Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

358. országos ülés 1908 július 2-án, csütörtökön. 471 lejárt követelések tekintetében lehet átmeneti intézkedéseket tenni. (Zaj.) Az idő előrehaladottsága miatt nem akarom a ház szives figyelmét tovább igénybe venni,(Halljuk! Halljuk !) mert általános vitáról lévén szó, miután különben is határozati javaslatomat tizennégyen irták alá és igy a zárszó joga is megillet, lesz még alkalmam erről szólni. Most kijelentem, hogy a novellát elfogadom. (Helyeslés.) Szent- Királyi Zoltán jegyző: Németh Imre ! (Felkiáltások : Halljuk a határozati javaslatot ! Zaj.) Elnök : Tessék csendben lenni. (Felkiáltások : Kérjen halasztást !) Németh Imre: Én két óráig befejezem a beszédemet, tehát nem kérek halasztást. (Helyeslés.) Az előttem felszólalók annyira megvitatták e kérdést minden oldalról, hogy én csak olyan pontokat kívánok érinteni felszólalásomban, melyek eddig érintve nem voltak, különösen a magántisztviselők érdekeit kívánom a törvényhozás figyelmébe ajánlani. (Halljuk !) örömmel tapasztaltam, hogy ebben a törvényjavaslatban a magántisztviselők majdnem azon színvonalra emeltettek, hol a köztisztviselők vannak, a korlátozásokat illetőleg. De az egész javaslatnak nagy hibájául tudom be és különösen sérelmes a magántisztviselőkre nézve az a rész, mely a költségek tekintetében semmi korlátozást nem ismer. A köztisztviselőknél a végrehajtás-kéréssel és egy utalványozás-kéréssel a dolog készen van és odáig jut a végrehajtató, hogy a pénzt felveheti. A magántisztviselőnél egész torturán kell keresztülmenni, ott a végrehajtás során a kérés után a foganatosítás jön, és mint Simonyi-Semadam mondta, keres az ügyvéd, keres a végrehajtó, de keres a becsüs, keres a bérkocsis is és keres a kincstár is bélyegek czimén és ha árverés alá kerül, még a hírlapíró is keres. De itt még nem ér véget a dolog. A törvény azt is megkivánja, hogy igény felhivás bocsáttassák ki a magántisztviselő fizetésére nézve. Ha a határidő letelik, nem utalványozás jön, hanem a behajtás, ügygondnok kirendelése, a ki havonként felveszi a fizetést, havonként letétbe helyezi, havonként sorrendi tárgyalást tartanak, mindig bélyeggel, mindig ügygondnoki díjjal és csak azután jut a hitelező a pénzéhez, sokszor 6—10 hónap múlva. A havonként való letétbehelyezés és utalványozás mindenkor 40— 60—80 koronát emészt fel a szegény magánhivatalnok terhére. A magánhivatalnokra nézve az eljárás kamatveszteséggel jár, mert a kincstár a letétbe helyezett összeg után 3%% kamatot fizet, mig ő 8% kamattal adózik, ugy hogy évi kamatveszteség gyakran 60—80 korona. (Zaj. Elnök csenget.) Ha van egy magántisztviselőnek 1000 korona tartozása és az ügy olyan ügyvéd kezébe kerül, a ki a végrehajtási törvényt betű szerint magyarázza és a ki havonként veszi fel és helyezi letétbe adósának a fizetést, a ki havonta sorrendi tárgyalásokat kér, ha a magántisztviselőnek csak 3—400 korona lefoglalható évi fizetése van, abból egy fillér sem jut törlesztésre, azt mindig elviszi az az ügyvéd, a ki a törvény betűje szerint dolgozik. Azért azt a kérelmet intézem a miniszter úrhoz, tegye lehetővé, hogy a magántisztviselők fizetése, ugy mint a köztisztviselőké, birói kiküldött és igénybejelentési felhivás mellőzésével foglaltassék le és hogy az eljárás további folyamán ne kelljen a felvett pénzeket letétbe helyezni; a biróság a fizető vállalatot utasítsa olyan végzésben, a hol a követelés és járulékai is részletesen fel vannak számítva, hogy mások jogainak sérelme nélkül teljesítse a fizetést és akkor a magántisztviselőt megszabadítjuk a rengeteg költségtől, sok ezer embernek a sok ezer koronáját mentjük meg, a melyet adósságok fizetésére fordíthatnának és a melyet most a költségek emésztenek fel. Még egy másik panaszom van a törvényjavaslat ellen és ez a tartásdijakra jogosított egyének sérelme. A mi törvényünk szerint csak lejárt követelésekre lehet végrehajtást kérni. Tudjuk azt, hogy tartásdijaknál, ha perre kerülnek, 4—6—8 hónapig tart, mig a jogosított ítéletet nyer. Olyan marasztalt egyént ritkán lehet kapni, a ki 4—8 havi tartásdíjat egyszerre ki tud fizetni, nem kerülheti ki a végrehajtást, és az első végrehajtás megfosztja annak a lehetőségétől, hogy a második fizetési terminust betartsa. A közigazgatási hatóságok, nevezetesen az árvaszékek meglelték a módját, elrendelték a végrehajtást, foganatosították a jövőben lejáró havi tartásdijakra is, utalványozta a hatóság és a jogosított havonkint vette fel. A mi mostani törvényünk szerint ezt nem lehet megtenni; legalább négy hónap telik el, a mig megkapja a pénzét, a melyért ma exequált és azután minden hónapban meg kell kérni a végrehajtást, hogy havonkint megkapja a tartásdijakat. Kényszerítve van tehát a jogosított is, hogy megcsinálja ezt a rengeteg költséget, a végrehajtást szenvedő pedig kénytelen tűrni, mert nem tud magán segíteni. A bíróságoknál is különben olyan a gyakorlat, épen a tisztviselő-egyesületek csinálják azt, hogy részletfizetést, illetőleg törlesztéses kölesönöket engedélyeznek előleges végrehajtás mellett, a hol csak meghatározott, havonként esedékes összegeket fizetnek ki. így rendeli el a végrehajtást a biróság, igy foganatosítja azt a pénztár. Már pedig mikor egyes esetekben a biróság, daczára annak, hogy nincsen törvény, megcsinálja ezeknek a jogosítottaknak, a kik rá vannak utalva arra a tartásdíjra, hogy ők havonként megkapják követelésüket, akkor ezekre a követelésekre talán mégis szükséges volna egy külön paragrafusban intézkedni. (Helyeslés a- középen.) Hallottam említeni, t. képviselőház, hogy ezek a módosítások — mert szó volt róla, én magam is hirdettem — nagyon üdvösek, nagyon helyesek volnának, de ennek a novellának keretébe nem férnek bele. Hát, t. képviselőház, én ismerek novellát, a mely 60—70 szakaszból áll és azt