Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-358
358. országos ülés 1908 lefoglalni és rá fognak jönni oly számra, hogy csodálkozni fognak. 2500 dollár magasságig nem lehet lefoglalni. Csibéket, tyúkokat 80 dollár erejéig nem lehet lefoglalni; és egész sereg ily exempczió van, sokkal több, mint a mennyit mi el tudunk képzelni. És t. ház, a mi a hitel kérdését illeti, kérdezem az uraktól, kik összehasonlítást csinálnak a gazdaságilag előre haladottabb Nyugattal, mondjuk, közvetlenül a szomszéd Ausztria és Magyarország között, hogy ha Magyarország hitelét (Halljuk! Ralijuk!) szolgálja Budapesten 100 pénzintézet, az egész országban 1854 jrénzintézet, a gazdaságilag roppant előttünk és felettünk álló Ausztriának sokkal nagyobb hiteligényét pedig elvégzi 611 takarékpénztár és 72 bank, mit méltóztatik gondolni, mit jelent ez ? Ez nem azt jelenti, hogy, ha mi az exempcziókat szaporítjuk és ezzel talán kevesbbitjük bizonyos fajtájú pénzintézetek számát, hogy ez a hitelügy kárára fog válni. Ellenkezőleg, ez azt mutatja, hogy nálunk a hitelügy nem egészséges, (Igaz ügy van!) hogy korrekczióra, javításra, orvoslásra szorul. Ennek a korrektúráját nem lehet egy törvényben megoldani, de kétségtelen, hogy a végrehajtási törvénynek ezen intézkedései némi korrekturát fognak maguk után vonni. En nem féltem azt a földmives parasztot, hogy az ő hitele meg fog szűnni, mert hiszen nem az ő érdeke első sorban a hitel. Ott, hol ilyen sok takarékpénztár van, az a takarékpénztáraknak érdeke. Én szeretném azt látni, hogy az 1854 takarékpénztár mit csinál a tőkéjével, ha a magyar parasztgazdaságok homesteadek lesznek. Nem fognak neki hitelt adni '? Dehogy nem fognak adni ; oly jó fizetőt, oly biztos kamatfizetőt, mint a magyar paraszt, sehol sem találnak. (Elénk helyeslés.) Az én panaszom az, hogy nincs homestead ebben a javaslatban. (Helyeslés. Mozgás. Zaj.) • Elnök : Csendet kérek ! I" Simonyi-Semadam Sándor: Az igazságügyi bizottság tárgyalásainál kívántuk, kértük, hogy a homesteadet vagy hasonló intézkedést vegyünk bele a törvénybe. Van egy bizonyos mértéke és mérve a parasztgazdaságnak, mely már a törvényben meg van állapítva, mely egy nagy exempczióra jogosultságot ad, s ez az, hogy ha a katona oly gazdaságot örököl, a mely öttagú család eltartására elégséges, mentessé válik a katonai szolgálat alól és hazamegy gazdálkodni. Szokoly Tamás: De csak írásban ! Simonyi-Semadam Sándor: Nemcsak írásban, ott, hol igénybe akarja venni, igénybe is veszi. Ugyanezt a javaslatot tettük s kértük, hogy kiterjesztessék erre az esetre a teljes exempczió és tessék ezt a foglalás alól is mentesíteni. A t. igazságügyminiszter ur azzal nyugtatott meg bennünket, és ez örömünkre szolgált, mert nem tudtunk róla semmit, hogy a homestead iránti javaslat a minisztériumban készülőfélben van. Szász Zsombor: Közölve is volt! Simonyi-Semadam Sándor: Mivel ezen novella homestead nélkül tényleg bizonyos inkonjulius 2-án, csütörtökön. 469 veniencziákkal fog járni, már most határozati javaslatot adok be, s kérem a házat, méltóztassék elhatározni, illetőleg utasítani a kormányt arra, hogy a homestead iránti javaslatot még ebben az évben adja be. (Helyeslés.) Megmondom az indokát ; ennek indoka főleg melyet Kelemen t. képviselőtársam is mondott, hogy tényleg inkonveniencziák állhatnak elő, mert az instructus bizonyos mértékig lefoglalhatatlan és elárverezhetetlen, ennélfogva ez utalja a hitelezőt arra, hogy az ingatlan állagát támadja meg. Azt hiszem, minden helyes gazdasági politikának első kötelessége az ingatlan állagát védeni, mert ez az ország bázisa, a földmivelő nép a mi támaszunk, az a mi oszlopunk, ha az kipusztul, mehetünk mindnyájan. (ügy van ! jóbbfélól.) Azért kérem a t. házat, határozza el, hogy a kormány még ebben az évben adja be és tárgyaltassa le a komestead-et. Erre nézve határozati javaslatomat beadom. Már most rá kell térnem ellenző képviselőtársaimnak bizonyos kifogásaira, vagy nem is annyira a kifogásokra magukra, mint inkább azok módjára. Mert ne méltóztassék rossz néven venni, de azt a látszatot keltik előttem, mintha kitanítanák az adóst már előre, hogyan kell a törvényt kijátszani, (ügy van ! ügy van ! jóbbfélól.) Elmondotta egyik képviselőtársam is, másik is, hogy tulajdonképen mit is csinál majd az adós, vagy mit csináljon, hogy ne lehessen őt megfogni. Ugron Gábor: Ez volt az egyetlen ingyen ügyvédi tanács. (Derültség.) Simonyi-Semadam Sándor: Attól félek, hogy nagyon hatásos lesz. Nem hiszem, hogy jó szolgálatot tesznek ezzel az ügynek, de nem is félek nag3 ! 'on az eredménytől az esetben, ha a kormány megtartja azt az igéretét, hogy a végrehajtási- novella után lehető gyors tempóban az egész végrehajtási törvény uj kódexét fogja előterjeszteni. De ne menjünk olyan messzire, és ne fessük az ördögöt a falra. Ha panaszkodunk a becsű miatt, mint Kelemen t. képviselőtársam, elfelejti, hogy ez ellen is van jogorvoslat, elfelejti, hogy ma meg lehet becsültetni valamit, és ha holnap változnak az árak, megint megbecsültetem, holnapután ismét megbecsültetem, és mindig módomban van az időszerinti és a helyi áraknak megfelelő igazságot elérni, mert hisz lehet hamis becsüs, de azt még sem lehet mondani, hogy minden becsüs hamis. Van még egy további kifogásom is a novella ellen, a melynek remédiumát azonban szintén remélem ós várom a végleges törvénytől. T. i. a végrehajtási törvény megváltoztatása két szempontból szükséges. Az egyik az, — és ez a fő — hogy az adós ne tápláljon ügyvédet végrehajtót, becsüst, államkincstárt és újságokat. . . Mezőfi Vilmos : És az uzsorást! Simonyi Semadam Sándor: . . . és azonkívül az uzsorást. Engedelmet kérek, hogy épen a legnyomorultabb néposztályból, a legszegényebb emberből —
