Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

468 358. országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön. in aga teljes egészében dolgoztassák át. De mikor abból ki lehetett venni a lehető legégetőbb hiányokat és azokat a legsürgősebben orvosolni lehetett, és mikor tudjuk, hogy közéletünkben . . . (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Simonyi-Semadam Sándor: ...hogy közéletünkben ilyen törvényeket, a melyeket komolyan, tudással és türelemmel kell tárgyalni, nagyon ritkán tárgyalhatunk, mert, sajnos, nagyobb, igen nagy politikai kérdésekkel van és volt elfoglalva a ])arlament, akkor mégis el kell fogadni azt a kis korrekturát is, a melyet nyújt a kormány, s a mely minden esetre bizonyos mértékig és bizonyos határon belül javitást foglal magában. En azonban többet látok ebben a novellában mint egy kis javitást, látok tökéletesen más szocziális felfogást érvényesülni, a melynek súlypontja éjien abban van kifejezve, a mit ellenző képviselőtársaim legjobban kifogásoltak. Ők a hitel kérdését, a hitel veszélyeztetésének kérdését vetik fel, a mely szerintük a lehető leggyengébb pontja ezen javaslatnak, és nem szűnnek meg állandóan azon merev hitelrendszer alapján okoskodni, a melynek eddig Magyarország egyedül csak kárát vallotta. (Igaz! Ügy van! a középen.) Mert hiszen azt méltóztatnak mondani, hogy az exempeziókkal, kivételekkel — és specziahter a kisgazdára értem én, az ő részére megállapított kivételekkel — a. kisgazda személyi hitele tökéletesen el fog veszni. Öriási tévedés. Elfog veszni az a hitel, az a módja a hitelnek, a melylyel most élnek a különféle hitelezők és a pénzintézetek, (ügy van! ügy van I a középen.) De fog jönni helyébe az az egészséges hitel, a mely más országokban már meg van, mert hiszen méltóztassék megnézni, nem egy ország van, a melyben a homestead intézménye megvan, tehát nemcsak az instrukczió, hanem maga a föld is ki van véve a foglalás alól s mégis megvannak a hitelek vagy méltóztassék az angol allodment acta-ra gondolni, a hol a kisbérlő hitelét nem rontotta el az allodment-acta, hanem ellenkezőleg a kisbérieknek hitele sokkal nagyobb és jobb bázison és szebb hitel alakjában van meg, mint a mi Idsgazdánk, a mi parasztunk Intele. (Igaz ! ügy bari ! a középen.) A külföldön mi a személyhitelnek a bázisa ? A hitelező nem azt kérdezi, hogy mit vehetek el attól az embertől, nem azt nézi, hogy miért liczitáltatom el, hanem azt nézi, hogy van-e abban az emberben produktív képesség. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Ez az igazi személyi hitel, a mely nem törődik azzal, hogy a farmertől nem lehet elvenni a 10—20—30 holdját, nem törődik azzal, hogy az instrukcziókat sem lehet árverezni, hanem törődik azzal, hogy ha a farmernek adnak kölcsönöket, ismerve egvéniseget, produktivitását, (Helyeslés.) munka-szeretetét, az a munkája több-gyümölcséből fogja tisztességgel — természetesen nem 10—15 perczenttel, de megfelelő tisztességes perczenttel — a hitelt kifizetni. Rakovszky István: És nem kartelleznek, Simonyi-Semadam Sándor : Hiszen ennek nyomai nálunk is vannak. Méltóztassék összehasonlítani a kereskedő hitelét a földmives hitelével. Hiszen a kereskedőnek, a ki ma kiteszi a firmáját és pultokat rak be és egy tuczat skatulyát, annak azonnal nyitnak hitelt, a lehető legolcsóbb hitelt, és annak nem az nyújtja a bázisát, hogy mi van a boltjában, mert az ma tele van, holnap nincs benne semmi, hanem a hitel alapja a kereskedő tudása, szorgalma és produktivitása. (Igaz! ügy van !) Ily hitelre van szüksége a földmivelőnek is, tessék vele épugy bánni, mint a kereskedővel. (Helyeslés.) És, ha azt mondják képviselő társaim, a kik ellenzik e javaslatot és ezt az irányzatot, hogy a mi földmivelőnk nem oly produktív, — és nem tudom, mondják-e — nem oly megbízható, hát ezzel fogjuk nevelni arra, hogy személyi hitelt mily alapon, mily módon szerezhet. (ügy van! Zaj.) Éber Antal: Miért nem adja a központi hitelszövetkezet ? Az altruisztikus. Simonyi-Semadam Sándor : Az is, de a koronaszövetkezetek nem azok. (Derültség.) Tessék összehasonlítást tenni a kereskedő hitele és a földmivelők hitele közt a végeredményében ; nem hiszem, hogy annyi defraudácziót, megszökési, üzletbecsukást, hamis átruházást látnának a földmivelők közt, mint a kereskedők közt. (Élénk helyeslés a néppárton. Mozgás.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy differencziát állítok fel a két foglalkozás közt és azt mondom, hogy egyik foglalkozásnál kevesebb tisztességes és becsületes ember van, mint a másiknál. Nem, eszem ágában sincs, de tényként kell konstatálnom, hogy a dolog igy van. És ha át fognak a mi hitelviszonyaink alakulni azon helyes bázisra, a mely külföldön megvan és a melynek kárát sohasem vallották a külföldi pénzintézetek, a földmivelőre nézve is, akkor meg vagyok róla győződve, a földmivelőnek hitelre való gazdasági nevelésével előbbre jutunk és nem lesz ebből kára sem a földmivelőnek, sem a hitelnek. Azt mondta egyik képviselőtársam, hogy a pénzintézetek mentették meg az uzsorások karmai közül a földmiveseket. (Mozgás.) Engedelmet kérek, vannak vidékek, a hol azt lehet tapasztalni, hogy a mint megalakult a vidéki pénzintézet, az felszivta az összes parasztság életerejét és azt tönkretette, (ügy van! jobbfelől. Mozgás.) Mindenütt lehetnek rossz emberek és jó emberek. Ebből nem azt a konzekvencziát vonom le, hogy a pénzintézeti hitel rossz, csak azt akarom mondani, hogy nem volt mentőangyala a magyar földmivelésnek. Méltóztatik felróni, hogy a mezőgazdaság érdekében nagyon sok kivételt állit fel a javaslat. Én azt rovom fel, hogy keveset ad. Ha van valami hibája e novellának e tárgyban, miután e ' kérdéssel foglalkozik, kétségtelen, csak az lehet, hogy nagyon kevés az exempezió. Méltóztassék összehasonlitani a külföldi törvényhozással, tessék például az amerikait venni, a hol pénzértékben mondják meg, hogy a farmernek mijét nem szabad