Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

494 359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. tekintetben hivatkozom a 2. §. 10. pontjára, a mely kimondja, hogy (olvassa); »a végrehajtást szenvedőnek és háznépének a háztartáshoz szükséges házi és konyhabútor, edények, fó'zőés evő-eszközök, kályhák, tűzhelyek, a ruházkodáshoz szükséges tárgyak, a szükséges ágy- és fehénemű« kivétetnek a foglalás alól. Ezt én a magam részéről nem tartom elegendőnek. Éber Antal: A hitelező vegyen neki még egy pár szobára való bútort. Horváth József (marosujvári): Én nem kívánom, hogy a hitelező vegyen az adósnak bútort. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! r Horváth József (marosujvári): Én teljesen ozéltalannak tartom a szakaszt ebben a szövegezésében, mert ez semmiféle védelmet sem nyújt az adósnak, hanem csak súrlódásokat fog előidézni, mert nagyon nehéz lesz megállapítani, hogy melyik a szükséges bútor és melyik a szükséges ruhanemű ? Ezért én azt a módosítást javasolnám, hogy változtassuk meg e szakasz szövegét olyformán, hogy tisztán a fényűzési czikkek vétessenek Id a foglalás alól, míg a bútor- és ruhaneműek egyáltalában ne legyenek lefoglalhatok. Indokolom ezt a módosításomat különösen azzal, hogy maga az igen t. igazságügyminiszter ur mondta iménti felszólalásában, hogy a bútor- és ruhanemű tulajdonképen nem a végrehajtatónak szolgál fedezeti alapul, mert nagyobbára felmegy azoknak ára az árverési költségekre. De ettől eltekintve sincs czélja ezek lefoglalásának azért, mert köztudomás szerint a házbér ugy is megelőzi a hitelező követelését, ugy hogy semmi egyébre nem való ez a foglalás, mint a gyenge adós kizsarolására a végrehajtató részéről. Bátorkodom ennélfogva a 10. ponthoz a következő módosítást ajánlani az eredeti szöveg helyett (olvassa): a végrehajtást szenvedőnek és háznépének a kifejezetten fényűzési czikkek kivételével minden házi és konyhabútora, főzőés evőeszközök, kályhák, tűzhelyek, ruha-, ágy-, és fehérnemüek a foglalás alól kivétessenek. Elnök : Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző: Eábry Károly! Fábry Károly: T. ház! Egyetértek a törvényjavaslat humanisztikus és szoczialisztikus irányával és az általános tárgyalás alkalmával azért nem is szólaltam fel, mert az amúgy is széles mederben megindult vitát nem akartam tovább húzni. (Helyeslés.) Most azonban némely javításokra akarok utalni és csak röviden, egy pár szó módosítással óhajtom a 2. §-nak egyes hiányait pótolni. (Halljuk! Halljuh í') A 2. §. 5. pontja egész általánosságban csak annyit mond, hogy mindazoknak egyenruháját, a kikre nézve az egyenruha viselése kötelező, úgyszintén (olvassa) : »a vallási szertartásokat teljesítő személyeknek hivatásuk gyakorlásához előirt öltönye« kivétetik a foglalás alól, de nem alkalmazza azt a határt, azt a korlátot, a melyet ezen szakasz, többi pontjaiban, akként fejez ki, hogy ha azokra a tárgyakra a végrehajtást szenvedőnek szüksége van, a mivel a szükségszerűséghez köti a mentességet. Eszerint az 5. pontnak az az intézkedése, a mely azt tartalmazza, hogy a vallási szertartásokat teljesítő személyeknek hivatásuk gyakorlásához előirt öltönye kivétetik a végrehajtás alól, egy szónak, t. i. a »szükséges* szónak beszúrásával volna korlátozandó, mert utóvégre vannak, különösen a vallási szertartásoknál olyan öltönyök, a melyek rendkívül értékesek, de a melyek többesben lehetnek meg. A katonáknál, általában pedig azoknál, a kikre nézve az egyenruha viselése elő van irva, az egyenruha szót a czél meghatározása mellett valamiképen a szükségszerűséggel kellene kapcsolatba hozni. A 8. pont, a mely a gyógyszertárakról és azok berendezéséről szól, szintén rendkívül labilis. A gyógyszertárak berendezését ez a javaslat szintén kiveszi a foglalás alól, pedig tudjuk nagyon jól, hogy a gyógyszertárak berendezése igen sok esetben rendkívül luxuriózus, mért vannak sokszor 20, 30, 40, 60 ezer koronás berendezések is. Én a hitel szempontjából nem tartom szükségesnek, hogy ez a maga egészében kivétessék a foglalás alól. Ezért itt legalább az »egyszerű« szót kellene beszúrni, hogy a gyógyszertáraknak csak egyszerű és nem a luxuriózus berendezése mentesittessék a foglalástól. Erre nézve módosítást is teszek, a mely a 8. pontnak a végére volna teendő és a mely szól a következőkép (olvassa): »Értékesebb berendezésnek egyszerűbbel való kicserélését a végrehajtató végrehajtást foganatosító bíróságnál követelheti.* Ez biztosítaná azt, hogy a 8. pontban javasolt intézkedés nem támasztana sem a hitelezőben, sem másban irigységet azért, hogy mig egy-egy gyógyszertárnak 30, 40, 60, sőt 100 ezer koronás berendezése mentesítve van a foglalás alól, addig más embernek egyéb vagyona végrehajtás alá vonható. Ellentétben azzal, a mit az előbb Horváth József képviselő ur mondott a 10. pontra nézve is látok egy korlátozást szükségesnek és ez vonatkozik az evőeszközökre. A 10. pont ugyanis azt mondja, hogy mentesittetik (olvassa •') a végrehajtást szenvedőnek és háznépének háztartásához szükséges házi- és konyhabútor, edények, főző- és evőeszközök stb. Az eszközöknél tehát nem tesz különbséget a luxusbeli és közönséges evőeszköz között. Itt azzal a szóval; hogy »közönséges* meg akarom különböztetni az egyszerű evőeszközöket a luxuriózus evőeszközöktől és csupán csak a szükségeseket vonnám ki a végrehajtás alól, mert nem tartom összeegyeztethetőnek az igazsággal azt, hogy némelyek azon a czimen, mert a törvény csak általánosságban mondja ezt, a luxustárgyakat is kivehessek a végrehajtás alól. Nem