Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-361

546 361. országos ülés 1908 Julius 6-án, hétfőn. Elnök: Nincs észrevétel a felolvasott jegyzőkönyv ellen ? (Nincs !) Akkor a mai ülés jegyzőkönyvének ezen részét hitelesítettnek jelentem ki. Következik napirend szerint a birtokrendezést, különösen az úrbéri elkülönítést, arányosítást és tagosítást tárgyazó 1836 : VI., X., XII., 1840 : VII., XXX., XXXI., és 1871 : LIII. t.-czikkek módosításáról és kiegészítéséről (írom, 791, 883.) szóló igazságügyminiszteri törvényjavaslat. Az előadó urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Ferenczy Géza előadó: T. képviselőház! Magyarországnak, mint elsősorban földmivelő államnak kettőzött gondot kell fordítania a birtokviszonyok rendezésére, annál is inkább, mert e téren a legkisebb mulasztás is alig helyrehozható károsodásokat eredményezhet. Legyen szabad rámutatnom arra a puszta tényre, hogy ma máiMagyarország minden lakója, termelő és fogyasztó egyaránt érzi hátrányos következményeit annak, hogy állattenyésztésünk nem tarthatott lépést a kor kívánalmaival. (Igaz! Ugy van!) Már pedig állattenyésztésünk stagnácziójának vagy — merem mondani — visszaesésének legfőbb oka épen a birtokrendezési törvények fogyatékosságában és főleg abban rejlett, hogy a Királyhágón túli részekben egészen a legutóbbi időkig, a Királyhágón inneni részekben pedig egészen napjainkig, — több, mint egy emberöltőn keresztül, — semmi nem történt, a mi a birtokviszonyokat a haladó kor kívánalmaival összhangba hozni törekedett volna. A harminczas évek és a hetvenes évek birtokrendezési törvényei ugyanis az egyem mindenhatóságon, az egyéni tulajdon feltétlen korlátlanságán alapultak. Az egyéni feltétlen rendelkezést iktatták törvénybe, és minden birtokközösséget gátnak tekintettek, mely az egyéni cselekvőképességet bénítja. Ezen bénitó gátaknak eltávolítása prinezipiummá lőn és minden közös vagyonnak lehető szétdarabolása nemcsak megengedtetett, hanem egyenesen előmozdittatott. Az emberi kapzsiság az egyéni önzéssel párosulva kapva kapott ezen a tárt ajtón és a kis exisztencziák állattenyésztésének és igy a lét és család fentartásának egyedüli alapját képező közös legelők és erdőterületek szétforgácsoltattak, szétdaraboltattak és mint apró forgácsok, elértéktelenedett parányok adattak át egyéni tulajdonba, szabad rendelkezésre, szabad közprédává. Ezen törvényes állapottal szemben a haladó kor már szakított az egyéni tulajdon feltétlen korlátlanságával. Az egyéni mindenhatósággal szemben a szövetkezetek elvét állította fel, s a kisemberek szövetkezetében nyilvánuló védő és támadó erőt a közérdek szempontjából kívánatosnak és mint ilyent társadalmilag és törvényhosásilag támogatandónak minősítette. A birtokközösségek továbbra is nem az egyéni tulaj donszabadság béklyóinak, hanem a kisemberek öntudatos szövetkezéseinek tekintettek és mint ilyeneknek már nem kiirtása, hanem védelme és támogatása vált kormányhatósági és törvényhozási kötelességgé. Ezen két ellentétes véglet kereszttüzében vonaglottak birtokviszonyaink; s természetesen nyomában járt ennek a pusztulás és a károsodás hazánk egész területén. Nemzeti kormányunk alighogy átvette a kormányzással járó nehézségeket, rögtön felismerte e kérdés nagy nemzetpolitikai és nemzetgazdasági jelentőségét (Helyeslés.) és alig hogy ez év elején hazánk erdélyi és a kapcsolt részekre vonatkozólag törvénybe iktattatott és életbeléptettetett az 1908. évi VII. t.-czikk, máris egy ujabb és pedig a Királyhágón inneni részekre kiterjedő birtokrendezési törvényjavaslatot van szerencsém a t. háznak elfogadásra ajánlani, y Maga az előttünk fekvő törvényjavaslat módosításokra szorítkozik. Erre kényszeríti nemcsak a rendelkezésre álló idő korlátolt volta, hanem főleg ennek a javaslatnak szükséges és sürgős jellege. Ugyanis az a nemzeti érzületben fogyatékos üzleti tőke, a melynek a hírlapokban is szellőztetett visszaélései tűzették főleg a birtokrendezési kérdéseket elsősorban napirendre, az 1908. évi VII. t.-czikk életbeléptetésével kiszorult az ország erdélyi és az ahhoz kapcsolt részekből és kettőzött erővel nyomult a neki ma még rendelkezésre álló Királyhágón inneni részekre. Mondhatnám : napról napra történik az egyes apró arányjogok és arányjogosultságok összevásárlása; hónapról hónapra rohamosabban történik az arányositási perek folyamatba tétele és majdnem alig minősíthető gyorsasággal törekszenek mindezeket ugy befejezni, hogy mikor ez a törvényjavaslat életbelép, lehetőleg letarolt mező álljon előttünk. A jelen esetben növeli a késedelemnek veszélyes voltát az a körülmény is, hogy a visszaható erő a jelen törvényjavaslat hatálya alá tartozó területen, a mint erre később leszek bátor rámutatni, lényegesen kevesebb mértékben érvényesülhetett, mint történt ez az erdéhyi részekre vonatkozólag. Mag El ÉL törvényj avaslat két kardinális intézkedést tartalmaz. Nevezetesen először a közös erdőterületek felosztása tekintetében emel korlátokat, másodszor a közös legelők felosztását nehezíti meg, sőt tagosítás esetében oly helyeken, hol közös legelő előzően megfelelő mennyiségben, vagy egyáltalában nem volt, annak létesítését, illetőleg kiegészítését rendeli el. Mindkettő nagyfontosságú rendelkezés. A törvényjavaslat hatálya alá tartozó területeken ugyanis még ma is életben van az 1836. évi XII. t.-czikk, a mely, mint voltam bátor említeni, az egyéni feltétlen tulaj donkorlátlanság alapján áll és ugy erdő, mint legelőterületeknek legkisebb mértékbeni szétdarabolását is engedélyezi. Ezen intézkedéssel szemben a javaslat 1. §-a mig a szántókra, kaszálókra, rétekre és nádasokra vonatkozólag fentartja az eddigi intézkedést, és ezeket mint gazdaságilag legkisebb mértékben is kihasználhatókat az eddigi gyakorlatnak és törvénynek megfelelően feloszthatóknak mondja ki; addig az erdőkre, legelőkre és havasokra vonatkozólag — a volt földesurak egyéni és volt úrbéresek összillet-