Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-342

52 342. országos ülés 1908 június 11-én, csütörtökön. azoknak ellátása hanyag volt, mert ha az az orvos lelkiismeretesen be akarta volna tölteni hivatását és hetenként meglátogatta volna a kört, négy­ötszörösen ráfizetett volna a fizetésére és java­dalmazására. Mezőfi Vilmos : Hatvan községgel biró körök vannak ! Berzsenyi Jenő: E mellett a beteglátogatási költségek olyan csekélyek voltak, hogy alamizs­nának is kevesek voltak. Mezőfi Vilmos : Tiz krajozárok ! Berzsenyi Jenő: Igen, tiz-busz krajczárok voltak sok helyen. Azok a községek és körök pedig, a hol nem töltetett be az orvosi állás, épen ezen csekély fizetésnél fogva, még rosszabbul vol­tak : nem volt ellenőrzése az iskoláknak, nem volt ellenőrzése az óvodáknak, a halottkémek, bábák fölött senki sem őrködött, el volt hanyagolva a kutvizsgálat, a husvizsgálat, az elmebetegek szem­mel tartása, szóval minden vonalon, a mely az egészségügy körébe vágott, a legnagyobb rendet­lenség és ősi állapot uralkodott, ugy hogy azután a legnagyobb tere nyílt a kuruzslásnak és a kuruzs­lók egész büntetlenül folytathatták működésüket. Nagyon segit ezen a jelen törvényjavaslat az által, hogy az orvosoknak 1600 koronányi, ha­bár nem magas . . . Mezőfi Vilmos ." Kevés ! Berzsenyi Jenő: . . . javadalmazást nyújt. Ez által lehetővé van téve az, hogy az orvosi körök nagyobb része betöltessék és mindazok a hiányok, a melyeket előbb felemiitettem, orvosoltassanak. Egyik fénypontja e javaslatnak, a melyet a t. belügyminiszter ur benyújtott, azon orvosi nyug­díj, a melyet kilátásba helyez. (Helyeslés.) Az igazat megvallva, azon szerény fizetésből és jöve­delemből, a melyet eddig az orvos élvezett, egyes ember magát fenn tudta tartani, de családos em­ber családja már csak nyomorgott és ha családját árvaságra hagyta, akkor nem hagyhatott örök­ségül mást, mint legfeljebb mocsoktalan nevet és a tömeg szemében hitvány érdemet. Ebből pe­dig a család megélni nem tudott. (Igaz ! Ugy van !) Igazán mély érzésre, fenkölt szellemre és nagyfokú humanizmusra mutat a t. belügyminiszter ezen intézkedése, (Élénk helyeslés.) a melylyel segített annak a családján, a ki egész életén át az emberi­ség nyomorának és betegségének enyhítésére töre­kedett. Mezőfi Vilmos: Igazi hős az orvos! Berzsenyi Jenő: Üdvözlöm ezért az intéz­kedésért is a t. belügyminiszter urat, mert ez egyik fénypontja a javaslatnak. A másik intézkedés, a mely fel van itt véve, a bábákra vonatkozik. Ez is egyike a legfontosabb intézkedéseknek, (Halljuk !) Az egész orvosi gya­korlatban nem fordul elő az, hogy egyszerre két életet menthessen meg vagy két életet semmisít­hessen meg a helyes kezelés, illetőleg a tudomány­hiány vagy ügyetlenség. Nagyon fontos e szakasz. Ehhez csak azt szeretném tenni, hogy a mi itt fakul­tative van kimondva, hogy t. i. a bábák ismételten kurzusokra küldethessenek, imperative legyen meg­szabva. (Helyeslés.) De ezek részletkérdések"|és a részleteknél leszek bátor erre és egyebekre nézve egyes módosításokat javasolni. Addig is ugy a magam, mint pártom nevében a szőnyegen forgó törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alap­jául elfogadom és a t. háznak is elfogadásra aján­lom. (Elénk helyeslés és éljenzés. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. képviselőház! A politikai élet viszásságai és sivárságai és az államélet jelen­legi vezetése közben felmerülő szomorú jelenségek közepette megnyugvással fogadjuk e törvényjavas­latot, (Mozgás.) a mely habár nem váltja valóra mindazon várakozásokat, a melyeket vele szem­ben tápláltunk, habár nem helyezkedik arra az álláspontra, a mely az egész egészségügy rendezése tárgyában programmunkból kifolyólag a mi állás­pontunk, mégis jelentős lépést jelent előre a köz­egészségügy rendezése kérdésében. Épen az utóbbi indok az, a melyért én és pártom e javaslatot — feltételezetten egyes, a javaslatnak struktúra jávai nem ellenkező módosítások elfogadásától, — álta­lánosságban elfogadjuk. T. ház ! Alig van állami életünknek terrénuma, a mely jobban el lett volna hanyagolva, mint a közegészségügy és alig van társadalmi életünkben jelenség, a mely szomorúbb képet nyújtana, mint az, a melyet közegészségügyünk nyújt, ha abból a szempontból vizsgáljuk, a mely egyedül helyes, abból, hogy a közegészségügy legfontosabb kér­dése az állami élet vezetésének. Epén e szempont­ból indulva ki, pártunk akkor, a mikor parlamenti politikai életét megkezdte, elsősorban és legfőkép e kérdésre terjesztette ki figyelmét és talán nem volna szerénytelenség, ha azt mondanám, hogy e javaslat benyújtása valami kis részben pártunk­nak is érdeme, mert méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy e javaslat benyújtásának pozitív ígé­rete épen pártunk tagjának, Vajda Sándor bará­tomnak felszólalása következtében tétetett. (Zaj és ellenmondás). Elnök : Csendet kérek. Maniu Gyula : T. ház ! Ezen javaslat nem fedi elvi szempontból a mi pártunk álláspontját, és pedig azért nem, mert a mi felfogásunk az, hogy a közegészségügy par excellence állami feladat, mert ha a polgárok ügyes-bajos dolgainak rendezése, anyagi érdekeinek rendbehozatala állami feladatot képez, ugy azt hiszszük, sokkal inkább állami fel­adatot kell hogy képezzen az, hogy az állampolgá­rok abszolút létezésének és fizikai épségének kér­dése mikép biztosittassék és rendeztessék. Miután ezt mi állami feladatnak tartjuk, következésképen természetesen a közegészségügynek teljes államo­sítása alapján állunk, mert olyan, minden tekintet­ben komplikált ügyet, mint a közegészségügyet, csak teljes állami feladat gyanánt lehet kezelni. A mi álláspontunk szerint a közigazgatásnak, az

Next

/
Thumbnails
Contents