Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-359
488 359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. a kifogást koczkáztatták meg, hogy mire fog vezetni a bútorzat mentessége ; a munkások nem fognak lakást kapni, mert a bútorzat nem lesz lefoglalható. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem mondta ezt senki !) Németországban mondták ! Ebből a jóslatból semmi sem teljesült, mert nincs tudomása senkinek sem arról, hogy a német munkások hajléktalanok maradtak volna. Kifogásolták továbbá a fundus instructus védelmét. Evvel szemben ott van a német és franczia törvényhozások példája, a melyek a fundus instructus teljes mentességét mondták ki a területre való tekintet nélkül. Sőt a német törvény messzebb megy, mert a termésre is kiterjeszti a mentességet, a mennyiben a gazdaság folytatására egészen az uj termés leszedéséig szükséges. Az bizonyos, hogy a végrehajtási törvényben megállapított mentességekkel azt a védelmet a melyet szem előtt tartunk, teljes mértékben elérni nem lehet. Korrelativ egyéb törvényhozási intézkedések kellenek ahhoz. Es az, hogy a hitelt féltjük nem fog minket másra vezetni, mint arra, hogy mielőbb a kisemberek hitelszervezetének reformjára kell gondolnunk. (Helyeslés.) E tekintetben én, a kinek szerencsém van szintén azon párthoz tartozni, a melyet Bernát István t. képviselőtársam aposztrofált, (Felkiáltások jobbfelöl : Nem a pártot aposztrofálta!) nem fogadhatom el az ő szemrehányását, mert ezen padokról hangzott fel legélénkebben annak sürgetése, hogy a törvényhozásnak mielőbb föladatává kell tűznie a kisbirtoknak tehermentesítését, általában a kisgazdák hitelügyének rendezését. Az országgyűlés naplói bőven tanúskodnak erről. De végre is az erről való gondoskodás nem lehet a végrehajtási törvény föladata. Ezt be kell látnia mindenkinek. A vita folyamán a legkülönbözőbb észrevételek hangzottak el. Ezek legnevezetesebbjei felett kívánok rövid futószemlét tartani. Némelyek a felfedező eskü institucziójában látnak garancziát a mentességeknek szerintük való tulterjesztése ellen. Es csodálatos, ebben a felfogásban Éber Antal és Szmrecsányi György t. képviselőtársaim milyen egyetértésre jutottak ! Szmrecsányi György: Miért csodálatos ? (Ugy van !) Bakonyi Samu előadó ; Azért, mert mégis csak meglehetősen ellentétes álláspontoknak adtak itt kifejezést. (Ellenmondások.) Kelemen Samu: Tisztességes gondolkodás mellett találkozni kell! (Helyeslés.) Rakovszky István : Ugy van! Bakonyi Samu előadó: A felfedező esküben lehet garancziát látni, de lehet veszedelmet is látni. En a veszedelmeket nagyobbaknak látom, mint a garancziákat különösen azért, mert a felfedező esküben az osztrák minta szerint való törvénybeiktatásával én a kriminalitás szaporodásának útját látom. Ez pedig nem lehet a törvényhozás czéljá. De nem lehet a törvényhozás czélja az sem, hogy annál a szankcziónál fogva, a mely nélkül a felfedező eskü garancziát épenséggel nem foglal magában, közvetve az adósok börtönét állítsuk vissza, mert nagyon jól tudjuk, hogy ha az adós nem teszi le a felfedező esküt, fogházbüntetésnek teszi ki magát. Mert más szankcziója a felfedező eskünek nem lehet. Az ingatlan-árverésekre vonatkozólag többen hangsúlyozták a fedezeti elv behozatalának szükségét. Kétségtelen, hogy a tulalacsony áron való értékesítés megakadályozása az ingatlan-árverésnél igy lenne leginkább elérhető: magam is ennek a barátja volnék. Az igazságügyi bizottság, a melyben megvitattuk ezt a kérdést, nem foglalt ez ellen állást, de nem foglalt állást a kormány sem. A törvényjavaslat indokolásában szintén fel van tárva a fedezeti elv minden lényeges előnye. Ma azonban a végrehajtási eljárás gyökeres revíziója előtt a fedezeti elv inczidentális behozatalával annak a hátrányai emelkednének az eló'nyök fölé. Hogy egyebet ne említsek, csak a legfontosabbat: a kielégítési sorrend előzetes megállapítása nélkül a fedezeti elv a maga hatásait abszolúte nem éreztethetné. (Igaz! Ugy van!) A végrehajtási kérvény mellőzését kívánták igen sokan. E tekintetben nincsen közöttünk különbség. Meg vagyok győződve, hogy a revízió ebben az irányban kell, hogy majd bekövetkezzék. De ez annyi ügyviteli változást igényel, hogy e változtatásokat ezélszerűen, helyesen, zökkenések nélkül csak az általános revízió keretében lehet majd eszközölni. Sokan kicsinylik —• szerintem a legigazságtalanabbul — a törvényjavaslatnak azt az újítását, a mely a 100 K-nán alul való végrehajtásoknál a közbenjárást mellőzi és e végrehajtásokat hivatalból foganat ositandóknak mondja ki. Igen szép fejtegetéseket hallottunk itt az ügyvédi hivatásról. E tekintetben nincs is közöttünk semmi eltérés. Talán szabad megengednem magamnak az arra való hivatkozást, hogy első igénytelen parlamenti felszólalásomban épen én voltam az, a ki az ügyvédi közbenjárásnak a végrehajtásból való teljes kiküszöbölését kívántam, (Helyeslés.) és az igazságügyi bizottságban is az eredetileg tervezett 50 K-ás értékhatár is az én indítványomra emeltetett fel 100 K-ra. Ez nem kicsinylendő dolog, mert hacsak az 1906-ik év eredményeit nézzük, azt tapasztaljuk, hogy sommás per indíttatott 496.920; ebből 100 K-nán aluli volt 278.947, tehát az egész kvantum 8 /5-e. Ezenkívül figyelembe kell még venni a 200.000-et meghaladó fizetési meghagyást, a 93.127 váltópert, a melyeknek tetemesebb része szintén 100 K-án aluli, úgyhogy el lehet mondani, hogy e megszorítással a végrehajtások túlnyomó nagy részéből a költségeknek az ügyvédi közbenjárásra eső részét teljesen elimináltuk ós ezzel az eljárást csakugyan nagyon jelentékenyen olcsóbbá teszszük.
