Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-361
361. országos ülés 1908 Julius 6-án, hétfőn. 551 ütköznék. Ebből abszolúte semmi sem áll. (Igaz! ügy van!) Hogyha t. képviselőtársam objektíve nézi azt, hogy mit tesz a magyar földmivelésügyi kormány és főleg az erdőkincstár azon a vidéken a szegény nemzetiségi lakosság érdekében, akkor lehetetlen, hogy erre a bírálatra jusson. (Igaz! ügy van!) Nagyon jól tudta a t. képviselőtársam, hogy az állami birtokok egy tekintélyes része részben mint községi legelő van hasznosítva, részben, a hol az egyes községek nem alkalmasak arra, hogy a haszonbérletet elfogadják, bárczázás utján közvetlenül kapja meg a nép. Ne méltóztassék azt képzelni, hogy a mi telepítési politikánk létező jogokat akarna sérteni, hiszen azt tudhatja t. képviselőtársam, hogy épen megyéjéből valósággal elhalmoznak bennünket magánosok birtokaik felkínálásával, tehát egyáltalában nem vagyunk rászorulva, hogy a szerzett jogokat a legkisebb mértékben is érinteni kívánjuk. Egyébiránt t. képviselőtársam az állattenyésztés fejlesztéséről beszél. Méltóztassék megnézni a pár nappal ezelőtt letárgyalt törvényt, s láthatja, hogy nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül módja van bármely községnek, hogy községi közlegelőt szerezzen, (ügy van, balfelől.) Legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy ha a földmivelésügyi kormány azt fogja látni, hogy az illető községre nézve az a vétel előnyös — mert lehet olyan vétel is, a mely a községekre nézve bizonyos indokoknál fogva nem előnyös — a kormány segítő karja feltétlenül ott lesz, tekintet nélkül arra, hogy az illető állampolgár román vagy tót-e. (Élénk helyeslés.) Különben röviden csak annak megismétlésére szorítkozom, a mely megjegyzést Szmrecsányi György t. képviselőtársam igen találóan tett, hogy a magyar kormánynyal szemben a nemzetiségek részéről a külföldön annyiszor kolportált vád, hogy t. i. a magyar állam igazságtalan a nemzetiségekkel szemben, mennyire helyt nem álló. Ezt fényesen igazolja a földmivelésügyi kormány költségvetésének számos tétele, a honnét látható, hogy a mi kirendeltségeink többnyire a legszegényebb nemzetiségi vidékeken vannak. (Élénk helyeslés.) Az állam segítő karja rendelkezésükre áll tehát épen a nemzetiségeknek első sorban. Ez a hatalmaskodó magyar állam nemzetiségi politikája igazi világításában ! Hódy Gyula: Ezt kell megírni Björnsonnak. Mezőssy Béla államtitkár: Ártim Mihály t. képviselőtársam megjegyzésére is legyen szabad röviden kitérnem. T. képviselőtársam ugy tünteti fel a dolgot, mint hogyha a zborói birtok vételét a magyar földmivelésügyi kormány az ő kezdeményezésére eszközölte volna. Ártim Mihály : Azt nem mondtam. Azt én kezdeményeztem. Mezőssy Béla államtitkár: Tévedni méltóztatik. A minisztérium ezen vételhez ugy jutott, hogy az odavaló igen hazafias érzésű főszolgabíró egy indokolt felterjesztést tett, a melyben tudomásunkra hozta, hogy Ártim Mihály képviselőtársunk egy banknak közbenjöttével meg akarja venni a szóban forgó birtokot és pedig olyan formában, hogy Rákóczinak történelmileg nevezetes hársfáit is már az illető vevők egymás között felosztották és kipusztítani akarják. (Mozgás.) Ez nem nevetséges dolog, mert hogy ha t. képviselőtársam kívánja, (Halljuk ! Halljuk !) az adatokat rendelkezésére bocsátom. Azután kifogásolja t. képviselőtársam azt, hogy az ő szíves közreműködését mi ennél a vételnél igénybe nem vettük, Ártim Mihály: Én nem kértem! Nem kell álhtani, a mit én nem állítottam ! (Zaj.) Mit kértem én a miniszter úrtól az Írásban van, tehát semmiféle szolgabíró le nem czálfolhatja. Mezőssy Béla államtitkár: Bocsánatot kérek, én t. képviselőtársam leveleit olvastam, a melyeket ebben az ügyben a minisztériumhoz intézett és nagyon is jól emlékszem reá, hogy a t. képviselő ur igenis kérte, hogy egy banknak közbenjöttével vegyük meg a községi lakosok számára a birtokot. Mi megvettük, de a községben" lakosok között el nem parczelláztuk és nem is fogjuk elparczellázni azon egyszerű indokból, a melyre t. képviselőtársam czélzott, hogy t. i. azon az exponált határszéli vidéken igenis nagy szükség van arra, hogy ez a történelmileg nevezetes birtok a legbiztosabb kézben, a magyar állam kezében legyen. (Élénk helyeslés.) Már most t. képviselőtársam azt a szemrehányást teszi, hogy miért nem adtuk az egész birtoktestet — teljes terjedelmében — odavaló községi lakosoknak haszonbérbe. A birtok két részből áll. A földmivelésügyi kormány a vétel után azonnal minden lehető intézkedést megtett, hogy a teljes birtokot haszonbérbe adja odavaló községi lakosoknak és épen ezért kizártnak tartom azt a lehetőséget, hogy nem magyar állampolgárok ott bérlők lehessenek. A képviselő ur ezen vádjának különben utána fogok nézni, s ha az a valóságnak megfelel, legyen meggyőződve a t. képviselőtársam, ezen segiteni fogunk. (Élénk helyeslés.) mert a magyar állam földje elsősorban magyar állampolgároknak adandó bérbe. Hogy pedig az egész birtokot most miért nem adhattuk haszonbérbe, annak az az egyszerű magyarázata, hogy az a bérlő, a ki a bérletet még az előző földesúrtól bérelte, olyan hihetetlen igényeket támasztott, hogy kártérítés czimén ilyen öszszeget kártérítésül adni haljandók nem vagyunk. Mihelyt a haszonbérlet lejárt, a birtoknak mezőgazdaságilag használható részét kizárólag a környékbeli lakosoknak haszonbérbe kívánjuk adni és fogjuk is adni, (Élénk helyeslés.) haszonbérbe kívánjuk adni azért, mert ezen az utón is éreztetni akarjuk a lakossággal szemben azt, hogy a magyar állam azokkal az állampolgárokkal szemben, a kik a magyar államnak hű fiai minden körülmények között jóindulattal van és anyagi előrehaladásukat támogatja. (Élénk helyeslés.) Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés.)
