Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-360
524 360. országos ülés 1908 Julius í-én, szombaton. kitűzve. De nem bocsátkozom részletekbe, hanem ajánlom módosításomat elfogadásra. Szmrecsányi György jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. ház! Én a magam részéről nem fogadom el Lányi Mór t. képviselőtársam módosítását, hanem ellenkezőleg, egy olyan indítványt vagyok bátor beterjeszteni, a mely szerint ezen indítványozott szövegnek első bekezdése teljesen hagyassák el, vagyis, se az ne jöjjön a törvénybe, hogy nem kell kitenni, ugy, a mint ő proponálja, se az ne jöjjön bele, hogy nem szabad kitenni, a hogy az igazságügyi bizottság proponálta, hanem maradjon ugy, a mint eddig volt, hogy a végrehajtó által kibocsátott árverési hirdetményben igenis a végrehajtást szenvedőnek a nevét ki kell tenni. Ennek az indokolására bátor vagyok a következőket felhozni. Először itt van a gyakorlati szempont, a melyre én már az általános vita során beadott felszólalásomban utaltam s a melyre kiterjeszkedett most Lányi Mór t. képviselőtársam is, nevezetesen az, hogy a vidéken mindazokon a helyeken, a hol tanyai gazdálkodás folyik, ahol egyáltalában utcza, házszám szerint az a hely, a hol a végrehajtás foganatosítandó, meg nem jelölhető, mindazokon a helyeken már eleve ad absurdum volna az egész dolog vive azzal, hogy az árverési hirdetményből az egyetlen elfogadható kritérium, a végrehajtást szenvedőknek neve kihagyatnék, a minek hiányában teljes lehetetlenség volna az árverést megtartani. Megjegyzem azonban, hogy a fővárosban, a hol ezek a viszonyok ily mértekben nem állanak fönn, szintén a legképzelhetotlenebb inkonveniencziákra fog ez vezetni, a mikor majd csak a házszámot, esetleg az emeletet és a lakásajtószámot fogják kitenni, mert ugyanabban a lakásban esetleg ketten, hárman lakhatnak — főbérlő és albérlő - a mikor sehogy sem lehet majd tudni, hogy tulajdonképen kinél és hol kell foganatosítani az árverést. így majd elő fog fordulni, hogy a végrehajtó, ha egy ilyen lakásba bemegy, onnan egyszerűen ki fogják lökni, mert azt mondják, hogy ott nem lakik az, a ki ellen az árverés ki van tűzve. Ezeken kivül figyelembe veendő az is, hogy a legmagasabb szempont az volna, hogy ezeknek az árverési hiénáknak üzelmeit lehetetlenné tegyük. No, t. képviselőház, eddig sem ment el sok tisztességes ember egy ingó árverésre, de ezentúl, a mikor még azt sem fogja tudni, hogy kinél folyik az az árverés, a mikor még csak sejtelme sem lehet róla, hogy milyen tárgyak és értékek kerülnek végrehajtás alá, egészen természetes, hogy csakis az üzérek mennek majd oda, akiknek egészen mindegy az, hogy kinél és mi árvereztetik, s főfontosságu egyedül az, hogy olcsón meg lehessen venni azt, a mi árverésre kerül. Ezzel szemben az, a mit Lányi Mór t. képviselőtársam indítványoz, hogy helyeztessék viss7.a az eredeti szövege a javaslatnak, teljesen helytelen. Helytelen először azért, mert az eredeti szövege a javaslatnak az indokolás szerint ugyanazt jelentette, a mit most az igazságügyi bizottság kivan, mert a »nem kell« szókat az indokolás ugy értelmezte, hogy »nem szabad« kitenni. Az igazságügyi bizottság tehát csak preczizirozta ezt a kifejezést. Ha most visszamennénk oda, a mit Lányi Mór indítványoz, akkor ott maradnánk, a hol az igazságügyi bizottság volt. De ettől eltekintve, ha feltennők is azt, hogy most már egyik vagy másik esetben mindig az elbírálásra legyen bizva, hogy a végrehajtást szenvedőnek neve kitétessék-e . . . (Zaj. Halljuk ! Halljah !) Elnök : Csendet kérek ! Éber Antal: . . . — mondom — ha ugy volna is tényleg, hogy elbírálásra lenne bizva, hogy az egyik és a másik esetben méltányos-e kitennünk a végrehajtást szenvedőnek nevét, akkor is nem méltóztatik figyelembe venni azt, hogy ezt az árverési hirdetményt a bírósági végrehajtó bocsátja ki. Erre a végrehajtóra akarjuk-e tehát mi bizni annak megítélését, hogy az egyik esetben vagy a másikban szükséges-e vagy helyes-e az árverést szenvedő nevét kitenni ? Hisz ez semmi egyebet nem fog jelenteni, mint azt, hogy a szerint, a mint a végrehajtató vagy a végrehajtást szenvedő fogja-e jobban megfizetni a végrehajtót, lesz a hirdetményben benne vagy marad ki belőle a végrehajtást szenvedőnek neve. Engedelmet kérek, de azt, hogy még ezen a czimen is szaporítsuk a végrehajtás költségeit, növeljük a végrehajthatónak, vagy a végrehajtást szenvedőnek kiadásait és előidézzük azt a komikus eredményt, hogy egyáltalán bizonyos árveréseket megtartani ne lehessen, én el nem fogadhatom. Ennélfogva tisztelettel vagyok bátor indítványozni, hogy az első bekezdés teljesen kihagyassék, a második bekezdés pedig ehhez képest módosittassék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : T. ház! Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan nyilatkozni. Bakonyi Samu előadó: T.képviselőház! Kérem az igazságügyi bizottság szövegezésének fentartását. (Élénk helyeslés.) Lányi Mór: Nem helyes! Fenyvesi Soma: Nem bizony! Elnök: A tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Első sorban kérdem a t. háztól, méltóztatik-e a 18., most már 19. §-t az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Éber Antal és Lányi Mór képviselő urak módosításaival; igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. (Zaj.) A ház többsége tehát az eredeti szöveget fogadja el.