Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

360. országos ülés 1908 Julius k-én, szombaton. 515 Szmrecsányi György jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! A 6. §-nál az első bekezdéshez pótlásként és illetőleg uj be­kezdésként egy módosítást indítványozok. Ez a módositványom a következőképen hangzik (olvassa) : »Az első bekezdésben felsorolt személyek le­foglalhatok járandóságaiból minden gyermek után még további 200—200 K-t a törvény a végrehaj­tás alól kivesz és azt le nem foglalhatónak mondja ki.« T. képviselőház! Elérkezett már az ideje annak, hogy szocziális érzékkel különbséget te­gyünk nőtlen és nős, ületve családos tisztviselő között. Ha nehéz a megélhetése a nőtlen tiszt­viselőknek, még százszorta súlyosabb annak, kinek gyermekei is vannak, mert jól tudjuk, hogy a gyermekek neveltetése, taníttatása, ruházata mi­lyen sokba kerül; hogy a családos tisztviselő az életnek ki nem védhető parancsai által sokszor belekergettetik az adósságcsinálásba, mert csak igy tudja neveltetni gyermekeit. Emlékezem, hogy a miniszterelnök ur egyszer egy interpelláczióra adott válaszában kijelentette, hogy e nagy szocziális kérdés gondoskodása tár­gyát fogja képezni, hogy a tisztviselők között a fizetés dolgában különbséget szándékozik tenni nőt­len és családos tisztviselők között. Én tehát ké­rem a miniszterelnök urat, hogy ezzel az erős szo­cziális érzéssel méltóztassék az én módositáom védelmére sietni. Különben azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter ur, a ki ismeri a tisztviselők helyzetét és az élet dránaságát, szintén nem fog elzárkózni ezen igazságos, méltányos kérés telje­sítése elől. Én minimáüs összeget vettem fel: 200 K-át egy gyermek neveltetésére. Akármilyen könnyelmű legyen is az a szülő, bármennyire haj öljék adósság­csinálásra az apa : nem szabad az apa bűnét a gyermekkel is éreztetni, a ki ártatlan és hivatva van a haza hű fiának, a társadalom tisztességes tagjának lenni. Legalább 200 K-át meg kell men­tenünk a gyermek felneveltetésére, ruházatára! Azt hiszem, a hitelezők sem láthatnak ebben semmi sérelmeset, mert mikor egy gyermek megmentésé­ről van szó, akkor ezt az áldozatot minden ember készséggel, jó sziwel fogja meghozni. Hiszem, hogy a ház azzal is kifejezést ad szocziális érzésének, hogy indítványomat elfogadja. A statisztikai adatok mutatják, hogy még egy nőtlen tisztviselőnek is a mai drágaság mellett milyen nehéz az élete ; a családos tisztviselőnek pedig egyszerűen lehetetlen megélnie. Méltóztassék csak a lakbérekre gondolni: mindenütt többet kell lakbér fejében fizetni, mint a mennyi lakbért a tisztviselő kap. A családos tisztviselőre a lakás dolgában is olyan súlyos teher hárul, mert hiszen nagyobb lakásra van szüksége, hogy már ez az egy indok is elegendő lenne arra, hogy a képviselő­ház módositásomat elfogadja. Ha tehát komo­lyan beszélünk szocziális politikáról, ha nemcsak a lapokban hangoztatják egyesek, hogy a mostani u. n. nemzeti kormány rátért a szocziális haladás útjára, abban az esetben, a mikor alkalom merül fel, a mikor ott van az eset, hogy gyakorlatilag is kifejezést adhatnak szocziális érzésüknek, akkor nem szabad, hagy bármiféle más tekintet vezesse, hanem figyelembe véve azt, hogy az előterjesztett módosítás igazságos, figyelembe véve, hogy köte­lességünk a családos ember védelmére sietni és a szegény gyermekeket, a kik önhibájukon kivül ki vannak téve annak, hogy a mindennapi kenyér­től megfosztatnak, kötelességünk védelmünkbe és gondozásunkba venni: nemcsak ajkunkon hordoz­nunk a szocziális érzés szavát, hanem a szavaza­tunkkal, vótumunkkal is hozzá kell járulnunk az ilyen természetű, az ilyen tartalmú módosítás elfogadásához. Én abban a hiszemben, hogy tény­leg van némi szocziális érzés t. képviselőtársaim­ban, ajánlom módositásomat elfogadásra. (He­lyeslés.) Elnök ." Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. Az igazság­ügyminiszter ur kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk !) Günther Antal igazságügyminiszter: T. kép­viselőház ! Nem fogadom el Horváth József t. kép­viselő ur módosítását, mert a mennyiben az nem átmeneti volna, a tisztviselőket ismét — bár tisztviselői egyletek utján is — belemenni enged­nők nagyobb adósságcsinálásba : ezt pedig én nem tartanám elfogadhatónak. (Helyeslés.) Horváth József: Átmenetről van szó! Günther Antal igazságügyminiszter: A mi az átmenetet illeti, ez összefügg a határozati javas­lattal és én ezt a határozati javaslatot nem fogad­hatom el. (Helyeslés.) Ha létesíttetni fog, esetleg állami hozzájárulás által — a mint azt. a t. kép­viselő ur mondotta — egy olyan pénzintézet, a mely állami segélylyel konvertálni akarja a tiszt­viselők adósságát, akkor nem zárkózom el az elől hogy ezt esetleg törvényhozási intézkedéssel is előmozdítsam. Horváth József: Már létesült! Günther Antal igazságügyminiszter: Abban az esetben, ha ez keresztülvihető lesz, nem zár­kózom el az elől, hogy ezen segítség létrejövetelét előmozdítsam. Nem fogadhatom el, t. ház, Pilisy képviselő urnak, továbbá Nagy György képviselő urnak a módosítását sem, még kevésbbé pedig Mezőfi Vilmos t. képviselő urnak a képviselői tiszteletdíj mentesítésére vonatkozó módosítását. (Elénk he­lyeslés és éljenzés a baloldalon.) Ebben a törvény­javaslatban mi az állami és a magánalkalma­zottak fizetéseit védtük, a mi azt hiszem, indokol­ható és elfogadható álláspont. De ha a t. képviselő ur a demokrácziáról beszél, már, bocsánatot ké­rek, a képviselőház demokrácziája abban meg­nyilvánulhat, hogy másokon segit, de hogy magá­nak odiosum privilégiumokat teremtsen, ez, t. képviselőház, a demokráczia elvével meg nem egyezik. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a bal­65*

Next

/
Thumbnails
Contents