Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

466 358. országos ülés Í9Ö8 Julius 2-án, csütörtökön. zatot. Ezt a czélt azonban a törvényjavaslat felette aprólékosan, mondhatnám szegényes eszközökkel igyekszik elérni. Mindössze abból áll az egész, hogy a háromszori hirdetést helyettesiti egyszeri hirdetéssel, holott kisebb, 600 K-án aluli értéknél eddig is egyszer történt a hirdetés. (Mozgás.) A becsüst nem mondja ki többé kötelezőnek, hanem a végrehajtó úrra bizza annak megállapitását, hogy szükségesnek látja-e azt, hogy becsüst vigyen magával, a mit a végrehajtó előreláthatólag mindig szükségesnek fog tartani, mert a becsüs a birósági végrehajtónál rendszerint afféle famulusi szolgálatot szokott teljesíteni. (Ugy van!) A harmadik kérdés pedig, a mit ismét nem helyes formában old meg a törvényjavaslat, hogy 100 koronán aluli követeléseknél minden közbelépésnek és a végrehajtató személyes közbelépésének kész kiadásait sem találja megállapitandónak a végrehajtást szenvedővel szemben. Én a kérdés súlypontját más két téren látom. Az egyik a bírósági végrehajtó illetményeinek kérdése, a másik pedig az ügyvédi képviselet kérdése. És méltóztassék itt megengedni, hogy egész nyíltsággal mondjam azt, — nem a képviselőház számára, hanem az azon kivül álló kartársaim számára — hogy én az ügyvédnek a végrehajtási eljárásban való közreműködését nem tartom helyesnek, (Elénk helyeslés.) hanem olyan intézkedést kérnék, a mely ezt megfelelő módon tudja helyettesíteni. (Élénk helyeslés. Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Elismerem, t. ház, hogy a végrehajtások foganatosítása hasznos és szükséges dolog, de azt nem ismerem el, hogy ez a jogvédelemnek hivatása volna. (Élénk helyeslés.) Ha szocziális intézkedéseket sürgetnek az ügyvédek is, a kiknek jelentékeny része, elismerem, nagy szocziális nyomorúsággal küzd : ezeket a szocziális intézkedéseket más vonalon kell megtenni; meg kell nyitni előttük teljesebben a jogvédelem hivatását ; le kell rombolni ennek azokat a korlátait, a melyek a közigazgatási és pénzügyi eljárásnál fennállnak, a hol az állampolgároknak lényeges vagyoni és gazdasági érdekeit kell nem egyszer megvédeni. (Élénk helyeslés.) Ámde, ha mi altruizmusról és szocziális eszmékről beszélünk, akkor az ügyvédeknek ép ugy, mint mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy ne szorítkozzanak az altruizmusnak arra a modern fajtájára, a mely mindig csak másokkal akarja gyakoroltatni az altruizmust, (Élénk helyeslés.) hanem gyakorolják és gyakoroltassák azt önmaguk is, a midőn áldozatok hozataláról van szó. Bízvást állithatom, hogy nincs az a tatárjárás, a mely az ügyvédség erkölcsi súlyában nagyobb károkat okozott volna, mint a végrehajtásoknál való közreműködés, (Élénk helyeslés.) erkölcsi tekintély és súly nélkül pedig sem nemzetünknek, sem önmagunknak nem tudunk hasznos szolgálatokat tenni. (Élénk helyeslés. Mozgás a baloldalon.) Ez ebben a keretben nem szüntethető talán meg'; ezt én elismerem és ez a megjegyzésem talán nem a momentumnak, nem a pillanatnyi aktualitásnak szólt; azonban — szorosan a törvényjavaslat vonalán indulva is, ki kell jelentenem, hogy van az intézkedéseknek egész sorozata, a melyet meg lehetett volna valósítani már ebben a törvényjavaslatban. Helyesen emelték ki. képviselőtársaim, hogy a végrehajtási kérvény rendszere eltörlésének semmiféle lényegbevágó akadálya nincs. (Élénk helyeslés.) Nincs utálatosabb, mint a biztosítási végrehajtási kéréseknek az a fajtája, a mely a lakbérleti keresetekkel áll kapcsolatban, a mikor ugy is elsőbbsége és törvényes zálogjoga van a bérbeadónak és mégis biztosítási végrehajtást halmoz épen arra az adósra, a ki valóban fizetésképtelen és kíméletet érdemel. Nem akarok a részletekbe belemenni, csak egyet emelek ki és ez az, hogy ez a végrehajtási törvény a legfontosabb dolgot sem valósította meg, a melyet a legkívánatosabbnak tartok, t. i. a becsértékben szabad kézből való eladás megengedhetőségét. Ez nagy költségkíméléssel járna az árverés elkerülésének utján, sok erkölcsi megaláztatásnak venné elejét ós nagy gazdasági hasznot is idézne elő, mert a becsérték mellett a szabad kézből való eladás gyakran akadályozná meg az elprédálást. T. ház ! A harmadik és utolsó csoportja az én aggodalmaimnak az ingatlanok elárverezésével kapcsolatos. Mezőgazdasági államban, a melynek fogalma, fájdalom, egyet jelent a tőke-szegény állammal is, a hitelnek és mezőgazdasági hitelnek kérdése felette lényeges. Már most ez a végrehajtási novella azt az újítást hozza be, hogy az ingatlanok értékének kétharmadán alul, házaknál pedig a ház becsértékének felén alul azt nem lehet elárverezni. A gyakorlati életben ez a visszaéléseknek egész sorozatára fog vezetni. A végrehajtási törvénynek eddig fennálló 160. §-a, a melyet ez a novella nem helyez hatályon kivül, megadja a végrehajtást szenvedőnek azt a jogot, hogy az ingatlan tartozékainak összeírását és két szakértő utján való bírói megbecslését kérhesse. Eddig ezzel a joggal a végrehajtást szenvedő nem igen élt, mert hiszen ennek semmiféle gyakorlati jelentősége nem volt. Mindössze annyi volt a hatása, hogy a kikiáltási ár ezen becsérték szerint igazodott. Most azonban ennek gyakorlati jelentősége lesz, mert hiszen a becsértéknek, az esetleg igy kiegészített becsértéknek kétharmadán alul az ingatlan nem lesz elárverezhető. A végrehajtást szenvedő tehát ahhoz a taktikához fog fordulni, hogy összeírja és megbecsülteti ingatlanainak tartozékait, gazdasági épületeit, istállóit, dohányházait, ha van, gőzmalmát és kihoz olyan értéket, a melynek kétharmadát senki, a Id vásárló kedvvel jelenik meg, nem adhatja meg. Egy másik fajtája a visszaéléseknek előállhat oly módon, hogy házaknál fiktív bérszerződésekkel olyan becsértéket fognak kihozni, a melynek felét megadni a tényleges viszonyok mellett lehetetlen. Hát én elismerem, hogy a végrehajtási novella ebben a tekintetben gondoskodott egy orvosszerről akkor, a mikor megadta a végrehaj tatónak, tehát a hitelezőnek is azt a jogot, hogy ő is befolyamodhasson a bírósághoz, a mely azután