Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-361
361. országos ülés 1908 Julius 6-án, hétfőn. 547 ményen kivül — kihasitási jogosultságot csak azok részére ad, kiknek illetménye a 100 kat. holdat meghaladja. Száz katasztrális holdnál kisebb menynyiség továbbra is közös használatban marad, és ezeknél az ujabb arányosítás, vagy az u. n. arányosítás folytatása el van tiltva. Maga a szövegezés az 1908. évi VII. t.-czikk 25. §-ával; egyedüli eltérés csak a visszaható erő tekintetében jelentkezik. Ugyanis az Erdélyre vonatkozólag már életbeléptetett 1908 : VII. t;-cz. arányjogok egyesítésének esetében az egyesitőnek kiszakitási jogosultságot csak akkor enged, ha az összesítés, az arányjogok kumulácziója 1880. évi január 10-ét megelőzőleg történt. Alapult pedig ezen intézkedés az 1880 : XLV. t.-czikken, illetve ennek életbeléptetési napján ; miután azonban ez a törvényczikk csak Erdélyre és a kapcsolt részeire volt hatályos, ezen időpontnak a jelen törvényjavaslat hatálya alá tartozó területekre való kiterjesztése nem volt lehetséges. A 2. szakasza a törvényjavaslatnak a meglevő közös legelők feloszthatóságát kormányhatósági engedélyhez köti, illetve az e tekintetben létező törvényeket összesíti, szabatositja, és végül a tagosítás tekintetében, — a mint voltam bátor említeni — a közlegelőnek a községi állattenyésztés érdekeinek megfelelő mennyiségbeni kiegészítését, létesítését vagy fentartását elrendeli. Ez a rendelkezése a törvényjavaslatnak, mondhatnám, okozatos összefüggésben van a t. ház által a múlt napokban egyhangú örömmel és lelkesedéssel törvényerőre emelt álattenyésztésfejlesztési törvényj avaslattal, ugy, hogy e kettőnek együttes működésétől várható csupán állattenyésztésünk regenerálása. A szövegezés maga azonos az 1908 : VII. t.-czikk 8. §-ával. A törvényjavaslat 3—8. §-aiban átmeneti intézkedéseket tartalmaz, valamint felhatalmazza az igazságügyminiszter urat arra, hogy az eljárás részleteit addig is, a mig e tekintetben tételes törvényhozás nem intézkedik, rendelettel szabályozza. Az igazságügyi bizottság mindezeknek ugy helyességét, mint szükséges voltát jelentésében kellően kidomborítja, erre tehát visszatérni feleslegesnek tartom. Foglalkoznom kell azonban Borsod-, Gömör-, Hevesvármegyék erdészeti egyesületének a ház asztalára letett és a tárgysorozat rendjén jelen törvényjavaslathoz csatolt kérelmével, a melyben nevezett erdészeti egyesület jelen törvényjavaslat intenczióit egészben magáévá teszi, annak rendelkezéseit helyesli és mielőbbi törvényerőre emelkedését szorgalmazza, azonban magukat a javaslatba lefektetett rendelkezéseket még nem tartja eléggé radikálisoknak. Nevezetesen a kérelem lényege négy pontban domborodik ki. Először is az egyéni kiszakitási jogosultságot a 100 kat. hold mennyiségről, 1000 kat. hold mennyiségre felemelni kívánja ; — másodszor a volt földesurak azon jogát, hogy a legkisebb illetmények is természetben kihasíthatok, szintén a korábbi pontban emiitett mennyiséghez kötendőnek javasolja ; — harmadszor a korábbi törvények hatálya alatt már jogérvényesen felosztott közbirtokossági vagyonuknak ismételt újraegyesítését kívánja, és végül hangoztatja a közbirtokossági szervezetnek fogyatékosságát, annak hibáit, e helyett a községi szervezet behozatalát, illetőleg a közvagyonnak ahhoz való átutalását és e czélból a község megváltási jogát, sőt a község kisajátítási jogát javasolja. fc5<j Habár ezen kívánalmak egyike-másika bizonyos fokú rokonszenvet kelt, én ennek a jelen törvényjavaslatban való beillesztését egyáltalában nem látom lehetőnek. A mi nevezetesen a 100 kat. hold kiszakitási mennyiségnek 1000 holdra való felemelését illeti, itt konstatálnom kell bizonyos erdészeti elfogultságot. Az a száz katasztrális holdnyi mennyiség már azon legkisebb mennyiségét képezi, a mely mint erdőterület gazdaságilag kihasználható és hasznosítható. A mikor a legkisebb adott mértéket elfogadja a törvényjavaslat és a mikor ez a mérték már az ország nagy részében tételes törvénynyel van biztosítva, akkor ennek a korlátozásnak felemelését jelen esetben, — a mikor kétségkívül jogkorlátozásról van szó, — igazán nem ajánlhatom. A kérvénynek az a kívánalma, hogy a földesurak kiosztási vagy kihasitási jogosultsága ugyanezen mennyiséghez köttessék, bár szintén rokonszenvesnek tűnik fel, annak e javaslatban kimondása elsietett lenne. Ugyanis figyelmébe kell ajánlanom a t. háznak, hogy a törvény ezen intézkedése nem mint a földesurak részére adott privilégium jelentkezik tételes törvényeinkben, hanem nyugszik a törvény azon rendelkezésén, hogy a volt földesurak illetményeiből a volt úrbéresek összilletménye kihasítandó. Tehát már a volt úrbéresek összilletménye kiszakitásának lehetősége czéljából ezen földesúri illetményeket el kell különíteni. Megvallom, rokonszenveznék a kérvénynek azzal a kívánalmával, hogy a korábbi törvényeink alatt már szétdarabolt közbirtokossági vagyonok újra egyesittessenek, de sajnos, hogy itt már befejezett tényekkel állunk szemben. Az egyéni illetmények nemcsak kihasittattak, hanem annak fatermékei eltávolíttattak; továbbá a tulajdoni elidegenítések és megterhelések annyinemű változása fordult már elő, hogy azoknak tételes törvény által puszta újraegyesítését képtelenségnek tartom. Némileg rokonszenvesnek tűnik fel az is, hogy a közbirtokossági kezelés átalakittassék községivé. Azonban itt rá keü mutatnom arra, hogy e kívánalom teljesítése a törvényjavaslatban lefektetett intencziókkal homlokegyenest ellentétben állana. Ha ugyanis birtokközösségek a községek által megváltatnának és a politikai községek tulajdonába adatnának át, a váltságösszeggel nemcsak a községek fojtatnának meg, s a ma is vállukra nehezedő pótadóknak az elviselhetetlenségig felemelése által roskadnának össze, hanem azzal az a más következmény is járna, hogy a közbirtokosságnak adott kárpótlás az egyes tagok közt ter69*
