkalmazva, a kik az illető nyelvből egy árva betűt sem tudnak. A mikor az orvos megválasztatott, nem mondom, hogy nem kötelezte őt a főszolgabiró vagy az alispán, hogy igyekezzék a nép nyelvét megtanulni; mindig Ígérte is, de nem tette meg. (Zaj.) Példákat tudnék felhozni, de épen, mivel nem akarok a részletekbe bocsátkozni, csak elvileg érintem a dolgot. Azt hiszem, a lehető legnagyobb mértékben hiányzik az előrelátás, ha megengedjük, hogy embereket gyógyítson olyan orvos, a ki azoknak az embereknek a nyelvét nem ismeri. (Zaj.) A törvényjavaslat ezen intézkedésével szemben az én álláspontom az, hogy miután a főszolgabirónak megvan a kandidáczionális joga, a főszolgabiró csak olyan pályázó kandidálására legyen j ogositva, a kiről közvetlen tudomás alapján tudja, hogy az illető nép nyelvét birja. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyula: Miután kétségtelen az, hogy embert gyógyítani nem lehet a nélkül, hogy az orvos az illetőnek' nyelvét ne ismerné, és miután kétségtelen, hogy ezt az igazságot maga a belügyminiszter ur is elismeri, a mikor a törvényjavaslatba ezen intézkedést bevette : kérdem én, micsoda méltányosság és jogosság van abban, hogy embereket hagyjunk, két-három esztendeig elhalni, addig, a mig az orvos megtanulja azt a nyelvet, csak azért, mert az illetőnek nem volt alkalma és módj Síi tíZ orvossal magát megértetni ? (Zaj. Elnök csenget.) Wlezőfi Vilmos." Színigazság! Minden szó igaz ! Maniu Gyula: Ne gondolja a t. ház azt, hogy fog találkozni egy olyan orvosi körzet, a hol nem lesz olyan pályázó, a ki a nép nyelvét ismerné. Igenis, tudomásom szerint, még nem történt meg egyszer sem az, hogy ne lett volna olyan pályázó, a ki teljes ismeretével ne birt volna annak a nyelvnek, a melyet a működési területén lakó nép beszél. De miként történik a dolog ? Akként, hogy az a főszolgabiró, az arra hivatott közeg, vagy pedig az elektorok bizonyos megkörnyékezés következtében nem odavaló embert választanak meg, sőt nem is kandidálják azt, a kiről alaposan feltehető, hogy a közegészség ügyét lelkiismeretesen fogja gondozni. Tisztán mellékérdekeket, személyes tekinteteketkövetve, elhelyeznek messze idegen földről embereket, azokat rátukmálják az illető község nyakára, (ügy van! a középen.) Ezt kívánnám kikerülni azon intézkedéssel, a melyet ezen törvénybe bevenni kérek, hogy t. i. a főszolgabiró köteles legyen magának már a kandidáczió alkalmával meggyőződést szerezni arról, vájjon az illető tudja-e azt a nyelvet, a melyen a nép beszél, és a mennyiben kitűnnék, hogy annak a nyelvismeretnek birtokában nincs, ne legyen jogosult őt kandidálni, Mezőfi Vilmos: Nagyon helyes! Maniu Gyula: Kétségtelen, hogy az orvosok fizetésének rendezése egy szocziális és fontos közegészségügyi dolog. Szívesen meg is szavazza azt a háznak minden egyes tagja ; és épen azért szívesen fogadjuk el mi is ezt a törvényjavaslatot. Kétségtelen az is, hogy a közegészségügy gondozása igen fontos; de ha mi ezen szempontból indulunk ki, akkor viszont megkövetelhetjük a fizetendő orvosoktól, hogy kötelességüknek lelkiismeretesen tegyenek eleget. A mikor fizetésüket rendezzük, a mikor velük szemben a legelőzékenyebben járunk el és a közönség nagyrabecsülése veszi őket körül, akkor jogosult megkívánni azt, hogy az orvosok kötelességüket pontosan teljesítsék is. Nem mondom, hogy az orvosi kar ezen követelménynek nem felel meg, de mint minden társadalmi osztályban és körben, ugy itt is vannak kivételek, a kik nem tesznek mindenben eleget kötelességüknek és épen kötelességük elhanyagolása folytán következik be az elhalálozások óriási nagy száma. Különösen a fertőző betegségek idején látjuk ezt, a mikor a járványok elnyomása a leggondosabb és a legfáradságosabb munkát igényű. A mikor a legnagyobb tisztelettel viseltetem az orvosok iránt, másfelől szükségesnek tartanám, hogy az orvosi karral és a kar egyes tagjaival szemben legyen egy fegyelmi hatóság, a mely képes és alkalmas megrendszabályozni az orvosi kar azon tagjait, a kik kötelességüket nem ni ven teljesitik. Én erre nézve az egyedük módot az orvosi kamarák felállításában látom. Mezőfi Vilmos : Helyes ! A mint van ügyvédi kamara, legyen orvosi kamara is ! Maniu Gyula: Ha nekünk, ügyvédeknek van önkormányzati testületünk, kérdem, miért ne lehetne meg az orvosoknál is ? Végre e törvényjavaslatabn van egy más, igen helyes intézkedés és ez vonatkozik az egészségügyi bizottságoknak szervezésére. En ezen egészségügyi bizottságokat igen fontosaknak tartom, és reájuk vonatkozólag csak azt kívánnám megjegyezni, hogy a törvényjavaslat intézkedését csak a tekintetben nem találom helyesnek, hogy ilyen egészségügyi bizottságokat csak városokban és nagyközségekben rendel szervezni, ellenben a körzetekben nem rendeli el ezen egészségügyi bizottságok felállítását, hanem az alispán, illetőleg a törvényhatósági bizottságnak elbírálására bízza, hogy hol, milyen mértékben és számban állíttassanak azok fel. En azt hiszem, hogy az egészségügyi bizottság parancsolólag felállítandó minden egyes körorvosi kerületben, másfelől pedig felruházandó bizonj^os, ha nem is rendszabályozó, de legalább ellenőrző hatáskörrel az orvosok működése felett. Az egészségügyi bizottság tagjai, miután alkalmuk van arra, hogy meggyőződjenek, vájjon az az orvos tényleg teljesiti-e emberi és orvosi kötelességét, kell, hogy törvény erejénél hatalmánál fogva is elbírálás tárgyává tehessék azt is, hogy mily lépések teendők annak felelősségre vonása tekintetében.