Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. 491 Elnök: Csendet kérek ! Günther Antal igazságügyminiszier: Hogy áll a dolog? Eddig annak a kisgazdának volt, mondjuk, egy hitelezője, a ki tisztán a fundus instruetusra pályázott, és arra adott hitelt. Jött azután a második hitelező, talán a harmadik, elárvereztette ezt a fundus instruotust és az el­árverezett fundus instructust bérbe adta annak a kisgazdának, (Ugy van! ügy van! a balol­dalon.) mi által meghonosodott a legrutabb rab­szolgaság, a mely csak képzelhető. (Ugy van! ügy van! a baloldalon és a középen.) Szmrecsányi György: És kik csinálták ? (Zaj.) Egy hang (a középen): A zsidók ! (Folyton­tartó zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Günther Antal igazságügyminiszter: Midőn én e törvényjavaslatban megadom a fundus instructus mentességót, azt akarom elérni, hogy a hitelezés, a midőn a kisgazda felé irányul, a maga alapját annak a kisgazdának jellemében, munkaerejében és takarékosságában találja meg. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Buza Barna: Becsületes hitel legyen! Günther Antal igazságügyminiszier: A mi pedig azt illeti, hogy már most az igatlanra fognak menni a hitelezők, hát én ettől nem félek, Ha mennének, eddig is rámentek volna, és ha látni fogják, és látni fogja különösen az a reális hitelező, hogy ez az ember pedig dol­gozik és a fundus instructusa más hitelezővel szemben is mentességet élvez, akkor nem fogja a dolgot oda juttatni, hogy saját hitelének az alapját maga tegye tönkre. (Helyeslés a középen.) Én azonban, t. képviselőház, köszönettel tartozom különösen a törvényjavaslat ellenzői­nek, a kiket készségesen fogadok abban az általam nem is remélt szerepben, hogy még ők is buzdítanak arra, hogy a homesteadet meg­teremtsem. A minisztériumban már évek óta készen van a tervezet. (Elénk helyeslés.) Én kötelezett­séget vállaltam az iránt, hogy ezt előterjesztem. Elő is fogom terjeszteni a következő ülésszakban, mert biztosítani akarom itt a földre nézve, az ingatlanra nézve is azt a megélhetési minimumot. a mely nem az adósnak, nem a hitelezőnek az érdeke, hanem ennél nagyobb, társadalmi és nemzeti érdek. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház! Csupán még az átmeneti intézkedésekről akarok szólni. (Halljuk! Hall­juk!) Az én álláspontom az, hogy a törvény nyomban a kihirdetés után életbelépjen. (Hosszan­tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Éber Antal: Vissza ne sirják ezt a tapsot! Günther Antal igazságügyminiszter: Méltány­lorh azonban azokat az aggodalmakat, a melyek itt felmerültek, de csak igen szűk keretben, csak annyiban, hogy a törvény kihirdetéséig létrejött és lejárt követelések (Élénk helyeslés.) maradjanak a most érvényes végrehajtási tör­vény hatálya alatt. Az átmeneti intézkedések­ben természetesen gondoskodni fogok arról, hogy (Halljuk! Halljuk!) uj követelések ne legyenek koholhatok és ezért záros határidőt, harniincz napot, fogok kitűzni a bejelentésre, és egy évi határidőt adva a végrehajtás kérése tekintetében a biróra akarom bizni azt, hogy ő ítélje meg, vájjon lejárt és a törvény hatályba lépte előtt keletkezett követelésről van-e szó. (Helyeslés.) Az egyik t. képviselő ur Stuart Mill-re hivatkozott és azt mondta, hogy erre a tör­vényre is ráillik Stuart Millnek az a mondása, hogy a törvény nem egy régi rossz, hanem a folytonos, megújuló rossz cselekedeteknek állandó lánczolata, a mi baj. Teljesen aláírom Stuart Millnek ezt a mondását és állítom, hogy a mi régi törvényeink, amelyekitt megrendítették akis emberek exisztencziáját, hosszú évekre kiterjedő állandó bűnt tartalmaztak ennek a nemzetnek a társadalma ellen. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Én, t. ház, nyugodtan, eltökélten és ren­díthetetlenül minden támadással szemben, nem kiméivé saját személyemet sem, ki fogok ^tartani azon az utón, a melyen megindultam, (Éljenzés és taps.) mert tudom, hogy az az ut, a melyen haladok, a nemzet érdekét biztosítja. Sem ezelőtt nem lehetett, sem most nem lehet engem meg­félemlíteni. Ajánlom a törvényjavaslat elfoga­dását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök : A Simonyi képviselő ur által beadott határozati javaslat tíz aláírást tartalmaz. A kép­viselő urat a házszabályok értelmében megilleti a zárszó joga. Kérem, méltóztassék vele élni. Simonyi-Semadam Sándor: Nagyon röviden fogok a zárszó jogával élni. Mindenek előtt örömmel konstatálom, hogy a miniszter ur meg­nyugtatta az egész házat, megnyugtatott ben­nünket a tekintetben, hogy az ő gondolkozása, az ő eszmemenete a törvényjavaslat lényegében tökéletesen azonos a ház többségének gondolko­zásával. (Helyeslés.) Csupán egyre óhajtok reflek­tálni az előadó ur megjegyzései közül. Az előadó ur csodálkozott azon, hogy valamikor a néppárt és a függetlenségi párt egyes képviselői egy gondolatban találkoznak, és pedig az eskü kíván­ságában, a melyet Éber Antal, Kelemen Samu ... Kelemen Samu: Én nem! Simonyi-Semadam Sándor: Akkor bocsánat. Ennek inkább örülni kell, mint csodálkozni. Én azon csodálkozom, hogy az előadó ur nem tart velünk. Nagyon csodálkoztam az indokoláson is. mert nézetem szerint sohse tartsa vissza a tör­vényhozást valamely inkorrekt, vagy helytelen eljárás megbélyegzésétől, sőt kriminalitássá való tételétől az a gondolat, hogy igen sok lehet belőle. Ellenkezőleg, épen ez lehet az indoka 62*

Next

/
Thumbnails
Contents