Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. 489 Rátérek a végrehajtók államosítására. Ebben a tekintetben sem lesz köztünk számottevő nézeteltérés, de azzal szemben, a hogy itten ennek a reformnak a szükségességét megokolták, talán némi igazságérzettel még sem lehet megjegyzés nélkül hagyni a dolgot, nem lehet megjegyzés nélkül hagyni azt az általános megbélyegzést, a melylyel a végrehajtók egész testületét illették. Kinövések, sajnos, a közszolgálat minden ágazatában találhatók, de embereket, a kik ilyen vádak ellen itt nem is védekezhetnek, ilyen általánosságban megbélyegezni, ez nem lehet a törvényhozó feladata, nem különösen akkor, a mikor nagyon jól tudjuk, — és ez előtt szemet hunyni nem szabad — hogy az államosítást elsősorban a végrehajtók maguk sürgetik, illetékes testületeik memorandumaiban, gyűléseik megnyilatkozásaiban. De annyi már bizonyos, hogy az államosítás nagyban érinti a szervezeti kérdéseket; a minősítést újból kell szabályozni, a kérdés pénzügyi rendjét újból kell megteremteni, a dolognak tehát számos olyan vonatkozása van, a melyet máról-holnapra elintézni lehetetlen. Azt hiszem, teljesen elegendő, ha e törvényjavaslat tárgyalása keretében a törvényhozás kitűzi azt az irányt, a melyet követni kell, a mely elől. a mint a bizottság jelentéséből is megállapítható, az igazságügyminiszter ur sem fog elzárkózni. A fölvetett eszmék közül kétségtelen, számos olyan van, (Zaj. Elnök csenget.) a melyek elől szintén nem volna tanácsos elzárkózni. Ilyen a tartásdíj mentessége, a büntető perben, a szegényjogon folytatott perekben megítélt követelések privilégizálása, a magántisztviselők fizetésének letiltására vonatkozó eljárás reformja és sok minden egyéb, a mi, a mennyire én tudom, már is megfontolás tárgya az igazságügyminiszterium kebelében, a végrehajtási törvény általános revíziója ügyében folytatott munkálatok körében, és én azt hiszem, hogy a kedvező, a helyes megoldást meg is fogjuk találni. Hiszem azonban azt is ós erre vagyok bátor némi kis figyelmet kérni, (Ralljulc! Halljuk!) hogy ez a megoldás a szooziális igazságok által megjelölt irányban fog megtörténni, daczára azoknak az egymással ellentétes gazdasági nézeteknek, daczára azoknak az imént is taj>asztalt éles összecsapásoknak, a melyekről nekem az a meggyőződésem, hogy azoktól semmi jó nem várható, hogy azoktól hasznot csak ellenségeink, csak azok várhatnak, a kik a mai nemzeti irányzat megerősítését akarják meggátolni, a kik ettől a megerősödéstől féltik azt a reménységüket, hogy az elveszített hatalmat visszanyerhessék. Ezt kellene az én igénytelen meggyőződésem szerint minden oldalról megfontolni. Bozóky Árpád: Véleménynyilvánítás még nem összecsapás. Bakonyi Samu előadó: Azt mondják, hogy a hitelező is lehet gyengébb. Tökéletesen igaz, KÉPVH. HArLÓ. 1906 — 1911. xx. KÖTET. lehet, azonban a mindennapi élet tapasztalatai a nagy tömeget illetőleg mégis az ellenkezőt bizonyítják. És ha a magánjogi tövényhozásba is be kell vinnünk a szooziális gondolatot és ennek a gondolatnak a bevitele csakugyan a gyengébb fél védelmét kell hogy jelentse, akkor ezzel a védelemmel ott kell sietnünk, a hol annak szüksége leginkább nyilvánvaló. Nekem, akkor, a mikor azt hallom, hogy a birói parancs szentsége áll útjában a gyengébb fél ilyen védelmének, eszembe jut a német jogirodalomban az ilyen felfogásra nézve használt kifejezés, a Begriffsjuristerei. Ma, hála isten, a törvényhozási többségek iránya szakit a doktriner definicziók konzekvencziájának kérlelhetetlen levonásával; (Elénk helyeslés.) mi a lüktető, a küzdő, a nyomorgó élet igazságainak akarunk érvényt szerezni a magunk becsületes munkájával. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A törvényjavaslatnak ez a czélja és hiszem, hogy ezt a czólt el is fogja érni és a törvényjavaslat ellen csodálatosképen annak benyújtása óta körülbelül egy esztendővel minden oldalról támadt és támasztott szenzácziók és izgalmak indokolatlansága és alaptalansága ki fog tűnni ésa fejlődés nekünk fog igazságot szolgáltatni. (Elénk helyeslés és éljenzés a haloldalon.) Éber Antal: Nem fog kitűnni! Ellenkezőleg! Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Güniher Antal igazságügyminiszter: T. ház! Benyújtottam ezt a törvényjavaslatot nem csupán azért, mert azt hittem, hogy közóhajnak felel meg, hanem benyújtottam azért, mert meggyőződésem az volt, hogy közszükségnek felel meg. (Igaz ' TJgy van!) És ha egy képviselő ur beszédében azt hallom, hogy az igazságügyminiszter csak a közvélemény pressziójának engedett, a mikor ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, akkor ezzel szemben azt mondom, hogy én nem ennek a pressziónak engedtem, hanem a saját legteljesebb meggyőződésem az, a mi ebben a törvényjavaslatban foglaltatik és egy etikai princzipium az, a mely engem is, a közvéleményt is arra indított, hogy ezt a törvényjavaslatot előterjeszszem. (Élénk helyeslés.) Mi ez az etikai princzipium ? Szakítani akar a törvényjavaslat azzal a nálunk meglehetősen elterjedt hitelezői rendszerrel, (Élénk helyeslés a középen.) lerontani akarja azt a rendszert, a melyben a hitelező azzal a számítással hitelezett, hogy ha az adós a kötelezettségének nem^ tesz eleget, őt exisztencziájában tönkre teszi. (Elénk helyeslés.) Uraim, _ ez nem jog, nem igazság, ez erkölcstelenség, (Elénk helyeslés és taps.) sőt több ennél, egy nagy veszedelem, mert az uzsorahitelezéseknek melegágya. Szmrecsányi György: Idegenből beszármazott veszedelem! Günther Antal igazságügyminiszter: Ez a törvényjavaslat, ha törvénynyé válik, közvetett 62