Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

360. országos ülés 1908 Julius 4-én, szombaton. 537 Kálosi József: Óvatosság önmaguk iránt! Ábrahám Dezső: En nemcsak a sérelmeket hozom fel ezúttal, hanem, nem mintha direktívákat akarnék adni e tekintetben a t. pénzügyminiszter urnak, hiszen az ő magas finánczpolitikája az ő közgazdasági tudása felment engem minden direktívától, de utalok a vidéki pénzintézetek országos szervezeteire : a Pénzintézetek Országos Központi Szövetségére és a Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankjára. E szervezetek épen ilyen támadások ellen akarják megvédeni az egyes vidéki takarékpénztárakat. Méltóztassék odahatni a pénzügyminiszter urnak és a kormánynak, hogy ezen intézmények erkölcsileg vagy épen anyagilag megfelelő támogatásban részesüljenek. Legyen szabad a mi közgazdasági politikánk, a mely függetlenül a nagyobb bankoktól irányithassa az ország közgazdaságát. Be kell vonni ezeket a szerves összefüggésben lévő takarékpénztárakat a clearing-forgalomban. És még egyre óhajtom figyelmessé tenni a miniszter urat : talán épen a likviditás és biztonság szempontjából azt tapasztaljuk a kormány jjolitikája részéről, hogy a felesleges állampénzeket nagyobb fővárosi bankoknál helyezi el. Bár nagyon sok felesleges állampénzünk nincs, de felhivom a j>énzügyminiszter ur figyelmét, hogy van még Magyarországon elég biztos és nagy vidéki pénzintézet, a mely áll azon a magaslaton, mint a fővárosi pénzintézetek. Méltóztassék odahatni, hogy ezek a betétek épen a kartellen kivül álló [pénzintézetekhez jussanak. Tehát épen a likviditás és a betétek biztonságának szempontjából óhajtandó ezen központi szervezetek anyagi és erkölcsi támogatása. (Helyeslés.) Eöviden rátérek a bankok védekezésére. Azt mondják, hogy a vidéki pénzintézetek túlságosan igénybe vették a hitelt, a mely megillette őket; hogy a kezelési költség felemésztette a nyereséget. Erre a válaszom az, hogy ha a múlt gazdasági hitelkrizisben azok a hitehntézetek megállották a maguk helyét, ha egyetlen egy se jött zavarba hitelügyeinek lebonyolításánál, akkor a fővárosi bankoknak ez a védekezése nem jogos ! Mindezek után a következő interpellácziót intézem a pénzügyminiszter úrhoz (olvassa) : I. Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnak arról, hogy a fővárosi nagyobb pénzintézetek, melyek között államilag és törvényes kedvezményben részesitett intézetek is vannak, egymással kartellbe, úgynevezett »egységes megállapodásra« léptek, mely megállapodás szerint a banküzlet legfontosabb ágazataiban a velük összeköttetésben lévő felek és bejegyzett czégekkel szemben a kartellbankok által meghatározott feltételeknél enyhébb feltételeket e megállapodás tartalma alatt alkalmazni nem fognak ? II. Helyesnek és közgazdaságilag indokoltnak tart-e a pénzügyminiszter ur ily megállapodást, mely a mezőgazdaság, ipar és kereskedelemre nézve rendkívül káros befolyással van ? Ha van tudomása : KÉFVH. NAPLÓ. 1906 1911. XX. KÖTET. 1. Hajlandó-e a saját hatáskörében oly intézkedéseket tenni, mely a nagytőkének e jogtalan és indokolatlan prepotencziáját ellensúlyozza, s hajlandó-e különösen a vidéki megbízható., pénzintézeteknél is állami betétet elhelyezni, elvonván azt a budapesti kartellban lévő pénzintézetektől ? (Helyeslés.) 2. Hajlandó-e erkölcsi vagy anyagi támogatásban részesíteni azon pénzintézeti szervezeteket, melyek a hitelt érdemlő kisebb pénzintézetek helyzetét akarják megkönnyíteni a kartellal szemben ? 3. Hajlandó-e e befolyásával odaműködni, hogy az osztrák-magyar bank a kartell által sújtott pénzintézetek részére hitelt nyújtson, vagy a már nyújtott hitelt megfelelőleg felemelje ?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminiszter urnak. Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Farkasházy Zsigmond ! Farkasházy Zsigmond: T. ház! Az az általános érdeklődés a közvéleményben és sajtóban, a mely a Nemzeti Színháznak a Népszínház épületében való elhelyezése tárgyában kifejezésre jutott, igazolja azt, hogy itt nem valami kicsinyes kulisszakérdésről van szó, hanem egy fontos kulturális probléma megoldásáról és ezért vállalkoztam arra, hogy ezt a kérdést itt szó tárgyává tegyem és alkalmat adjak a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak, hogy e kérdésben a házat és a közvéleményt tájékoztassa. Előre bocsátom, hogy e kérdést egészen hűvösen, elfogultság nélkül, hogy stílszerűen szóljak, páholyból kívánom tekinteni, abból minden személyes motívumot elhagyni kívánok; vizsgálni akarom ezt a kérdést a humanizmus szempontjából, vizsgálni akarom a kultúra szempontjából és az állami érdek szempontjából. Tudvalevő, hogy a Nemzeti Színház elhelyezésének ós újjáépítésének kérdése nem uj keletű. Igen hosszú idő óta folytonosan foglalkozik a közvélemény azzal a tónynyel, hogy a Nemzeti Színház mostani elhelyezésében nem felel meg sem a közbiztonsági, sem a tűzbiztonsági igényeknek. Ismeretes az is, hogy az elmúlt évek alatt a különböző hatóságok között valóságos bujósdi-játék folyt a tekintetben, hogy ki viselje a felelősséget a Nemzeti Színházban létező tűzveszélyes állapotért. A főváros hatósága a rendőrségre, a rendőrség viszont a városi tanácsra, az pedig a minisztériumra igyekezett hárítani a felelősséget és a végeredmény mindig az volt, hogy akadt ugyan olyan ember, akire áthárították végső fórumban a felelősséget, de a tűzveszély állandóan fenforgott. Csak helyeselni tudom, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, a mikor ezen ügy kezelését resszortjába átvette, nem volt hajlandó e bujósdi-játékot tovább folytatni és a kérdésnek radikális megoldására gondolt, 68