Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-359

359. országos ülés 1908 Julius 3-án, pénteken. 481 Legelsősorban felmerül az a kérdés, hogy szükkörű-e a javaslat, a mely a végrehajtási törvény sok visszás és rossz intézkedése közül csak néhányra terjeszkedik ki; kárhoztatták az igazságügyi kormányt, hogy miért nem terjesztette ki a reformot az intézkedések nagyobb körére, Kétségtelenül sokkal helyesebb lett volna, ha az egész végrehajtási törvény revízió alá vétetik. Hisz ez a kiindulási pontja az egésznek. A régi végrehajtási törvény, a mely jelenleg érvényben van és a mely tulajdonképen nem egyéb, mint az 1868. törvény átdolgozása, egyike a leggyengébb törvényhozási alkotásoknak. Az 1868. törvénynyel szemben bizonyos haladást képezett, ez a haladás azonban csekély volt, csakhamar elöregedett és immár több, mint két évtizede kénytelenek vagyunk ezzel az elavult törvénynyel küzködni. De azért is jó lett volna az általános revízió, mert az a régi végrehajtási törvény, a mely jelenleg érvényben van, tulajdonképen egy régi, még pedig egy igen kárhozatos rendszert tart fenn, egy nem liberális, hanem szigorúan formái-jogi rendszert, — nem mondom hogy reakezionárius, mert a szavakkal nem játszom — de szigorúan formai jogi rendszert, a mely a kiindulási alapot képezi. Ez lehetetlen formál elv az, hogy a jogerős birói ítélet és az állam tekintélye megköveteli azt, hogy az az Ítélet minden körülmények között, ha törik, ha szakad, a lehető legnagyobb erélylyel végrehajtassék. Egy igen kiváló jogtudósunk van nekünk, a ki a kötelmi jogról nagy munkát irt és a ki igen helyesen jellemezte, hogy az a végrehajtás bizonyos körülmények között nem egyéb, mint nyuzás. A birói ítéletnek szigorúan formális kegyetlenséggel való végrehajtása tulaj donképen annyi inkonveniencziát okoz, hogy magát a társadalmi, gazdasági rendet, sőt bizonyos tekintetben az erkölcsi rendet is megbolygatja, mondhatnám megrendíti. Az a Shylock-féle dolog sem egyéb, mint ezen szigorú végrehajtásnak túlságba vitele, akkor, a mikor az nem csupán a vagyonra ment, hanem a személyre is. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a középkorban és a rómaiaknál is egyenesen a személy ellen ment a végrehajtás ; eladták és rabszolgává tették az adóst. Szóval, a mig a népek kezdetleges fejlődési stádiumában az állami rend megerősítése czéljából végletekig vitt kényszereszközökhöz nyúltak, addig később az állami és társadalmi rend fejlődésében bizonyos enyhébb irányt vesz az és egy uj rendszert állapit meg, a melyet a hires jogtudós, a hallei jogtanár, Stammler, több tudóstársával együtt, akként definiál, hogy az a közösség princzipiumának a társadalmi és a jogi életben való érvényre emelése, vagyis egy olyan irány, a mely a különböző érdekeket az állami élet körében egy harmonikus egységben kívánja egyesíteni. Olyan egység ez, a hol nem ellenségekként állanak szemben egymással adósok és hitelezők, végrehajtók és végrehajtottak, nyuzók és nyuzottak, hanem a hol az adós és hitelező érdekei egy nagy érdekközösségben olvadnak fel, a hol az adósnak jól KÉPVH. MAFLÓ. 1906—1911. XX. KÖTET. felfogott érdeke, a hitelezőnek is jól felfogott érdeke és viszont a hitelezőnek jól felfogott érdeke, egyszersmind az adósnak is jól felfogott érdeke. Ezen érdekek összeegyeztetése nem könnyű; hatalmas és mélyreható tanulmányokat igényel, nem csupán csak a jog terén, mert hiszen a jog maga nem érdemi szabályozása ezen érdekeknek, hanem egyszerűen csak formai szabályozás de igenis a gazdasági élet fejlődése terén, a hol a fejlődési irány felismerését igényli és pedig nem csupán a világgazdaság fejlődését tekintve, hanem egyszersmind itt az országban, Magyarország specziális gazdasági életének fejlődési irányát véve figyelembe. (Helyeslés a baloldalon.) Ezért én nem tudnék arra az álláspontra helyezkedni, a melyre t. képviselőtársam. Búza Barna is helyezkedett. Mert ne méltóztassék ugy felfogni a dolgot, hogy az a végrehajtási törvény egy olyan törvény, a mely a magyarságot meg fogja menteni. Nagyon szomorúan állhat ebben az országban a nemzet és a földmivelők dolga, ha egyedül a végrehajtási törvény az, a melylyel őket megmenteni lehetne. (Felkiáltások a baloldalon: Az is !) Nem abban áll a dolog lényege, hogy egyszerű protekezionísta törvényekkel, a legvégső határig vitt gyámolítási eszközökkel azt a népet tulajdonképen hermeticze, üvegházban elzárjuk és a levegőt elvegyük tőle. (Helyeslés a baloldal felső padjain.) En elismerem azt, hogy akkor, a midőn a jobbágyrendszerrel szakítottunk, a mikor a naturális gazdaság nálunk megszűnt és áttértünk a pénzgazdaságra, a magyar nép még nem volt arra nevelve, hogy a maga részéről az uj pénzgazdasági rendszert felismerve, abba beilleszkedjék, abban feltalálja magát. Ez sok áldozatot szedett azok javára, a kik a pénzgazdaságot felismerték, a kik a pénzzel élni tudtak, és a kik a pénzzel vissza is tudtak élni. (Ugy van !) Visszaélés és élni nem tudás : ez a kettő küzdött egymással; de ezt protekezionísta törvényekkel megszüntetni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Én többre becsülöm a magyar nép józanságát, mint Búza t. képviselőtársam. Nem azt nézem, hogy vannak — és hála Istennek, csak kevés perczent — egyesek a földmivelő nép között, a kik pazar, korcsmázó, munkátlan és henyélő életmódot élnek, kik a maguk kis vagyonát könnyelműen elpazarolják és igy tönkre mennek. Az ilyen emberekkel szemben természetes dolog, hogy könnyű a helyzete különösen az élősdi népségnek ; könnyen ráteszi ezekre a kezét és kifosztja őket. (Ugy van I balfelél. Mozgás jobbfelől.) De ez mindig igy volt és mindig igy lesz, nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenütt. Ezzel a dologgal számolni kell. Akkor, a midőn megszűnt a régi jobbágyrendszer, az az erős fény és világosság úgyszólván a gazdasági sötétségben élő magyar nép szemébe hirtelen, vakítóan bevilágított. Nem szoktatták ezt a népet arra, hogy ő lassanként és átmenetileg 61