Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

492 359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken, annak, hogy belenyúljunk és megkeressük a korrektivumot. T. ház! Megnyugtatott az igazságügyminiszter urnak a homestead-ról tett nyilatkozata. Nem értettem azonban a határidőt. Azt mondotta a miniszter ur, hogy nem január 1-én, hanem a következő ülésszakban terjeszti azt elő. Nem tudom, hogyan értette ezt. Ha ugy értette, hogy az őszszel megnyíló ülésszakon, akkor tévedés lesz a dologban, mert hiszen most nem zárjuk be az ülésszakot, a ház csak elnapolja magát. Nagyon szivesen látom a homesteadot már őszszel és ezért kértem indítványomban és határozati javaslatomban legalább a január 1-ét. Maga a javaslat készen van és Nagy Dezső t. barátom talán nem foglalkozott a kérdéssel, azért mondhatta, hogy nem lehet három hónap alatt hebehurgya módon megcsinálni a javaslatot. Nagy Dezső: Ezt nem mondottam! Legalább nem igy! Simonyi - Semadam Sándor: Kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat már régen készül. A gazdakörök és szakkörök évek hosszú sora óta vitatkoztak rajta és teljesen tisztában van a közönség, a mely a homestead iránt érdeklődik azzal, hogy Magyarországon annak melyik faja kell. Egyet nélkülöztem az igazságügyminiszter ur beszédében. Nem nyilatkozott arról, hogy a végrehajtási kérvények, a végrehajtási eljárás költségeinek megszüntetésével és a végrehajtók államosításával tulajdonképen mi lesz. Nagyon jól tudom, hogy a végrehajtókat nem lehet államosítani egy novellában, de viszont tudom, hogy a végrehajtási költségeket a novellában meg lehet szüntetni. E tekintetben semmiféle nyilatkozatot nem tett a miniszter ur. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatosan felhívjam a ház figyelmét oly momentumra, a melyről egyik t. kéj)viselőtársam sem szólott, bár ugy tudom, hogy ők is foglalkoztak e kérdéssel. Az egyik az, hogy a képviselőház által választási ügyekben hozott költségek végre nem hajthatók. Megtörtént, hogy az utóbbi időben elmarasztalt a ház egy képviselőt, vagy egy peticzionálót a költségekben és a bíróság nem tartotta végrehajtható ítéletnek azt a marasztaló ítéletet. Ez hiánya a végrehajtási törvénynek és nézetem szerint ezeket az ítéleteket is azok közé kell sorozni, a melyek közvetlenül végrehajthatók. Másik megjegyzésem az exempcziókra vonatkozik. A képviselők fizetéséről nincsen szó. Ez a kérdés nem uj. Méltóztatnak tudni, hogy a régi intézkedés az volt, hogy ha a képviselő fizetését letiltották és három hónap alatt nem mentesítette a letiltás alól, akkor elvesztette mandátumát. Ennek az intézkedésnek nagy morális háttere van, mert nem lehet független ember, a ki anyagilag a képviselői tiszteletdijával is lóg és végrehajtás alatt áll. Tehát vagy azt méltóztassék kimondani, hogy az exempcziók közé tartozik a képviselők tiszteletdija is, a mit nem kívánok . . . Lázár Pál: Helyes! Mi sem kívánjuk! Simonyi-Semadam Sándor : ... vagy azt méltóztassék kimondani, a minek sokkal nagyobb morális jelentősége van, hogy a képviselői fizetést le lehet ugyan foglalni, de a mennyiben 3 hónap alatt nem mentesittetik a lefoglalás alól, az illető elveszti mandátumát. (Zaj.) Ez nem uj dolog, én azt hiszem . . . Elnök: Csendet kérek. Kérem Bozóky képviselő urat. Simonyi-Semadam Sándor:. . . hogy nyugodtabban bizhatjuk az ország sorsát oly képviselőkre, a kiknek a fizetése nincsen állandóan lefoglalva. (Zaj balfelöl. Mozgás.) Nagyon csodálkozom, hogy épen a túloldalról akadnak ellenzői, mert maga Irányi Dániel volt ki követelte ezt az intézkedést és épen az ő morális súlyával tudta ezt keresztül is vinni. Egy hang (halfelöl): Hol van Irányi szelleme ! Simonyi-Semadam Sándor: Megnyugszom abban, hogy a miniszter ur a homestead törvényjavaslatot a lehető legrövidebb idő alatt be fogja nyújtani és megnyugszom ezen novella egyéb intézkedéseiben is igy, mert ezek a homestead nélkül abszolúte nem volnának elegendők. Csak még egyet emelek ki azon urakkal szemben, a kik az exempcziókat sokalják: hogy itt nemcsak az adós érdeke, nemcsak közérdek, hanem egy nagy közgazdasági érdek is szerepel : tudniillik egy sereg ingóság nem értéktelenedik el a kótyavetyélés, a dobraütés által. Mert hogyha azt a bizonyos minimális bútort, instrukcziót és takarmányt dobra ütik, mindenki, a ki valaha árverést látott, nagyon jól tudja, hogy azok teljes érték nélkül kelnek el, és gazdagodnak ez által olyanok, a kik egyéb tisztességes munkával nem foglalkoznak. Én a mellett vagyok, hogy az exempcziókat ne csökkentsük, hanem ha lehet, még bizonyos határig emeljük. A javaslatot elfogadom. Visszavonom határozati javaslatomat. (Helyeslés.) Elnök : T. ház! A tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Minthogy Simonyi-Semadam Sándor kéjjviselő ur a maga határozati javaslatát visszavonta, most már a javaslat ellen csak egy határozati javaslat van beadva, Bozóky Árpád képviselő ur részéről. Tekintve e határozati javaslatnak halasztó természetét, a mennyiben általánosságban elfogadja a javaslatot, mindazonáltal a részletes tárgyalást elhalasztani kívánja, elsősorban erre fogom feltenni a kérdést. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Bozóky Árpád határozati javaslatát elfogadni, a mely szerint a részletes tárgyalás elhalasztassék ? (Nem!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a határozati javaslatot nem fogadja el. Felteszem már most a kérdést, méltóztatik-e elfogadni a végrehajtási törvény