Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-359
490 359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. hatásával elő fog idézni egy más eredményt is: a hitelezésnek az a nálunk meghonosodott rendszere, melyről szólottam, mert a hitelezésnek csak ezt a nemét értem, helyt fog adni egy más hitelezésnek egész kiterjedésében; annak, a mely az adós becsületére, jellemére, szorgalmára, munkájára van alapítva. (Elénk helyeslés.) Ez a törvényjavaslat mentességeket állapit meg ; de ezek nem önkényű mentességek, ezek egy nagy erkölcsi, egy nagy szocziális princzipiumnak a mentességei, (Hosszantartó helyeslés.) a mely princzipium abban áll, hogy végrehajtást személy ellen és a megélhetés minimális feltételei ellen vezetni nem lehet. (Elénk helyeslés.) A végrehajtásnak tárgya csak az a vagyon, amely elvehető az adóstól a nélkül, hogy megélhetésében veszélyeztetve legyen. (Élénk helyeslés és taps a középen.) De ez nemcsak egy etikai princzijmim, hanem czélszerüségi elv is. Mert ha ilyen alapon történik a végrehajtás, a kis existencziáknál, mert csak azokról van szó, rendszerint a hitelezőnek az sem használ, a mennyiben nyomorult pár ingóság nemcsak nem fedezi az adóságot, hanem a perköltségre megy fel. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon!) másrészről pedig az államnak és a társadalomnak eminens érdeke az, hogy elzüllött exisztencziák, minőket ily végrehajtás teremt, ne veszélyeztessék a jogrendet. (Élénk helyetlés a jobb- és a baloldalon.) Hallottam itt, t. képviselőház, egy hivatkozást a szegény kisiparos-hitelezőkre, és a fizetni nem akaró, de fiakkerező adósokra. (Zaj a baloldalon. Ilyen is van.) Szmrecsányi György: Sőt speczialitás! Günther Antal igazságiigyminiszter: Csak hogy a dolog a kisiparos-hitelezővel szemben általában máskép áll. Mert az a kisiparos, ha egy kissé előrelátó és okos, az ilyen fiakkerező uraknak, ha látja, hogy nem fizetnek, beszünteti a hitelt. Hanem van azután a hitelezésnek egy másik fajtája, a mely egyenesen az említett fiakkerező urakra pályázik. (TJgy van! TJgy van!) Ezek a fiakkerező urak azok, a kikre az uzsorás ágensek utaznak, és családi összeköttetés, várható örökség, a társadalmi létre irányzott presszió segélyével hatnak reájuk, úgy számítva, hogy ha csak a nagy kamatokat megkapják, már akkor is zsebre tették tőkéjüket, busás kamatokkal együtt. Azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat tulaj dónké pen egyoldalú intézkedéseket statuál, és a korolláriumokat, a melyek a külföldi törvényhozásokban léteznek, nem akarja törvénybe iktatni. így pl. hallottuk, hogy azt mondják: itt a törvényjavaslatban a mentességeknek egy óriási kategóriája soroltatik elő, de a felfedező eskü be nem vétetett. (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a miket a t. előadó ur erre vonatkozólag elmondott, még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a felfedező eskü csak a német birodalmi és az osztrák jogban honosodott meg, mig pl. a franczia jog, a mely a mentességeknek legalább is olyan számát ismeri, mint ez a törvényjavaslat, ezt a korolláriumot mellőzhetőnek tartotta. Miért? Azért, mert igaza van a t. előadó urnak abban, hogy ez a kriminalitást szaporítaná. De a mi viszonyaink között, t. ház, előállana egy r más dolog is. Előállana a hamis eskü miatti feljelentésre való iitazás. De azután azok az urak, a kik ezt felvetették, megfeledkeznek arról, hogy a mi büntetőtörvénykönyvünkben van egy szakasz . . . Simonyi-Semadam Sándor: A melyet sohasem alkalmaznak! Günther Antal igazságiigyminiszter: . . . a mely teljesen és helyesebben pótolja azt, a mit ők a felfedező eskü felvétele által elérni akarnak. Itt van a büntető törvénykönyvnek 386. §-a, a mely azt mondja: »A ki azon czélból, hogy hitelezőit megkárosítsa, a bekövetkező hatósági, végrehajtás előtt vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejt, eltitkol, elidegenít, megrongál, adósságokat vagy jogügyleteket kohol: tekintettel az okozott kár összegére, a 383. §. szerint büntetendő « . . . vagyis, t. ház, a csalás kategóriái szerint büntettetik. Ez teljes biztosítékot nyújt. Ha ez a biztosíték nem elég, egyéb biztosítékot nyújtani más, nagyobb veszedelmek nélkül, nem lehet. (TJgy van! TJgy van! a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház! Azt mondták itten, különösen a kisgazda fundus instructusára nézve, hogy annak a mentesítése a kisgazda hitelét rontja. Hát én előttem, de azt hiszem, az egész magyar közvélemény előtt is, annyira gyanússá lett a hitel-theóriával való argumentáczió, hogy a mikor én hallom ezeket: az erők szabad mérkőzése, továbbá, hogy az elzüllött embert nem lehet megmenteni, és a mikor a hitelezés szabadságáról hallok értekezéseket: akkor én ezzel szembe nem állítok egyebet, mint annak a rémséges dejDosszedácziónak, annak a valóságos birtok-megmozditásnak a képét, a mely a földnek a szegény kisgazda lába alól való elvonását eredményezte. (TJgy van! TJgy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez az, a mit én megvédeni akarok. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A mikor a törvényjavaslatba ezt a mentességet felvettem és annak elfogadását ajánlom a kisgazda fundus instructusára nézve . . . Mezófi Vilmos: A földre is! (Zaj. Elnök csenget.) Günther Anial igazságiigyminiszier: . . . akkor abban a meggyőződésben élek, hogy ez nemcsak nem rontja, hanem emeli a kisgazdák hitelképességét. Mezőfi Vilmos: Nemcsak a fundus instructusra, hanem a földre is ki kell mondani! (Zaj. Elnök csenget.)
