Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-360
536 360. országos ülés 1908 Julius 4-én, szombaton. és élvez majd 4%-os kamatlábat. Ezen intézkedése a fővárosi pénzintézeteknek elsősorban a vidéki pénzintézeteket és igy közvetett utón a vidéki kis exisztencziákat fogja majd a tönkretéteüg sújtani. Akkor, mikor a törvényhozásnak minden intézkedése odairányul, liogy közgazdasági szempontból valósítsunk meg értékes törvényhozási alkotásokat, akkor, mikor a parlament egy tekintélyes része, a függetlenségi párt, elodázza a maga közjogi politikájának megvalósítását azért, hogy közgazdaságilag függetlenítse, az országot s azzal előidézze a politikai függetlenség bekövetkezését is, akkor ezen közgazdasági tényezőknek erre irányuló állásfoglalása nem jogos, nem méltányos és nem legális. Nem tartom bankpolitikai szempontból sem helyesnek a kartellnek ily irányban való létrehozását, a mire törekszenek a fővárosi intézetek azért, hogy pillanatig hasznot zsákmányoljanak ki a nagyközönség, az adósok bőréből. Ugy leszünk majd a magyar adóssal, mint azzal a nagyon kiéhezett emberrel, hogy mikor enni akartak neki adni, nem volt képes az eledelt befogadni. Nálunk évek óta pangásnak indult a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem ezen tényezők politikája következtében. (Igaz! Ugy van!) A nagy bankok támadása egyrészt a váltóleszámitolásra, a kamatláb felemelésére, másrészt arra irányul, hogy a vidéki hitelintézeteknek az eddig folytatott visszleszámitolási hitelét megfelelő arányban csökkenteni fogják. Nagyon természetesen itt is a nyerészkedés, az illegális kereseti vágy nyilatkozik meg. Mindent a czentrumban akarnak összpontosítani, (Igaz ! Ugy van !) nem veszik tekintetbe, hogy a közvetítés mennyibe fog kerülni a hitelt igénybe vevő adósnak. De mikor mi a gazdasági függetlenséget tartjuk szem előtt, a mikor hitelügyünket akarjuk önállósítani, elsősorban törekednünk kell arra, hogy értékpapirj ainknak is megfelelő piaczi keresetet biztosítsunk. Már most a bankkartell irányul a lombard-kölcsönök kamatlábának felemelésére is. Az osztrák-magyar bank váltókamatlába négy százalékban állapíttatott meg, a járadék- és záloglevelek leszámítolási kamatlába négy és fél százalékban, eltekintve az egyéb értékpapíroktól, a melyek öt százalékos kamatlábat élveznek. Ha ilyen magas jutalékokkal, a mint az egyik fővárosi és erre vonatkozólag azt hiszem, teljesen illetékes lap közli, li/ á százalék jutalékkal fogja megállapítani a lombard-kölcsönnél a maga hitelét a bankkartell, akkor oda fogunk jutni, hogy egy 5 3 / 4 százalékos kamatlábbal állunk majd szemben épen a lombard-kölcsönnél. És ha a közgazdasági áramlatokat veszszük tekintetbe, látjuk azt, — én nem merem kimondani kategoricze, hogy épen ezen bankkartell kifolyása az értékpapírok árfolyamvesztesége, de feltétlenül bizonyos, — hogy ezen bankkartell nyomása alatt jött nagyobhrészben létre az értékpapírok árhullámzása és pedig az árfolyamveszteség. Hogy akkor, mikor a bécsi magánkamatláb 3 5 / s százalék, Berlinben, a hol nem is olyan régen, 1908 január 2-án még 7 százalék volt a magánkamatláb, ma már S 1 /^ százalék, hogy ne is beszéljek Londonról, a melyhez a mi piaczunk nem is hasonlítható, a hol 1 3 / s százalék a magánkamatláb, hogy akkor a mi kereskedelmünket, iparunkat, közgazdaságunkat egyenesen lehetetlenné tegyék azáltal, hogy ilyen magas kamatlábbal kell küzdenie, ez nem helyes, ez nem legális közgazdasági rjolitika. Rakovszky István: Uzsora. Ábrahám Dezső: Nagyon helyes az uzsora kifejezés, mert hiszen most már mire lesznek utalva a vidéki takarékpénztárak ? Arra, hogy nem zárkózhatnak el a jogtalan bankpolitikától, nem zárkózhatnak el attól, hogy miután 6 és fél százalékra fogják kapni a maguk visszleszámitolását, kell, hogy 2 százalékot hozzáadjanak a maguk kezelési és egyéb költségeinek fedezésére és kénytelenek lesznek 8 meg 10 százalékos kölcsönt folyósítani. En azt hiszem, hogy eddig még mindig a legjobb foglalkozási ág a bankügyekkel, illetőleg a közgazdasági ággal való foglalkozás és a bankdirektorság. Én nem tartom józan bankpolitikának, hogy akkor, a mikor a hitel és az adós intézménye voltaképen szerves összefüggésben van egymással, akkor az egyik, a melyik a másikra voltaképen rá van szorulva, mert hiszen ha adós nincs, akkor senki sem fogja a hitelt igénybe venni és akkor egy csomó tőke fog kamat nélkül heverni, az egyik, a hitel, a másik, a hitelkereső rovására ilyen hasznot óhajtson elérni. Ezt meg fogja czáfolni maga az élet, maga a közgazdaság, de addig, mig erre a czáfolatra rájutunk, Magyarország közgazdasága óriási mértékben fog szenvedni. (Ugy van ! Ugy van !) Mint minden jó (?) ez az intézkedés is Ausztriából jött hozzánk. Ott már másfél esztendeje megvan a bankkartell. Most a magyar pénzintézetek, nehogy az osztrák, esetleg olcsóbb hitel nekik illegális konkurrencziát csináljon, — ez esetben ugyan legális lenne a konkurrenczia — már keresik az érintkezést az osztrák pénzpiaczczal és osztrák és magyar bankkartellt akarnak létesíteni. Tehát még azt is elzárják, hogy idegen pénz megfelelő olcsó módon jusson az országba. Ezért kell nekünk nemcsak gazdasági, hanem hiteléletünket is mielőbb önállósítani és ebben a tekintetben nem szabad magunkat sem kishitűséggel, sem rosszakarattal a kitűzött czéltól és iránytól eltérittetni engedni. (Elénk helyeslés balfelől.) Eddig még a közgazdaság ezen tényezői részéről mindig csak kishitűséget tapasztaltunk, mindig csak — hogy enyhén fejezzem ki magamat — felesleges óvatosságot. Én ezt az óvatosságot közgazdasági téren mindig honorálni kívánom., de a bankok épen ez a jelenlegi intézkedése azt ajjlátszatot kelti, hogy a bankok előtt jelenleg nem annyira az óvatosság, mint a saját érdekeiknek nem is annyira jogos megvédése lebegett.
