Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

360. országos ülés 1908 Julius 4-én, szombaton. 519 tor ezt az indítványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. Mérey Lajos: T. ház ! Én a szakasz második pontját teljesen mellőzendőnek tartom és elfogadom az igazságügyminiszter ur eredeti javaslatát. Kénytelen vagyok itt megczáfolni Éber Antal t. képviselőtársamnak az általános vita alkalmával erre nézve felhozott érveit. Azzal akart reánkijeszteni, hogy ha a haszonbérlőnek ingóságai márczius 15-étől november 15-ig el nem árverezhetek és valaki törlesztéses kölcsönnel tartozik, melynek félévi járadéka épen márczius 15-én esedékes, akkor a hitelező kényszerülne reámenni nem az ingóságokra, hanem az ingatlanra és megtörténnék az az eset, hogy csak azért adatnék el az ingatlan, mert a haszonbérlő ingóságai nem voltak árverés alá bocsáthatók. Hát én a gyakorlati életben a haszonbéri szerződéseknek úgyszólván mindegyikében előforduló egy tényre hivom fel a t. ház figyelmét. Ez pedig a következő. Minden haszonbérbeadó kiköt magának legalább egy félévi haszonbéri összeget biztosíték gyanánt. Ez a biztosíték szolgál fedezetül az ilyen esetekben, hogy a mikor a bérlő a haszonbér lejárta napján nem fizet, ott van a bérbeadónál a biztosíték, tessék ebből a biztosítékból, a mely sohasem kevesebb mint félévi összeg . . . Bizony Ákos: Dehogy nem! Kisbérleteknél ritkán van ! Mérey Lajos:. . . tessék ezt a hiányt pótolni. Különbséget tenni a földbirtokos és a között, a Id haszonbérlő, a kinek tehát nehezebb a megélhetése és a munkája, mert annak még a tulajdonosnak kell külön fizetni a föld után, a mit a tulajdonos önmagának nem köteles, hogy tehát az ilyen embert ne védelmezzük meg abban, hogy a termést ép ugy megmunkálhassa, ép ugy megmenthesse, s ebből a termésből ép ugy fizethesse tartozásait, mint a földtulajdonos : ez égető igazságtalanság lenne az egész haszonbérlői osztálylyal szemben. S ne feledjük, hogy Magyarországon a földbirtok kezelése jelentékeny arányban van a haszonbérlők kezében. Ez által rendkívül megnehezítenék a haszonbérbeadást, s ezzel ártanánk maguknak a földtulajdonosoknak is. Ilyen különbséget tenni nem egyezik meg az egyenlőség elvével és a tiszta igazsággal. Ezek az indokaim, a melyek alapján a 15. §. második pontját elhagyatni kérem. Elnök : Szólásra ki következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Kelemen Samu ! Kelemen Samu: T. ház! Lányi Mór t. képviselőtársam azt a szemrehányást tette azoknak, a kik ezzel a javaslattal szemben ellenző állásponton vannak, hogy kivételekből indulnak ki, bár elismeri, hogy ezekből a kivételekből azután logikusan vonják le a következtetést. Én ellenkező vélekedésben vagyok, én ugy látom, hogy kivételekből voltaképen maga a törvényjavaslat indult ki, mert elvégre azt mégis csak be kell ismernünk, hogy, Istennek hála, az uzsora-hitel mégis csak a hitelnek kivételes fajtája, a mely ellen azonban épen ezen természeténél fogva kivételes eszközökkel is kell küzdenünk. Azonban a törvényjavaslat a hitelnek ezt a kivételes nemét általánosnak látta és ezért olyan intézkedéseket statuált, minthogy ha minden fajtája a hitelnek, az igazi termelő hitel is uzsora-hitel volna. Ez volt az ok, a mely engem, s azon barátaimat, a kik ellenző állásponton vannak, arra inditott, hogy ezt a törvényjavaslatot nem tehetjük magunkévá. Ennek az álláspontnak a dolog természete szerint logikus következése az, hogy a 15. §-nak teljes elhagyását kérem. (Zaj. Elnök csenget.) Abban az esetben azonban, ha ez az indítványom el nem fogadtatnék — a mit őszintén megvallva előre látok--egy szövegbeli módositásom van az első ponthoz, a melyről az a nézetem, hogy az első pont intenczióit világosabban juttatja kifejezésre. A. 15. §. első pontja voltaképen azt akarja elérni, hogy a. mezőgazdaság fundus instructusa ne legyen bizonyos kiméleti időn elárverezhető. Ezt azonban akként fejezi ki a törvényjavaslat, hogy »árverés alá nem bocsátható*. Én azt tartom, hogy a szövegezésnek ez a módja a gyakorlatban inkonveniencziákra és félreértésekre fog alkalmat adni. Az árverés alá bocsátás ténye voltaképen megkezdődik már azzal, hogy az iratokat a végrehajtató kiadatni kéri az árverés megtarthatása czéljából és az árverést kitűzeti. Ez kétségkívül megtörténhetik, s kell hogy megtörténhessék a kiméleti idő alatt is; ezek az előkészítő lépések megtehetők, de csak olyan hatálylyal és módon, hogy az árverés tényleges megtartása a november 15-ike utáni időben történhessék meg, tehát az árverés csak a november 15. utáni időre legyen kitűzhető. Ha ellenkezőleg volna, ha az előkészítő lépések sem volnának megtehetők, a melyek szintén az árverés alá bocsátáshoz tartoznak, akkor valóban permanenssé tehetnők ezt a 8 hónapos határidőt, mert akkor a végrehajtási eljárás technikája szerint azon helyzet állhatna elő, hogy miután 3 hónap múlva a bírósági kiküldött a végrehajtási iratokat visszaterjeszteni tartozik, azokat a bíróságtól november 15-ike után lehetne csak kikérni. A bíróságnak az ellen a végzése ellen, a mely a kiadatást elrendeli, felfolyamodással lehet élni. A kitűzött árverés előterjesztésekkel és 8 napon belül beadható jogorvoslatokkal ismét megtámadható, és könnyű volna elérni azt, hogy az egyik 8 hónap belenyúlik ilyenképen ós átfolyik a másikba. Tiszta sor, hogy ilyet a törvény nem intendál, és épen azért nem szükséges oly kifejezéseket használni itt, a melyek a gyakorlatban félreértésekre és visszáságokra adhatnak okot. Az a nézetem tehát, t. ház, hogy a törvényjavaslat czélzatát legtisztábban és leghelyesebben az a kifejezés szolgálná, ha a helyett hogy »árverós alá nem bocsátható«, azt a kifejezést tesszük: »el nem