Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. 497 eszük, éberségük, kitartásuk, fáradhatatlanságuk, de vagyonuk, pénzük, sajnos, nagyon kevés. Tiszteletteljesen indítványozom tehát, bogy a törvényjavaslat 2. §. 7. bekezdése 2. sorába e szó után »iróknak« szurassék be e szó: hírlapíróknak*. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Nagy György! Nagy György: T. Ház! Mikor a tegnapi tárgyalás során felszólaltam, kiemeltem, hogy a részletes tárgyalás során előterjesztendő indítványaimat a szerint fogom szövegezni, a mint az igazságügyminiszter úr megnyugtat abban a kérdésben, bogy jogos-e az az aggodalom, hogy a fennálló követelésekre nézve a törvény egy évi időt ad a hitelezőnek a régi törvény alapján érvényes követelésekre. A miniszter úr válasza csak félig nyugtatott meg, mert azt mondta, hogy majd a 29. §-nál indítványozni fogja, hogy ne a lejárt, hanem a megítélt követelésekre terjesztessenek ki ezek az intézkedések. A második szakasznál magánál én két indítványt terjesztek elő. Azért szövegeztem két indítványt, mert remélem, hogy az egyik elől sem az előadó úr, sem a miniszter úr nem fog elzárkózni. Nevezetesen azt indítványozom, hogy a 2. §. 17. pontjába azon szavak után, hogy le nem foglalható a végrehajtást szenvedő választása szerint egy tehén vagy négy juh vagy négy kecske tétessék »vagy négy sertés«. Ezt, azt hiszem, a ki csak a gazdasági életet ismeri, feltétlenül helyesnek és szükségesnek fogja tartani. Kelemen Samu: Én indítványoztam az igazságügyi bizottságban! Nagy György: Ha ez az indítvány már elő lett terjesztve, akkor természetesen nem terjesztem elő, de ha nem lett előterjesztve, akkor elő kell terjesztenem, mert hogy ha komolyan akarjuk a kisgazda védelmét, akkor azt nem köthetjük a juhhoz, vagy kecskéhez, most pláne, mikor a juhtenyésztés megcsökkent, mikor a Romániával való szerencsétlen összeköttetés folytán egyes juhos gazdák tönkrementek, — hiszen a t. földmivelésügyi miniszter ur igen jól tudja, hogy juhaink ezrei szoríttattak vissza Romániából a legnagyobb igazságtalansággal. Ne azt mentesítsék tehát, a mit már tönkretettek, hanem azt, a mi még menthető. Épen ezért kérem az igazságügyminiszter urat. hogy ezt a módosításomat elfogadni szíveskedjék. De a 2. §-nál lenne más módosításom is, nevezetesen a 7. pont tekintetében. Már Mezőfi Vilmos t, képviselőtársam is indítványozta, hogy a mentesség ne csak az írókra, hanem a hírlapírókra is kiterjesztessók. Én azt hiszem, épen a hírlapíróknak van szükségük a könyvtárukra, hogy abból ismereteiket gyarapítsák, az egyes czikkek megírásához szükséges anyagot beszerezzék és czikkeiket tárgyilagosan, szakszerűen írhassák meg. A sajtó iránt való tisztelet nemcsak megkívánja, hanem egyenesen megköveteli, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XX. KÖTET. ezen igazságos kívánalom elől ne zárkózzunk el. A ki ismeri az újságírók munkáját, az tudja, milyen nélkülözhetlen segédeszköze a hírlapírónak a könyvtár és az e mentesség elől nem is zárkózhatik el. Én az igazságügyi bizottság javaslatával szemben az igazságügyminiszter ur eredeti javaslatát fogadom el, a hivatás gyakorlásához »tartozó« könyvek mentességét kérem kimondani. Már tegnap kimutattam, hogy nem helyes a »szükséges« kitétel, mert az nagy latitüdöt enged, a végrehajtó belátására bízva, hogy mit foglaljon le. Másfelől e szakasz rendelkezése alapján a festőt, szobrászt tönkre lehetne tenni. Tudom, hogy ebben a tekintetben már van javaslat előterjesztve, nem tudhattam, hogy milyen indítványokkal fognak előállani, nem is tudom, hogy az előterjesztett indítványnak mi a szövege, de azt hiszem, az én szövegezésem meg fog felelni, ha kimondjuk, hogy az anyagkészlet és a mű is mentessittessék. A 14- pontnál pedig indítványozom, hogy pótlásként iktattassák a szövegbe, hogy a kiskereskedőknek 150 K értéket meg nem haladó árukészlete mentesittessék a foglalás alól. Ha a kisemberek megmentése a czél, egyforma szeretettel kell védeni a kisgazda, a kisiparos és a kiskereskedő érdekét. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a kisiparossal, kézműiparossal és a kisgazdával szemben nem zárkózik el a törvényjavaslat a mentesség megadásától, teljesen indokolt tehát, hogy a kiskereskedőre nézve szintén megadjuk a mentességet. (Zaj.) Ha nincs 20 K értéke, annál kevésbbé lehet elvenni azt tőle, mert nem követhetjük azt az elvet, hogy ez úgyis szegény, hát feltétlenül agyon kell ütni. Ilyen szocziálpolitikát sohasem hallottam. Ha csak 20 K-ja van, azt a 20 koronát annál inkább meg kell részére menteni. (Helyeslés.) Indítványozom azután 21-ik, tehát uj pontként, hogy a megítélt tartási összeg 1200 K összegen alól szintén mentes maradjon a foglalástól. A törvény által megítélt mindenféle tartásdíj, a törvényes és törvénytelen gyermek tartásdija, a női tartásdíj, a sérüléseknél megítélt tartásdijak a mostani novella szerint teljes összegükben lefoglalhatok; le lehet foglalni a feleség tartásdiját, le lehet foglalni a gyermekét és le lehet foglalni még annak az elbénult, nyomorékká vált gyárimunkásnak a tartásdiját is. A törvény kegyetlenül megengedi, hogy a hitelező az utolsó fillérig ráteheti és rátegye a kezét. Hiszen az egészséges munkás munkabérét 5 K erejéig mentesiti, a mi helyes is, de akkor miért nem mentesítjük annak a szerencsétlenül járt nyomorék munkásnak a tartásdiját, miért ne biztosítsuk a megélhetését akkor, a mikor tartásdijat kap, a mikor bírói Ítélet megállapította, hogy a gyár vezetősége hibás az ő megbénulásában és a mikor a törvény kötelezte az 63