Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

470 358. országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön. mert hiszen aki exekuczió alatt áll, az csak a legszegényebb ember — öt ember él, ügyvéd, végrehajtó, becsüs, állam, uzsorás, ez már mégis csak sok és itt látom a legnagyobb hibáját a novellának, hogy ezt nem fogta meg kellőleg. (Ugy van ! Ugy van!) Hiszen meg lehet élni öt embernek, ha öt ember dolgozik külön. De hogy azt mind az a szegény végrehajtást szenvedett fizesse és állandóan erre legyen utalva, az kissé sok. Mert hiszen a végrehajtó csak erre van utalva, a becsüs csak erre van utalva, a hitelező kamatja erre van utalva és a mi a fő, — ebben nagyon igaza van Kelemen t. képviselőtársamnak — nem fair dolog, nem ügyvédi munka, hogy az ügyvéd végrehajtani járjon. (Ugy van I Ugy van !) Pedig, sajnos, nagyon sok ügyvéd van, a ki szintén csak erre utazik. (Ugy van!) Ez volt az első kivánságom a novella ellenében és most is ez a kivánságom. Méltóztassék ezt a kérdést megoldani, mert a többi korrektura, a mi van, az ilyen vagy amolyan fajta adósnak segit, de ez mindenkinek segit. Tessék eltörölni azt, hogy a végrehajtást kérvényezni kell, tessék eltörölni azt, hogy a végrehajtás foganatosításához ügyvéd járjon, (Élénk helyeslés.) tessék eltörölni azt, hogy becsüs járjon, (Helyeslés.) és tessék végül feltétlenül a végrehajtókat államositani, (Élénk helyeslés.) hogy a végrehajtó ne ezekből a dijakból éljen. Nagyon egyszerű megoldása van a dolognak, probatum est. Mikor az Ítélet jogerős, rávezetik a végrehajtási klauzulát, elmennek a végrehajtóhoz, a ki hivatalból foganatosítja a végrehajtást és nem kap érte semmit. (Zaj.) En abszolúte nem tudom megérteni, hogy miért idegenkednek ettől, mikor ez a rendszer már másutt bevált. Ez volt első kérésem az igazságügyi bizottságban, hogy méltóztassék ennek a korrektivumát megtalálni. (Zaj.) Mert ez lenne az egyetlen igazi korrektivum. (Helyeslés.) Igaza van t. képviselőtársaim közül azoknak is, a kik azt mondják, hogy biztositani kell a hitelezőt is. Arra is van mód. Ott van a felfedező eskü. Annyira féltünk mindenféle eskütől; emlékezem, mikor a perrendtartást tárgyaltuk Plósz idejében. (Derültség.) Mi féltünk t. L, de azok, a kik az esküt leteszik, rendesen nem félnek tőle. (Derültség.) Es miért nem félnek tőle ? Azért nem, mert az az eskü nem vallási eskü. (Igaz ! Ugy van !) Őrültség az egész szisztéma : valakinek a vallási meggyőződésére hivatkozni és azt elfogadni az Ítélet bázisa gyanánt, azonban kidobni abból minden vallási intézményt! (Ugy van!) Ez csak azon iránynak a következménye, a mely minden vallás ellen van, a mely semmi vallást nem tűr meg. (Zaj. Halljuk!) Azt mondja Mezőfi t. képviselőtársam, hogy el kell törölni az esküt. Miért nem mondja mindjárt, hogy el kell törölni az evést ? Mert ha ezt el lehet törölni, ugy el lehet törölni azt is, vagy ha ezt sem lehet eltörölni, nem lehet eltörölni azt sem. Mert senkitől sem lehet eltiltani a vallási meggyőződést. Egyik államban sem tudták mellőzni az esküt, mert nincs tanú és nincs fél, a kit meg ne esketnének. Mit csinál a perben, ha nincs eskü ? Srokoly Tamás : Elmegy a szakszervezethez ! (Derültség.) Pető Sándor : Nagyon alapos és szellemes megjegyzés. (Zaj.) Olay Lajos: Mert abból élünk ! A szakszervezet jól fizet. (Zaj. Elnök csenget.) Simonyi-Semadam Sándor: A ki abból él! Olay Lajos : Pető urnak mondtam ! Simonyi-Semadam Sándor: Nem kell a törvénytől nagyon megijedni, mikor . . . (Zaj.) Pető Sándor : Jobb egy közjegyzőség, mint a szakszervezet! (Zaj.) Elnök (csenget) : Pető Sándor képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Simonyi Semadam Sándor: Ha elfogadjuk perdöntő segédeszköznek az esküt, tessék elfogadni a végrehajtási törvényben is azt, hogy ne lehessen hunczut a végrehajtást szenvedett ; mert hisz az is lehet; Budapesten legtöbbje hunczut. Tessék odaállítani és megeskettetni őt, hogy tényleg nincs több vagyona. (Helyeslés.) Tessék rituálissá tenni az esküt. Ettől félni fognak. (Helyeslés. Zaj.) T. ház ! Igen t. képviselőtársamnak, a ki azt mondja, hogy szégyellik a vallásukat, a Iák az eskütől félnek, azt felelem, hogy ha szégyellik a vallásukat, akkor ugy sincs vallásuk. Mert akkor nem vallják azt; az a vallás, a mit vallanak. Ha pedig van vallásuk, akkor nem fogják szégyelleni. Ennélfogva feltétlenül kérem a felfedező eskü bevételét, még pedig rituális alapon. (Helyeslés.) T. ház ! Röviden befejezem beszédemet, csupán az átmenet tekintetében óhajtanék egyet-mást megjegyezni. Kifogásolja Kelemen t. képviselőtársam, hogy az átmenet miniszteri rendeletnek van fentartva. Ezt helyesnek tartom, mert ha korrekturára lesz szükség, azt a miniszter mindig gyorsan és kellő hatálylyal megadhatja, mert egy miniszteri rendelet megváltoztatható, mig ellenben, ha törvénybe vesszük be az átmeneti intézkedéseket, az merev, és a mi rossz van benne az megmarad. Igen nagy súlyt fektetek arra, hogy méltóztassék a miniszter urnak nyilatkozni, mikép képzeli ő ezt, mert, a mint hallottam, kívánják többen, hogy az átmenet tekintetében a fennálló követelésekre nézve bizonyos idő adassék meg. Engedelmet kérek, én ezt igy nem tudnám akczeptálni, mert vagy segítünk az adósokon, vagy nem. (Helyeslés.) Hajlandó volnék elmenni odáig, hogy a felségszentesités napjáig lejárt követelések tekintetében egy további respirium adassék, hogy ez bejelenthető legyen és ezekre nézve a régi törvény legyen mérvadó. Kétségtelen, hogy a mi végrehajtás alatt áll, az a régi jog alapján kell hogy álljon, mert szerzett jogokat nem lehet elvenni. De ne méltóztassék egy zsilipet kinyitni, a melylyel illuzóriussá tesszük ennek a törvénynek az egész hatályát. (Helyeslés.) Tehát csupán a szentesítésig