Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

452 358. országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön. táramban őrizhetem-e ? Jól tudjuk, hogy bűnügyeknél hányszor szüksége van az ügyvédnek technikai és orvosi könyvek átolvasására, ugy, hogy képtelenség megállapítani, melyek azok a könyvek, melyek feltétlenül szükségesek a hivatás gyakorlásához. De az irók, művészek és ujságiróknál is, a kiknek igazán ezerféle tudománykörben kell jártasságot szerezniök és minden kérdésben alapos tájékozottsággal kell birniok, rábízni a végrehajtóra, hogy Ítélje meg, hogy vájjon az illető birtokában levő könyvek, iratok mesterségének, hivatásának, hivatalának folytatásához szükségesek-e vagy nem és a szerint lefoglalhatók-e, vagy nem, azt hiszem, nem lehet. Én kérem a t. igazságügyminiszter urat, hogy az eredeti javaslatot méltóztassék meghagyni. Nincsen nálunk olyan nagy könyvszeretet, hogy ne kellene védeni a könyvszekrényt, sőt ellenkezőleg, az a szomorú, hogy nincsen meg a magyar emberben a könyv iránt való az a nagy szeretet, hogy a hol ágy és szekrény van a szobában, ott könyvszekrényt is találjunk, ha mindjárt csak kisméretűt is. A könyvhöz nem szabad hozzányúlni, sőt törvényes intézkedéssel a könyvek iránti szeretetet kellene ápolni, hogy a tudomány iránti szeretet is meggyökerezzék, mert abban az esetben, ha majd a végrehajtóra lesz bizva, hogy mit vigyen el és mit nem, mitől foszsza meg azt, a kinek könyvtára van, akkor ez a kedv csökkenni fog. Éjien olyan hibásnak tartom azt, hogy a mig igen helyesen a törvény a kisiparosok és kézművesek feldolgozható anyagkészletét 150 kor. erejéig megvédi, addig a kiskereskedőkre nézve nem tarlalmaz hasonló intézkedést ; én tehát indítványozni fogom, hogy a kiskereskedők árukészlete is 150 koronáig a végrehajtás alól meiitesittessék. Én. egyformán igyekszem védeni a kisemberek érdekeit, ugy a kisgazdák, mint a kiskereskedők és a kisiparosok érdekeit. A tervbe vett szabályozás mellett megtörténhetik, hogy a kiskereskedésnek az utolsó süveg czukrát is kiviszik abból a boltból, abból a kis üzletből a nélkül, hogy az illetőnek csak a megélhetésre legszükségesebb árukészlete is megmaradna. Én tehát indítványozom, hogy a kisiparosok mintájára a kiskereskedőknek is hasonló Összeg erejéig a mentességet megadjuk. Helyesnek tartom azt, hogy a javaslat szerint (olvassa) : »mezei gazdálkodással foglalkozók részére az általuk házilag művelt vagy műveltetett, de legfeljebb tizenkét kataszteri holdnyi szántóföld műveléséhez szükséges vetőmag, igavonó jószág, félévre szükséges takarmány és szalma, továbbá gazdasági eszköz és trágya, vetőmag hiányában pedig a lefoglalható készpénzből a beszerzéséhez szükséges összeg szintén meiitesittessék a végrehajtás alól. A ki szeret külföldi példákra hivatkozni és más országok judikaturáját ismeri, az tudhatja, hogy ez nem valami rettenetes dolog ; épen ideje volt már. hogy a kisgazdákat megvédjük, hogy kimondjuk, hogy igenis, a kisgazdának ezt a fundus instructusát nem lehet elkobozni, elárverezni, s ez által őt földönfutóvá tenni, saját földjéről kiűzni, kikergetni. Egy hang (a baloldalon) : Jobb lett volna tartozéknak kimondani! Nagy György: Az én t. képviselőtársam azt mondja — ugy látszik, az eszében franczia és osztrák minta járhatott — hogy jobb lett volna tartozéknak kimondani a fundus instructust és az ingatlannal egjditt bocsátani árverés alá . Én azt hiszem, hogy ő a vidéki árveréseket nem ismeri; ott rendesen parczellánkint bocsátják az ingatlant árverés alá és mondja meg t. képviselőtársam, hogy melyik parczellához sorozzák aztán ezt a tartozékot. Kelemen Samu: Egy időben és külön, mint külön helyrajzi számokat! Nagy György : Ha valami kedvezményt nyújthatunk a kisgazdáknak, a kisbirtokosoknak, ne igyekezzünk annak értékét gyengíteni. Méltóztassék visszamenni egész a római tizenkét táblás törvényig, csak ott látjuk azt a szigorúságot, a mely teljesen kiszolgáltatta az adóst a hitelezőknek ; de már a Digestákban ki van mondva, hogy a »servi et boves, aratores. instrumenta aratraum« ki vannak véve, tehát a gazdasági felszerelés, mert hiszen abban a világban a rabszolgák is hozzá tartoztak a gazdasági felszereléshez, szintén ki van véve a foglalás alól. Azóta a szocziális haladás folytán kell annyi érzéknek lennie a társadalomban és a törvényhozásban, hogy ne legyen lelketlenebb, szigorúbb, mint évezredekkel ezelőtt voltak az emberek. Másfelől a német törvénynek, a melyre igen sokan szeretnek hivatkozni — és törvényeinknek egy része annak szórói-szóra való lefordítása — 811. §-ának 4. pontja szintén kiveszi a foglalás alól a fundus instructust. Az osztrák és franczia törvény, a hol más a gazdálkodás, nem hogy kiveszi, hanem tartozéknak mondja ki és kimondja, hogy az ingatlannal együtt bocsátható árverés alá. T. képviselőház ! Hiszen az nem lenne olyan fontos, hogy kiveszszük-e, vagy tartozéknak mondjuk-e ki — ebben a tekintetben lehetne vitatkozni és azt hiszem, nem okoznának olyan nagy ellentétet az ellenkező felfogások — a fontos az, hogy kivétessék, hogy ezzel megmentsük a kisgazdákat. Hogy a kivétel hogyan történjék : a német mintát, vagy a franczia mintát fogadjuk-e el alapul, azt hiszem, nagy ellentétek nem lennének ebben a kérdésben; a fő az, hogy azon a közös alapon maradjunk, hogy nekünk kötelességünk a kisgazdák érdekét megvédeni: (Zaj.) A végrehajtásnál nálunk az a legszomorúbb és ez különösen a kiskereskedő világot sújtja, hogy a végrehajtási törvény 4. §-a szerint az Ausztriából átküldött ítéleteket itt végre kell hajtaniuk a biróságoknak. Én itt indítványozom és az igazságügyminiszter ur figyelmét felhívom arra, hogy mivel nem ütközik a végrehajtási eljárásunk szellemébe, igyekezzünk már itt megváltoztatni a végrehajtási törvény 4. §-át. Méltóztassék ugyanazokat az intézkedéseket életbe léptetni Ausztriára vonatkozólag törvény utján is, a melyek a 3. §-ban külföldi államokkal szemben