Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

518 360. országos ülés 1908 Julius í-én, szombaton. Szmrecsányi György jegyző: Ártim Mihály! (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök : Következik a határozathozatal. Azt hiszem, hogy az előadó ur módosítását, mely csak a szakasz számozására vonatkozik, méltóztatnak elfogadni. (Igen !) Ezt tehát elfogadottnak jelentem ki. Ezenkivül Mérey Lajos képviselő urnak van egy módositása a második bekezdéshez. Kimondom, hogy az első bekezdés változatlanul elfogadtatik. A 2. bekezdéshez Mérey képviselő ur azt a módositást ajánlja, hogy e szó után »hatóság«, igtattassék be : »intézet, egylet vagy szövetkezet.» Kérdem már most a t. házat, méltóztatik-e a második bekezdést ezen változtatással együtt elfogadni ? (Igen !) Azt hiszem, hogy kimondhatom, hogy a ház Mérey képviselő ur módosításával együtt fogadja el a bekezdést. A 3., 4. és 5. bekezdések ellen módositások nem adatván be, kimondom, hogy azok változatlanul fogadtatnak el. Következik a 15. §. Szmrecsányi György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 15. %-át). Lányi Mór ! Lányi Mór : T. ház ! A 15. §-hoz bátorkodom egy módositó indítványt beterjeszteni. Ugyanis t. képviselőtársaim, a kik a javaslatot ellenezték, mindig azt hangsúlyozták, hogy a legnagyobb hibája a javaslatnak az, hogy bizonyos ismérvek hiányoznak belőle, t. i. azok, a melyek világossá tennék előttünk, hogy vájjon az adós és a hitelező helyzetében melyik van inferioritásban ? Ezen »ismérveket« annyiszor hallottuk emlegetni, hogy valósággal azt kellene mondanunk, hogy 100 aranyat egy ismérvért, mely bennünket ebben tájékoztatna, A 15. §-nál azt hiszem, hogy ez teljesen elesik, mert ott nyilvánvaló, hogy azokat az »ismérveket« megtalálhatjuk. Épen azért csodálkozom, hogy a 15. §. 2. bekezdése egy nagy rést üt azon a nagy elven, a mely a kisemberek védelmét állitj a elénk és a melyet tulaj donképen ez az egész javaslat maga elé tűzött. A nélkül, hogy doktrinereskedni akarnék e kérdés körül, bátor vagyok kijelenteni, hogy magának a javaslatnak az indokolása, a midőn a mentességeket és korlátozásokat ismerteti, a következőkép szól (olvassa) : >>Mind a mentességet, mind a korlátozást a javaslat általában a mezőgazdasággal foglalkozók javára állapitja meg, nem mint a jelenlegi végrehajtási eljárás csak a föld tulajdonosai javára, mert méltányos hogy ebben a kedvezményben a mezőgazdasággal foglalkozók általában, tehát köztük a haszonbérlők is részesüljenek«. Nézetem szerint nagyon helyesen, haladásnak jelezték a jelenlegi törvényjavaslatot a múlttal szemben ép azért, mert a haszonbérlőkre is kiterjeszti ezen kedvezményt. Hiszen a czél egészen világos : t. i. hogy az üzem kontinuitásban fentartassék; már pedig mezőgazdasági üzem alatt a földhaszonbérlő foglalkozását is értjük. Ebben az irányban azonban ugy látszik, a törvényalkotókat cserben hagyta jó szivük, mert azt látjuk, hogy itt a második bekezdésben elfordul a kis exisztencziáktól olyformán, hogy ezzel ellenkezésbe jut magának a javaslatnak az alapelvével. Itt t. i. az történik, hogy a kisemberek védelme helyett bizonyos prerogativákat nyújtanak, a melyek ellen fel kell. szólalni akkor, a mikor ezen javaslat mellett állást foglalunk. Ha keressük azt, hogy mi történt tulajdonkép, azt fogjuk találni, hogy az eredeti javaslat 2. bekezdésében nincsen meg ez, csak később lett beiktatva. Ugy tudom, az igazságügyi bizottság előtt Éber Antal t. barátom terjesztett be erre nézve módositást. Nohát Éber Antal t. barátom, a ki ellenese ennek a javaslatnak, a ki támadta ezt a javaslatot, egészen logikusan járt el, mert hiszen mindig abban az irányban dolgozott, hogy lehetőleg kitérj eszsze a hitelalapot. Ö logikus volt, de a t. igazságügyi bizottság — bocsánat e kijelentésemért — nem volt logikus, mert meg kellett volna maradnia a javaslat elvi álláspontja mellett. Éber Antal ebben az esetben is az argumentácziónak azt a módját követte, a melyet követnek azok, a kik a javaslatot megtámadják. Ők ugyanis bizonyos kivételeket ragadnak ki az életből, erre épitik fel az argumentácziót és ezen kivételekből logikusan következtetnek arra, hogy milyen káros következményei lesznek e javaslatnak egész hiteléletünkre. Kérdem azonban, hogy azok a rémképek, a melyeket a javaslat ellenzői festettek, miért voltak foganatosak, miért volt azoknak hatása az igazságügyi bizottság tagjaira épen a jelen esetben. Én tehát azt mondom, hogy a mikor Éber t. barátom következetes volt, nekünk is következeteseknek kell lennünk és nem szabad elfogadnunk a 15. szakasz második bekezdését. Tudnunk kell, hogy vannak kis- és középbérlők. A nagybérlőkkel szemben a birtokos mindig védve van, mert ott kauezió és más kikötés szokott biztositékul szolgálni. A kis- és középbérlőknél azonban a rizikó sem olyan nagy, mert hiszen alig lehet feltételezni, hogy egy nagybirtok kisbérlői tömegesen tönkre mennek és nem lesz semmi más fedezet. Csakis kivételekről lehet szó. Ilyen kivételek kedvéért pedig nem szabad keresztültörni a javaslat humánus elveit. Maga a javaslat nem is tendálta ezt, mert az eredeti javaslatban ez nem volt benne. Kövessük azt, a mit Rakovszky tisztelt képviselő ur igen helyesen mondott, hogy t. i. ilyen szocziális nagyérdekű dologban ingadozni nem szabad és nem is lehet. Ez pedig nemcsak ingadozást, hanem elhajolást, a javaslat alapelveinek elejtését jelenti. Ha valaki a második bekezdés teljes kihagyását inditványozza, ugy csatlakozom ahhoz, de ennek hiányában kérem a következő módosítás elfogadását (olvassa) : »A 15. §. második bekezdése helyébe : Ez a korlátozás nem nyer alkalmazást, ha a végrehajtás 500 katasztrális holdnyi szántóföldnél nagyobb földbirtokon gazdálkodó haszonbérlő ellen haszonbér behajtására irányul és a végrehajtást elrendelő bíróság kérelemre ezt a végrehajtást elrendelő végzésben vagy később külön végzésben kimondotta.« Vagyok bá-