Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-342

54 342. országos ülés 1908 június 11-én, csütörtökön. anyagi helyzetet, a mit ez a törvényjavaslat nyújt az orvosoknak, valóban legalább egyelőre megfelelőnek tekinthetjük. Épen ez indított engem arra, hogy a törvényjavaslatot erre való tekintettel elfogadjam. De a mi a közegészségügyi szolgálat tökéletesbitését illeti, ebből a törvényjavaslatból kiindulva sem lehet közegészségügyükre nézve valami rózsás jövőt jósolni. Mindenekelőtt — egész röviden foglalom össze az idő előrehaladott voltára való tekintettel azt, a mit elmondani óhajtok — nem tartom helyesnek, hogy ezen javaslat szerint is az orvos továbbra is megmarad véleményező és az elsőfokú közigazgatási hatóságnak alávetett közegnek. Én ugy gondolom és ugy fogom fel, hogy az orvosnak, mint hatósági személynek, igenis rendelkező jogosítványa kell hogy legyen, a közigazgatási hatóságnak pedig csak ellenőrző és végrehajtó hivatása lehet. Az orvosnak intézkedése parancs kell, hogy legyen mindenkire nézve, a kire vonatkozik, és gondoskodni kell arról is hogy az orvosnak társadalmi helyzete és függőségi viszonya olyan legyen, hogy az reá, mint felsőbb egyetemi fakultást végzett emberre nézve sem lealázó, sem bántó ne leg}''en. (Helyeslés.) Kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat a múlt törvénynyel szemben e tekintetben is bizonyos fejlődést mutat. De ha azt a 9. §-t nézzük, a mely az orvos hatáskörét körülírja, ott bizony látni fogunk ugyan egy csomó meghatározást, hogy az orvos teljesít, rendelkez, intézkedik, figyel, felügyel, ellenőriz, közreműködik, szóval a szótárnak minden egyes szava, a mely valamely ténykedést jelent, benne foglaltatik, de az életben egészen másképen fog jelentkezni a dolog, mint a papiroson. Ha annak az orvosnak nincsen meg a rendelkező hatalma, hogy akkor, a mikor a községbe kimegy, egyszersmind azt, a mit ő mond, köteles a községi bíró és községi jegyző teljesíteni is, hanem kénytelen visszamenni az ő helyére, esetleg Írásban jelentéseket tenni a főszolgabírói hivatalnak, a mig innen a parancs visszamegy a községbe, addig óriási károk származnak a közegészségügyre nézve nemcsak járvány esetén, a mikor az ő intézkedése a törvény alapján tényleg rögtön végrehajtandó, hanem akkor is, mikor nem hevenyjárványról, hanem a törvényben előre nem látott ilyen kivételes esetről van szó. Másik hibáját látom ennek a törvényjavaslatnak abban, hogy mig a városokban és nagyobb községekben meg van állapítva, hány lélekszám után kell egy orvosnak lennie, vagy mondjuk igy : a törvényben meg van mondva, hogy 5000 lakosnál többel biró község köteles községi orvost alkalmazni, addig abszolúte nincs megállapítva mi a legfontosabb, hogy a körorvosok tekintetében miként lesznek beosztandók az egyes kerületek. Thaly László : Van 17.000-rel is ! Mezőfi Vilmos: 20.000 is! Farkasházy Zsigmond: 40.000 is! Maniu Gyula: Ez rendkívül fontos dolog. •Elismerem, hogy a helyi viszonyok különbözősége következtében nagyon nehéz dolog itt egy általános szabályt felállítani, de azt hiszem, mégis lehet három sémát felállítani : vagy a lelkek számát, vagy a községek számát, vagy pedig annak az orvosi körnek körzeti távolságát. Mert vannak nálunk olyan helyek, a hol 50—60, de sőt 70 kilométernyire fekszik az a község a körorvos székhelyétől. Ennek következtében teljesen indifferens annak a 80 kilométernyire lakó embernek, hogy tulaj donképen hány lélek van abban a körben, mert ő csak nem juthat ahhoz a lehetőséghez, hogy magát gyógyíttassa. Én a közegészségügy tökéletesbitése szempontjából igenis feltétlenül szükségesnek tartanám azt, hogy meg legyen állajjitva már magában ebben a törvényben és ne bizassék ez kizárólag a megyei önkormányzati hatóságokra, hogy egy orvosi körben hány léleknek szabad lenni, vagy milyen távolságra szabad lenni a legutolsó községnek a körorvosi székhelytől. Mondom, meg kell állapítani, akár a lélekszám, akár a községek száma, akár pedig a távolság szerint azt a módot, a mely biztosítja az önkormányzati testületeknek ezen körzetek megállapításánál a helyes intézkedhetést. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg egy másik nagyon gyakori eset és ez az, hogy egy körorvosnak ténykedési körébe több orvosi kört foglalnak össze. Ennek következtében megtörténik ma, hogy egy körorvosnak két, sőt három orvosi köre is van, a mely gondozandó és orvosi segítséggel ellátandó, pedig bebizonyítható, hogy egy orvos nem képes még a saját körének orvosi szükségleteit sem ellátni. Elismerem, hogy ennek oka eddig az orvosoknak gyönge fizetése is volt, mert nem találkozott megfelelő kvalifikáezióval biró ember, a ki kiment volna, nem tudom melyik vidékre, hogy ott orvosi szolgálatot teljesítsen. De nemcsak ez volt ennek oka, hanem igen gyakran más egyéb érdekek is közrejátszottak itten. Ha az az orvos — legyen az kör- vagy járási orvos — jó vagy baráti viszonyban volt azokkal a körökkel, a melyek ezeket a dolgokat intézik, akkor jövedelmének nagyobbitása czéljából két-három kört is rábíztak. (Igaz! Ugy van!) Ennek a lehetősége teljesen kizárandó. Véleményem szerint tehát határozottan kimondandó volna, hogy ilyen helyettesítés meg nem engedhető és a mennyiben ez mégis megtörténnék, az csak a belügyminiszternek ideiglenes beleegyezésével és bizonyos határidőhöz kötve történhetik meg. (Helyeslés.) Igen fontos kérdése ennek a törvényjavaslatnak, a mely pártunk programmjának egy másik pontjával függ össze, az ingyenes gyógykezelés kérdése. A törvényjavaslat e tekintetben tartalmaz valami intézkedést, a mely szerint a szegények ing)renes gyógykezelésben részesüljenek. Csakhogy hol van annak határa, hogy ki szegény ember ? A törvényben csak azt megállapítani, hogy a szegény ingyenes gyógykezelésben részesül és ingyenes gyógyszereket kap, teljes lehetetlenség. (Helyeslés.) Én abban a véleményben vagyok, hogy meg kell állapítani ,egy bizonyos formulát, hogy